Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.

Ülésnapok - 1875-252

252. országos Hlés június 16. 1877. 125 meg- és felülvizsgálatában, •— és másodszor, ha inkább ezen utat akarják választani, a polgári rendes kereset utján, mely szerint minden a polgári perrendtartásban foglalt eszközök és jogorvoslatok rendelkezésökre állanak. Ezeket kívántam azon szempontokra nézve átalánosságbau előadni, amelyek szerint a közigazgatási bizottság ezen szövegezést elfogadta. Ezek után, azt hiszem, áttérhetek már azon aggályokra, melyek itt e házban tegnap nyilvánultak. Az egyik aggály Paczolay t. képviselő ur részéről nyilvánult és abból áll, hogy miután épen a számadási perekben fordulnak elő a legbonyolultabb és legkényesebb kérdések, ő azért sokkal nagyobb megnyugvással tenné le ezen ügyet a bíróság, mint a gyámhatóság kezébe. En teljes igazat adok neki a múltra nézve ; de remélem, hogy ő is megnyugvást fog találni a jövőre nézve abban, hogy, ha a gyámi és gondnoki számadások jelen törvény szerint fognak készíttetni : akkor azoknak megvizsgálása többé sem kényes, sem bajos dolog nem lesz. A második aggályt Teleszky t. képviselő társam hozta fel, s ennek lényege abban áll, hogy ezen törvény szerint a számadó gyámok és gondnokok meg lesznek fosztva azon előnytől, hogy a számadás kötelezettségének kérdésében magokat védelmezhessék. E felfogásban teljesen igazat adok neki. De azt hiszem, ő maga sem fog erre nagy súlyt fektetni, ha megfontolja, hogy azon számadó, ki e kötelezettséget mint gyám vagy gondnok elvállalta, a számadási kötelezettséget magától elhárítani képes nem lesz, bármint erőlködjék is rajta: ezen erőlködés legfeljebb egyet idéz elő, az ügyek elhalasztását, melyet pedig a dolgok gyors elintézése szempontjából óhajtani nem lehet. A harmadik aggályt Metzner képviselő társam hozta fel, s ez arra vonatkozik, hogy a jelen 125. §. 3-ik bekezdésének kitétele nem elég szabatos arra nézve: miként járjon el a rendes bíróság, ha a felhívási keresetnek tárgya az ő kezében marad. Ez aggályban teljességgel osztozom s elhárítását magam is kívánom. De elhárítását lehetőnek is tartom és pedig akként, hogy a szöveg utolsó szava helyett egy más kifejezés használtassák, t. i. a helyett, midőn az mondatik: „a bíróság határoz"', tétessék „a bíróság a polgári perrendtartás szerint jár el." Azt hiszem t. ház, ezekben a közigazgatási bizottság szempontját, melyből kiindulva e g-t elfogadta, igazoltam, de megszüntettem részben azon aggályokat is , melyek ellene felhozattak, Ugyanazért kérem, hogy az általam beadott módositvány elfogadása mellett ezen §-t a központi bizottság szövegezése szerint méltóztassék elfogadni. {Helyeslés.) Mandel Pál: Nem vagyok azon helyzetben, hogy a t. előadó úrral, érdekes előadásának daczára is elvileg egyetérthessek. Midőn a t. ház e törvényjavaslatot alapelvéül elfogadni méltóztatott. azt, hogy a gyámsági és gondnoksági ügyek ellátása a közigazgatási bizottsághoz utasíttassanak, lehetetlen, hogy mellőzte volna a tekintetet azon kérdésekre, melyek nem szorosan a gyámi és gondnoki ügyekre vonatkoznak, hanem azokból erednek ugyan,

t de mégis magánjogi viszonyokat tárgyaznak. Es hangúlyozva lett épen azon oldalról, mely a mondottam alapelvett felkarolta, hogy határvonalat kell húzni a nem peres gyámsági ügyek s az azokból netalán folyó, de vitássá vált, tehát peres ügyek közt, az előbbiek a gyámhatósághoz utasíttatván, az utóbbiak számára a birói hatáskör épségben tartatván fön. A törvényjavaslat több eddigi szakaszában e határvonalat a tisztelt ház meg is tartotta; így például a 11-ik és 13-ik§-ban az ott kijelölt vitás kérdések eldöntése csakugyan a bírósághoz utasíttatott. Már a 125-ik §-nál azonban és folytatva a 130-ik §-ig, melyek egymással összefüggésben vannak, a javaslat a mondottam határvonalat átlépi, mondhatom, sem a javaslatnak, sem a gyámoltaknak előnyére. Ezen §-nak és a következő §-oknak a 130-ikig tartalma az, hogy a gyámnak számadása felett a 130. §. 2. kikezdésében foglalt fentartás mellett a gyámhatóság ítél ós utóbbi a gyámot el is marasztalhatja. Kétségtelenül igaz, hogy a gyám vagyonkezelése íeletti felügyelet és a gyám megszámoltatá.sa csakugyan a gyámhatóság dolga. De midőn az a kérdés merül fel, hogy vajon a gyám gyamoltjának adóssa-e valamivel és mennyivel: e kérdésnél kétségtelenül a gyámsági viszony mellett abból kifolyólag, még egy más viszony is merül fel , nevezetesen az adóssági jogviszony. Ami pedig a személyes viszonyt illeti, a gyám ugyan mint gyám közege a gyámhatóságnak, de mikor kérdés merül fel és vitássá válik: vajon adós-e a gyám és mennyivel? a gyám már nemcsak mint gyám, hanem egyszersmind mint adós, a gyám hatóság pedig mint hitelező jön tekintetbe. E kérdésnél egymás ellen állanak gyám és gyámhatóság, mint adós a hitelezőjének, tehát mindkét fél egymás ellen. Helytelen lenne tehát a vitás kérdések eldöntését egyik félre, a gyámhatóságra bízni, és a kérdésnek eldöntésére más nem lehet hivatva. mint pártatlan bíró. (Helyeslés.) Annál indokoltabbnak látszik ezen állításom. ha fontolóra vétetik, hogy gyakran elbírálás tárgyát, képezik oly kérdések is, melyek a gyám felelősségére vonatkoznak. Felmerülhet épen azon felelősség esetében oly kérdés is, hogy vajon maga a. felelősség csak a gyámot terheli-e és nem egyszersmind a gyámhatóságot is ; pl. a 113. §-ban elősorolt esetben, és itt az életből meritek esetet, mely csakugyan megtörtént, a földbirtok kezelésére vo-