Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-209

64 209. országos ülés február 28. 1877. és akarjátok-e a banknak az alapszabályok szerinti vezetését elvállalni ? Ez az egyetlen, a mit a magyar kormány tehetett volna a hozzá közelebb eső pénzerőkkel vagy pedig a londoni, amsterdami vagy párisi pénzerőkkel. De a bankkal tárgyalni a kérdést nem volt jogában ; ő ez által az országnak legnagyobb jogát elárulta és feladta epén azon jogot, melyről az mondatik, hogy ha a magyar kormány azt fel is adná: ő Felsége volna az első, ki azt megvédené. A gyakorlatban e jog tényleg feladatott s mi csak elismerést kaptunk a jog terén. Én részemről ezzel nem vagyok megelégedve, ós azt hiszem, hogy ily etetés mellett a nemzet éhen halhatna. De midőn a ministerelnök ur ezen szerződést mégis mint elfogadhatót ajánlja : azt mondja, hogy jobb mint volt és ő s ministertársai elvállalják ezért a felelősséget; de nem vállalták volna el a felelősséget azért, a mi bekövetkezhetett volna: ha ez el nem fogadtatik. Na ez oly fenyegetés, mint az, melyet beszéde végén tesz: a midőn azt mondja, hogy ő nyugodtan bevárja a törvényhozás határozatát és ha az el fog vettetni: akkor- a felelősséget azokért, a mik ezután fognak következni, azokra fogja hárítani, a kik azt el nem fogadják. Még jobban hangsúlyozta ezen fenyegetést a múlt május hóban. Akkor ugyanis kilátásba helyezte, hogy ha el nem fogadtatík a megállapodás: akkor pár hónap múlva valami rettenetes fog bekövetkezni. De engedelmet kérek, a magyar nemzetnek joga van megtudni, hogy mi az a rettenetes, a mi be fog következni ? Tudjuk hát meg, lássuk: mi az a veszedelem? (Helyeslés. Igazi a szélső baloldalán,) hadd nézzünk szemébe. Ha ezen veszedelem csakugyan olyan nagy, hogy az felér azzal, melyet a ministerelnök ur feladott: (Helyeslés a szélső biloldalon.) meglehet, hogy mi is meg fogunk hajolni; de hogy mi egy festett mikulástól ijedjünk meg, az nem lehetséges. Micsoda rettenetes dolog fog bekövetkezni? talán valami cometa fog Magyarországra nehezedni és ez alatt az országnak össze kell roskadni ? Mondja meg hát a kormány a háznak, mi fenyegeti az országot? Hiszen a kormánynak kötelessége, felvilágosítani a házat, ha veszély van. Mondja meg, miben áll azon veszély, mely "fenyegeti e hazát s a nemzetet, hogy ha azon szerződóseket el nem fogadjuk, melyeket ő kötött. Azt mondotta tegnap a ministerelnök ur, midőn magát a háznak, mint újonnan kinevezett kormányelnök bemutatta, hogy nem tartja szükségesnek, nem tartja kötelességének ez alkalommal programmot előterjeszteni. Megvallom, örömmel hallottam ezen kijelentését, mert legalább egy programmal kevesebb van, mely meg nem tartatik. (Derültség a szélső baloldalon.) Elmondotta azután, hogy miután nem találkozott senki, ki a kormányt elvállalni akarta volna; ő Felsége ismét őt szólította fel a kormány elvállalására. Hogy miért nem találkozott senki, azt tegnap megmagyarázta Sennyei Pál képviselő ur, és ha a hírlapi tudósítások igazat mondottak: megmagyarázhatná Bittó képviselő ur. Sennyei Pál képviselő ur, tegnapi beszédében tudatta velünk, hogy miután a ministerelnök ur ajánlatára, ő Felsége őt szólitotta fel először kormány alakítására, tájékozta magát a helyzetről s miután tájékozva volt, hódoló tisztelettel kijelentette ő Felségének azt, hogy ha csak arról van szó, hogy a már majdnem befejezett tárgyalások végeredményre vezettessenek — pedig hát az előzmények után ez forgott szőnyegen: — arra egyedül Tisza Kálmánt tartotta hivatottnak. A ministerelnök ur és ministertársai oly alapot teremtettek, melyen senki sem akar kormány alakítására vállalkozni. És ha Sennyei Pál képviselő ur a mostani ministerelnök urat tartotta arra hivatottnak: megvallom, én ebben semmi dicsekvésre való okot nem látok; hanem látom azt, hogy a ministerelnök ur igen nagy mester a kényszerhelyzet előidézésében e házban is, s ezt a kormányra is tudta alkalmazni s ott is o'y kényszerhelyzetet idézett elő, hogy a fejedelemnek nem volt más választása. S ha a dolgok így állottak: akkor igazsága van Simonyi Lajos képviselő urnák, hogy az egész ministerválság, csak manőver volt. (Zaj a középen. Helyeslés a szélső balon. Madarász József: kamarális haszonbérlő !) Nem fogom tovább elemezni ezt az eljárást; ugy hiszem, hogy lényegére nézve megmondottam nézetemet. Meggyőződésem az, hogy a, ministerelnök ur hibázott és pedig nagyon akkor, mikor kijelentette azt, hogy azon meggyőződésnek, melyet ő és ministertársai vallanak, azon óhajnak, melyet maga a nemzet kifejezett, egyedüli akadálya a fejedelem volt; mert ez által a fejedelem és a nemzet közt eddig fenállott bizodalmat megrendítette és ki tudja, tán az egyetértést is megbontotta. Hibázott a minister ur akkor, mikor itten kijelentette, hogy meggyőződése szerint Magyarországot kielégíteni egyedül és csakis az önálló nemzeti bank felállítása fogja, és mégis újra hivatalt vállalt anélkül, hogy ezen feltétel teljesedésbe ment ós engedélyt nyert volna az önálló nemzeti bank felállítására. Ezek mind oly dolgok, melyek súlyos felelősséget rónak a ministereinökre és ministertársaira. Hogy ha ezekből bármi rósz fog is bekövetkezni az országra nézve: azokért a felelősség a kormányelnök úrra ós ministertársaira — kik ezeket elfogadták —- fog káromolni. A felelősség az országgyűlés többségére is nehezedni fog: ha a ministereknek ezen előterjesztését anélkül, hogy saját meggyőződésük sugallatát követnék, elfogadják és törvényerőre emelik.