Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-253

253. országos ülés június 18. 1877. 159 házhatja. A község ez esetben a rendezett tanácsú I városok árvaszékei szervezetének megfelelő árvaszéket köteles alkalmazni. r 174. §. A gyámoltak vagy gondnokoltak pénzeit a kis községek egyátalán nem, — a nagy községek pedig csak akkor kezelhetik, ha az előző szakasz szerint gyámhatóságot gyakorolnak 175. §. A járási szolgabíró köteles felügyelni arra, hogy a községek gyám ós gondnoksági teendőiket pontosan teljesítsék ; — köteles továbbá a tapasztalt visszaéléseket vagy rendellenességeket az illető gyámhatóságnak azonnal feljelenteni. A törvényhatóságnak jogában áll ezen felügyelet gyakorlását, ott a hol azt szükségesnek találja, vagy azt a gyámhatóság vagy közigazgatási bizottság kívánná, egyes megbízottakra ruházni át. A megbízottak, ha a megbízást elfogadják, e teendőik keretén, belül felelősek. Horváth Gyula: T. ház ! Egy pár megjegyzést vagyok bátor tenni az előttem szólott t. képviselő ur által mondottakra. Nern is tettem volna ezt, ha nem tudom, hogy e vitára igen nagy jeletitékenységü fontossággal bír azon egyéneknek nyilatkozata, a kik ezen ügyekkel akár jogi szempontból, akár közigazgatási szempontból, mint szakértők nyilatkoztak és ki kell mondanom mindenekelőtt, hogy bármi ily nagy súlyt fektetek is azon ellenvetésekre, a melyeket a részleteknél egyes szakemberek előadtak; de midőn átalánosságra méltóztatnak hivatkozni, akkor egy kis bátorság száll belém is, mert átalánosságban lehet valakinek, ha nem is szakember, egészséges nézete, mert ezt a közélet szemléléséből merítjük. Éppen a t. képviselő ur hivatkozott arra, hogy Magyarország felső vidékein van a legtöbb kis község; hivatkozott arra, hogy ezen kis községeket egyátalában képteleneknek tartja a gyámügyeknek kezelésére; de beszédje végén azt monda, hogy nagyon fog örülni, ha a jövő megfogja a t. képviselő ur állításait czáfolni és a jövő igazat szolgáltat azoknak, a kik a törvényjavaslatot pártolják. En nem igen hiszem, hogy a jövő czáfolásait a t. képviselő ur hajlandó lenne elfogadni; mert a t. képviselő ur előtt van a múlt által adott czáfolat is, melyre szintén nern ád sokat, s igy abban a meggyőződésben vagyok, hogy a jövő czáfolatának sem fog igazat adni a t. képviselő ur. Az országnak egyik részében, a hol hosszú időn át az absolut kormány a gyám és hagyatéki ügyek kezelését a törvényszékeknél, járásbíróságoknál meghagyta, — Erdélyben, bezárólag 1872-ig az összes gyám és hagyatéki ügyek, az osztrák törvény szerint az illető járásbíróságok és törvényszékek által kezeltettek. — Horváth Boldizsár volt mínister ur volt az első a ki megtörte az utat, ós gyámügyek kezelését egy törvényben a közigazgatási közegekre is bizta némi részben. Én akkor, mikor azt láttam és velem együtt igen sokan, azt hittük, hogy ebbeli törekvésében tovább fog menni, a mi azonban nem törtónt. Az pedig bizonyos ós itt merek az életre, tényekre, minden egyes erdélyi képviselőnek tapasztalására hivatkozni, hogy bezárólag 1872-ig legátalánosabb volt a panasz éppen azért, mert oly közegek voltak a gyámügyek kezelésével megbízva, a melyek eljárása mellett a legjobb akarat mellett és daczára annak, hogy a törvényszékek száma akkor határozottan több volt, a járásbíróságok száma pedig csaknem kétszer akkora volt, mint jelenleg: az törtónt, hogy a kisebb hagyatékokból rendszerint addig, míg tárgyalás alá kerültek, amíg a tárgyalási eljárás megindittatott, semmi sem maradt, ugy, hogy akkor, mikor a tárgyalás megtartatott, a jegyzőkönyv rendesen azzal végződött, hogy miután időközben az árvára elköltetett a vagyon, tehát hagyatéki eljárásnak, helye nincs. Míg a gyámsági összes ügyek a törvényszék kezében voltak, mindig igen nagy volt ez iránt a panasz, és 1872-ben, mikor a gyámsági ügyek egy része az árva székek illetőségébe utaltatott, azóta, — én is hivatkozom a statistikára, — méltóztassanak elhinni, a gyámsági ügyek épen azon ország részben, melyben, míg ezeket a törvényszékek kezelték, igen sok hátrányt mutattak fel : ma alig van némi hátralék. Én elismerem azt, hogy lehet egyes intézkedéseket módosítani, sőt szükséges módosítani ; elismerem azt is, hogy azoknak módosítására legilletékesebbek a szakemberek; de azt sohasem fogom elismerni, hogy átalában az ídet által mutatott tapasztalatra bármely, szakképzettség jogosítva volna czáfolatot adni. En részemről elfogadom a javaslatot. Halász Bálint: T. ház! Magam sem kívántam felszóllani e vita folyamában, de miután hozattak fel a községekre való jogátruházás ellenében oly észrevételek, melyeket hallgatással nem mellőzhetek, kénytelen vagyok felszóllalni. Én szintén nem helyeslen és azt hiszem a t. háznak alig néhány tagja van, a ki helyesli ezen törvényjavaslatnak minden betűjét. Én ós bizonyára mások is, ohajtanák-e törvényjavaslat egyes részleteit átalakítani. Én nem helyeslem e fejezetet annyiban, hogy azt nem tartom elég rugékonynak arra nézve, hogy a községek mindenütt az ebbeli nem épen tág hatáskörrel ruháztassnak fel. Az igen t indítványtevők nem helyeslik azért, mert nagyon rugékonynak találják, mert nézetük szerint igen nagy tevékenység adatik nekik. Én részemről arra nézve, a mit Baross t. képviselő úr felhozott, hogy az ujabb teher a községre, ha ők kénytelenek köz-