Képviselőházi napló, 1875. XI. kötet • 1877. május 5–julius 7.
Ülésnapok - 1875-250
94 250. országos ülés június 14. 1877. lentett tárgyra nézve a t. kormánytól felvilágosítást kérjek. Az egész országban ismeretes dolog az, hogy a Tisza völgye, különösen annak alsó része, — értem a Szolnokon alóiit. — az utóbbi 25 év alatt igen gyakran mindig magasabbra emelkedő árvizek által fenyegetve van, nem csupán maga az alsó Tisza, hanem a Tisza mellékfolyói a Kőrös és a Maros által is. Sami a legaggasztóbb jel, az, hogy az utóbbi árvizek rendesen magasabbak, mint az ezelőtti legmagasabb árvizek. Ezek, különösen pedig a múlt évi ós idei árvíz megmutatták, hogy az általam jelzett vonalon többé egy község vagy város létele sincs biztositva; megmutatták, hogy nemcsak azon földek, melyeket a Tisza szabályozása ármentessé tett, hanem oly földek is, melyek embari emlékezet óta szárazon állottak, midőn még a Tiszának töltései nem voltak, ujabban a legnagyobb veszélyeknek vannak kitéve. Nem szükség magyaráznom t. ház, hogy mily nagy érdeke van e vidéken az országnak veszélyeztetve, mily helyrehozhatlan károk eshetőségével állunk szemben. Elég arra hivatkoznom, hogy ezen a vonalon fekszik Csongrád, Szolnok, Hold-Mező-Vásárhely, Makó és Szeged város. Elég arra hivatkoznom, hogy ez az ország legnagyobb része. Elég arra hivatkoznom, hogy e földrész a leghazafiasabb lelkületű is, mely semmiféle áldozatoktól a haza érdekében soha sem hátrált; elég hivatkoznom arra, hogy iparát és üzletét oly magas fokra bírta vinni, hogy az ország bátran mutathat a Tiszavidék ezen részeire, mely megczáfolta azon elővéleményt, mintha a magyar nép az ipar és kereskedelemre, a polgárosodásra képtelen volna. T. ház! Ha meggondoljuk, hogy legközelebb is betörvén a víz TJj-Szegedre, az ottani 300—400 ház közül 24 óra alatt alig maradt meg 3. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy oly vidéken, hol a viszonyoknál fog va az építkezési mód igen gyenge: egész városok ki vannak téve a megsemmisítés veszélyének. De ha eltekintünk ettől, maga az örökös aggodalom, maga a kétes helyzet, maga az örökös védekezés tönkre teszi a városokat, mert egyes városnak és vidéknek folytonosan ily nagy mérvben költekezni, évenkint ezrekre és ezrekre menő kiadással magát védelmezni, anyagi erejét elébb-utóbb ki fogja meríteni. Már is mutatkoznak ezen aggasztó jelenségek. Évenkint azon egy pár hét alatt, mig az árviz tart, mint most is, minden ipar és kereskedés megszűnik és pang. Az iskolák be voltak zárva. Szegednél a temesvári országútnak elöntése folytán Torontálmegye elzáratott a várostól, pedig ez a megyének piacza. A ki nem kénytelen ott maradni, elköltözik, a házaknak értéke már is ^-ad részére szállt le, egyszóval a hanyatlás valóságos jelei már most minden téren mutatkoznak. Ha gyors és erélyes segély nem érkezik: nem szükséges, hogy a Tisza árja valamely utón betörjön, elég az, hogy a folytonos védekezés alatt önkénytelenül el fog vérzeni és igy az országnak ezen legvirágzóbb része a végpusztulásnak néz eléje. Igen természetes t. ház, hogy midőn e bajokat szenvedjük., egyszersmind az ottani érdekeltség kutatja annak okait is, és sajátságos tünemény, hogy azon vidéken egyhangú vélemény az, hogy a Tiszaszabályozás maga, vagy annak ügyetlen — nem akarom mondani lelkiismeretlen — keresztülvitele ezen baj egyedüli és kizárólagos forrása. Az eddigi árterek, hova t. i. a Tisza árja ezelőtt szabadon kijárhatott, eltöltvék, A szabályozás ezen része magában véve nem volna olyan baj; de az, hogy magát a folyó is igen szűk korlátok közé szoríttatott, és az évenkint jövő áradások nagyon természetesen duzzadásokat idéznek elő, már nagy bajnak mondható. Ennek mérve, ha más körülmények nem hatnának közre, bizonyos fokig előre meggondolható s igy a biztonságnak foka is megállapítható lenne Azonban egy más körülmény miatt sajnos, hogy ez épen nem történhetik meg. Az áradó viz t. i. a magával hordott iszapot ezelőtt az ártereken rakta le, most pedig ez nem történhetvén, magát a medret iszapolja el, ós innen van az, hogy évről évre a duzzadás magasabb lesz. Hiába emelik a gátakat; most 28 láb a töltés koronája, de azt időnkint emelni kell, pár óv múlva 30—32 lábra lehet kilátás. Ez a körülmény az, melynél fogva a Tiszaszabályozás ellen igen aggasztó nehézségek merültek fel ós azért szeretném én, ha az igen t. kormány valahára komolyan figyelemre méltatván ezen tűrhetetlen állapotát, ezen vizveszély gyors és sikeres elenyésztetóse czéljából esetleg magának a Tiszaszabályozási rendszernek gyökeres átváltoztatásával is segélyt nyújtana. Nem hiszem, hogy a t. kormány szándékában volna, ezen egyátalában nem irigylendő állapotot továbbra is feltartani; nem hiszem, hogy Szeged és a többi szomszéd városoknak ezen nyomorúságos helyzetét figyelembe véve, nem akarna valami segédeszközről gondoskodni. Ezen hitemben én egyelőre véleményt ezen ügyben nem nyilvánítok, meglévén győződve, hogy a t. kormány ez irányban létező szándékait tudatni fogja ós általam azon irányt is, melyben intézkedéseit vezetni akarja. Én interpellatiómat minden további indokolás nélkül vagyok bátor a t. háznak benyújtani, kérve, hogy azt a közlekedési minister urnák válaszra kiadni méltóztassék. Horváth Gyula jegyző: (olvassa az interpellatiót.) Kérdés a Nagyméltóságú magy. kir. közmunka es közlekedési ministeriumhoz, beadja Szluha Ágoston. Tekintve, hogy a Tisza és mellékfolyóinak az országos kormányok tervezetei szerint történt sza-