Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-208

208 országos Illés február 27. 1877. 57 gondolnám, hogy midőn a képviselő ur maga is beismeri; — bajos is lett volna mást mondani, — hogy ő felsége komolyan vette: akkor mint manőver nagyon ügyetlen is lett volna a kormánytól ez a manőver, mert a fejedelem könyriyen szavánál foghatta volna. De megvallom nem tartom azon szempontból sem egészen igazoltnak, és e szempontból kell is, hogy határozottan visszautasítsam, mintha én bármikor játékból, manőverből kitehetnék oly fórfiukat annak, hogy a fejedelem által kabinet alakítására felhivattassanak, mint azok voltak, kik e czélból ajánlva voltak. (Mozgás.) A t. képviselő ur azt monda febr. 10-iki beszédemre hivatkozva, hogy én ekkor egyes egyedül azért mondtam le, mert az önálló bankra nem nyertem meg az engedélyt; most pedig meg sem próbálva az önálló bankot: ismét kormányra vállalkoztam. Engedelmet kérek: nem igy áll a dolog. Egész őszinteséggel és nyíltan jelentettem be, hogy lemondtam azért, mert az általam a mai viszonyok közt jobbnak tartott egyessóg oly föltételhez köttetett, melyet nem bírtam elfogadni, az azután következhető önálló bankra pedig az engedélyt meg nem kaptam. Tehát sem az egyik sem a másik utón tovább nem mehettem; és igy ha én akkor igy megmondtam: egyáltalában nem lehet a képviselő urnák és senkinek azt mondani, hogy én ma a február 10-iki nyilatkozat daczára vállaltam vissza a kormányt; mert vissza vállaltam azért: mert az egyik utón, az egyezmónyi utón az országra nézve szerintem sérelmes föltétel mellőzésével a tökéletes megoldás lehetővé lett. (Helyeslés a közepett.) A t. képviselő ur azt monda, hogy a vicegouverneurök kérdése még nincs megoldva. Nagyon sajnálom, hogy mai beszédemet nem méltatta szives figyelmére, mert azt már nem február 10-én mondottam, hanem ma mondottam, még pedig egész határozottan, hogy mielőtt a kormányt elvállaltuk volna, az összealakitás föltételeire nézve — beleértve a vieegouvemeurök kineveztetését is, minden felelősséget, minden solidalitási vagyis azt, hogy minden módjában álló eszközökkel keresztül fogja vinni, az osztrák kormány is elvállalta. Az tehát nem függőben lévő kérdés, hanem a két kormány közt eldöntött kérdés. (Felkiáltások a szélső bal oldalon; ugy mint a májusi stipulatiók!) A részletekre ez alkalommal reflcctálni nem fogok. Megjegyzem előre is, hogy a t. képviselő ur a dolognak minden phasisába, csakugyan ugy látom nincs beavatva. Biztosíthatom, hogy 40 millió volt proponálva elsőben, nem 50 millió ; biztosithatom., hogy ha az 50 millió összeg változatlanul marad is: az ország hitel-érdekeire nézve niásKÉPV. H. NAPLÓ Í875-78. X. KÖTET. felől azon a téren is előnyök vívattak ki szemben az eddigiekkel; biztosithatom, hogy még a hatáskör szempontjából is bizonyos előnyök vívattak ki, és maga az általa felemiitett vető visz azon meggyőződésre, hogy valóban e pontnál nem tudta, miről beszél, mert e dolognak ily alakítása ép a mi kivánatunkra történt meg, ez pedig változtatása az eredeti propositiónak. Á t. képviselő ur azt mondja, az insultust vissza kell utasítani, az insultus felett értekezni nem lehet; de kérdeni, midőn a 4 ós 8, vagyis az felállíttatott^ hogy Magyarország polgárainak, Magyarország fiainak mindenesetre kisebbségben kell lenniök azon igazgatótanácsban, — ez az, a mit ez alkalommal a t. képviselő ur insultusnak nevez, — mit tett a magyar kormány ? nem birva akkor még elérni, hogy e pont a másik szerződő fél által megváltoztattassék: leköszönt inkább, mintsem, hogy elfogadja. Es ha azután értekezett: talán arról értekezett, hogy az föntartassék ? Sőt, mint ma is szerencsém volt elmondani, ép mielőtt a kormányt elvállalta volna: megmondta, hogy csak azon esetben lesz képes elvállalni és fogja elvállalni, ha ez által a magyar államot megillető hely az igazgatótanácsban biztosíttatik. Tehát a t. képviselő ur ez iránti vádja egyszerűen az igazsággal homlok egyenest ellenkezik. Még; csak ezen értekezésről kívánok pár szót szólani. Én, t. ház, ugy tudom, hogy midőn valaki, — legyen az akár közvetlenül volt minister, vagy olyan valaki, ki közvetlenül akkor minister nem volt. felszólittatik kabinet alakítására: nemcsak joga, de sok esetben kötelessége, mielőtt elvállalná, tisztába jönni az iránt, hogy képes lesz-e azt megtenni, a mihez az elvállalás kötheti. És igy itt épen minden alkotmányos és parlamentalis szempontból a kormány azzal, hogy nem hivatalosan, nem jegyzőkönyvileg, nem aláírásokkal kötelezve, de előre tájékozta magát az iránt, hogy mire lesz képes, ha a kormányzatot elfogadta: nem hogy hibát vagy mulasztást követett volna el. de határozottan kötelességét teljesítette. Még egy kemény vádat hoz fel a képviselő ur. Azt mondja, —- kegyesen insiunálva különben, hogy mi még tovább is engedni fogunk •— azt mondja, hogy íme: illik-e az magyar ministerekhez antichambrirozni az osztrák pártok előszobájában. (Igaz.) Ha azt méltóztatnak mondani, hogy igaz; kénytelen vagyok arra azzal felelni, hogy nem igaz. Hogy miként történt a dolog, meglehet a képviselők közül azokat, kik föltették magukban, hogy ezt fogják hinni, bármi történt is: nem sikerül meggyőznöm ; mégis a nyilvánosságnak tartozom azzal, hogy elmondjam, a dolog hogyan történt. Midőn az osztrák kormánynyal a vitás pontozatok fölött értekeztünk az osztrák kormány magára nézve szükségesnek látta, mielőbb kötelező 3