Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-253
Í5S. orizágoa UU* június IS. 1877. 165 badságában áll, hogy folyamodjanak a központi árva-pénztárhoz ; de ha figyelembe vesszük a helyzetet, akkor azt találjuk, hogy olyan községekben, melyek 15 mértföldnyire vannak a centrumtól: a szegény lakos nagyon nehezen fog kapni kölesönt. mert ha az 20—40 írtért folyamodik, azért neki a jegyzőhöz kell menni, postabért űzetni, be kell küldeni folyamodványát -az árvaszékhez és a inig aztán neki a pénzt megküldik, addig az egész kölesönnek jótéteménye illusoriussá válik és ezáltal az éretik el, hogy az árvapénzek nem ugy, mint eddig történt, a közgyám által kezeltetvén, javára essenek az egyes lakosoknak, hanem, miután eumulative kezeltetnének, azok ki fognának adatni a kereskedőknek vagy átalában olyanoknak, a kik a központban laknak. Én ezt igen fontos ügynek tartom, azért azt hiszem, hogy a t. ministerelnök ur nem lesz hajlandó ezen procrustesi ágyba beleszorítani valamennyi törvényhatóságot, kimondatván e részben az egyöntetűséget; mert némely helyre nézve előnyös lehet a központosítás, míg másra nem lesz az és ón azért nagyon óhajtanám, hogy az igen t. ministerelnök ur figyelembe véve ezen helyzetet, talán a 285. §-nál azon módosítást tehetné, hogy meglmgyassék a törvényhatóságoknak azon joguk, hogy ez ügyben szabályrendelettel intézkedjenek és hogyha ez megtörtént: akkor a 147. §. első bekezdése kihagyandó, a második bekezdés pedig megtartandó lenne és pedig azért, mert ez lehetőségét nyújtja annak, hogy a kormánynak beleegyezésével és — igen természetesen — a törvényhatóságnak meghallgatásával az egyes törvényhatóság ott, a hol az ezélszerü, centrálisáivá kezelhetné az árvapénzeket, ott pedig, a hol ez nem ezélszerü, decentralisálva kezelné ugyanazokat. Én tehát igen ajánlom az igen t. ministerelnök urnák, hogy figyelembe véve ezen aggályaimat, ez indítványra kellő figyelemmel lenni méltóztassék. Tisza Kálmán ministerelnök: Nem ugyan e §-nál, de a 285-nél gondoltam arra. hogy ezen kérdés eiő fog kerülni; de nem gondoltam, hogy itt előkerüljön azért, mert azon állítása a 174. §. első bekezdésének, hogy a nagy és kis község a gyámoltak vagy gondnokoltak pénzét és értékét rendszerint nem kezelheti, egyáltalában nem praejudioal annak, hogy bizonyos fen ál ló viszonyok közt kivételesen megengedhetővé tétessék, hogy ha a ház czélszerünek látja, a községek is kezeljék. Az árvák pénzének kezelésére nézve több mód van. Van az úgynevezett cumulativ módszer, mely nem csak annyit tesz, hogy a központban, hanem annyit is, hogy nem egyenkint minden árva vagyonát külön, hanem, hogy az egész hatóságbeli összes árváké egy tömegben kezeltetik. Van ezután még a központi kezelés, mely szerint az egyes árváké külön kezeltetik és némely helyen az is, hogy az egyes községek a maguk árváinak pénzét kezelik. A két első módra nézve obligátodé e törvényjavaslat sem intézkedik ; mert a cumulativ és nem cumulativ kezelés közti elhatározást és választást a törvényhatóságnak hagyja fen : hanem azon elvből indult ki, hogy a község akarja saját árváinak pénzét kezelni: akkor a 174. §. második bekezdésének köteles eleget tenni, vagyis tartozik fölállítani árvaszéket ós gyámhatóságot azért, hogy a kezelés rendszeresen történhessék. Én t. ház, azt tartom, hogy ezen szakasz intézkedését kár volna meg nem tartani; azonban egyúttal azt is megjegyzem, hogy bizonyos tágításnak a 285. §-nál nem praejudioal, ha ez itt megmarad is, mert ez képezi a rendes eljárást. De ha már beszélek, megmondom azt is, hogy mit tartok e tekintetben lehetőnek. Én ha nem is osztozom abban, a mit több oldalról halottam, hogy a községek kezelésére semmit se lehet bizni, általánosságban azt mégis kimondom, hogy árváiknak vagyonát a községek kezeljék: azt az árvák vagyonának érdekével szemben nem tartanám czélszerünek ős megengedhetőnek. (Helyeslés) Én azért, mert akarom, hogy azon községek, a melyek képesek a dolgot helyesen vezetni, azt vezessék is, bevettem a törvénynek 174. §. 2-ik bekezdését. Azt gondolom, hogy meg is kell annak maradni, hogy rendszerint csak oly községek kezelhessék az árvák vagyonát, a melyek ezen ezélból készek a gyámhatóságot felállítani és a kellő ellenőrzésről gondoskodni. Kivételes esetekben, mert beismerem, hogy hazánkban vannak vidékek, a hol ezen kérdés nagy fontossággal bir, lehet a 285. §-t annyira tágítani, hogy a törvényhatóságnak minden egyes községre külön teendő felterjesztésére megengedtethessék, anélkül, hogy gyámhatósága íenne, hogy az árva vagyonát kezelje azon esetben, ha kimutatja, hogy rendes számadás vezetésére alkalmas erővel, a biztosításra elegendő vagyonnal bir ós ha az árvák bizhatnak abba, hogy ha nagykorúvá lesznek, pénzöket megkaphatják. Ezen utolsóra nagy súlyt fektetek; mert a községi kezelésnél veszett el sok árva-pénz, fájdalom veszett másutt is, és ha kellő felügyelet nem lesz, el fog az veszhetni minden systema szerint. (Ugy van!) De még ennél is sokkal nagyobb baj az árvákra nézve az, hogy a községi lakosság rend szerint annyira saját üzleti czélokra szolgáló takarékpénztári összegnek tekinti az árva pénzét, hogy midőn az árva 24-ik évét eléri, 3, 4, 5, sőt több évig is kell várnia, míg pénzéhez juthat, ( Ugy van! Ugy van!_)
