Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-208

<s 208. országos Illés vánhatják; de arra nem jogosítják fel a képviselőket, hogy ezen kívánatnak nevükben kijelentésére más képviselő társaikat felhatalmazhassák, az pedig, midőn egy, bárhol aláirt jegyzék egy vagy két képviselő által az elnöknek benyujtatik: valóban nem egyéb, mint felhatalmazás a többi 18 képviselő részéről arra, hogy ama két képviselő kívánhassa a 18 képviselő nevében az ülés összehívását, a mint azt utóbb példával is bátor leszek igazolni. Azt mondotta az előttem szólott t. képviselő ur, hogy én törvényt és szabályt sértettem meg. Furcsa, t. ház! a szabályokban, midőn mondatik, hogy 20 tag kívánatára az elnök ülést hirdetni köteles, ugyanakkor egy szóval sem mondatik, hogy ezen kívánságukat a képviselők írásban is nyilváníthatják. Én tehát semmi esetre sem hibázhattam és sérthettem meg a szabályt, inert szabály erre nem létezik, és nekem inkább feltűnő, hogy a t. képviselő ur a szabály megszegését egy oly körülményből vagyis inkább idézetből akarja bebizonyitani, a mely iránt a szabályokban semmi sem foglaltatik A mi a törvényt illeti: t. ház, én elismerem hogy a képviselőház elnökének kötelessége leginkább a házszabályok fentartására felügyelni; ezt azonban, bocsásson meg a t. képviselő ur, egy esetet kivévén, a melyet mindjárt említeni fogok, a törvény nem mondja sehol. Az a törvény, melyre a t. képviselő ur hivatkozik, az 1848-ik évi IV. t-cz. 10. §-a concret esetről szól és arra a positiv concret esetre nézve fejezi ki azt, hogy a ház ezen szabályainak fentartását elnöke által eszközli. Jelesül azt mondja e törvény: a tanácskozásokban szükséges csend és rend, a hallgatóknak teljes hallgatagságban tartása iránt mindenik tábla szabályokat alkot, s azoknak végrehajtását elnöke által eszközölteti. Erre az esetre ki van mondva a törvényben határozottan az, a mit a t. képviselő ur mondott; de a t. képviselő ur az előzményt, ezen §-nak előző szavait elhallgatván, átalános kifejezéssel érvényesítette azt, hogy a törvényben ki van mondva az, a mit állított; pedig bocsásson meg a t. képviselő ur, mindazok után, a miket előadtam, ezen idézés helyes nem volt. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy én az által, hogy az iratot, a mely nekem az ülés tartására nézve benyujtatott, elégségesnek nem tartottam, megsértettem a képviselők iránt tartozó tiszteletet és a képviselők tekintélyét. Bocsásson meg nekem a t. képviselő ur, én nem hiszem, hogy ha a ház elnöke kéri az illető képviselő urakat, hogy méltóztassanak vele személyesen értekezni: ez által a képviselő uraknak tekintélye megsértetnék. (Helyeslés és derültség a középen. Igaz! ügy vanl Mozgás a szélső balfebruár 27. 1877. 45 oldalon.) Hozzá adom, t. ház, hogy én az illető képviselő uraknak megmondtam, kinyilatkoztattam, hogy az aláírásokat kétségbe egyátalában nem vonom; hanem csak a módot, a melylyel írás utján kívánták az ülés tartását: nem tartom elégségesnek arra, hogy én ennek folytán ülést hirdessek. Hogy az által, t. ház, a mit én kívántam, megcsonkíttatott a ház tagjainak azon joga, hogy ülés tartását kívánhassák: egyátalában nem látom át; mert, t. ház! ugyanakkor, a mikor az illető képviselők aláírni méltóztatnak azon ivet, a melyről szó van, ugyanakkor egyátalában semmi nehézség sincs abban, hogy ezen véleményüket és kívánságukat az elnöknek szóval is előadhassák. (Helfy Ignácz közbeszól: Hátha Komáromban vanl Németh Albert felkiált: Vagy Karlsbadban]) T. ház! Én nagyfontosságunak tartom azt, hogy 20 képviselő sokszor a ház akarata ellen is a házat ülés tartására összehívhassa. Ezen eset, a mely most fenforog, nem tartozik ezek közé; de nem fogja senki kétségbe vonni, hogy lehetnek esetek, midőn a képviselőháznak rögtönzött összehívása valóban nagy horderővel bir. És meg fogom a t. háznak őszintén mondani, hogy azon indokok alapján, a melyeket előterjesztettem a jelen esetben: miért jártam el ugy, a mint előadni szerencsém volt. Ez az első eset, t. ház, melyben 20 tag kívánatára ülés tartatik. Ezen esetben követett eljárás praecedenst képezhet a jövő esetekben való eljárásra nézve, és nekem kötelességemmé tette, hogy óvatosan járjak el. Ezen óvatosságra indíttatva éreztem magamat egy körülmény által is, melynek esetlegesen jutottam tudomására. Ezelőtt talán esztendővel történt, hogy egy hosszú szünetelés kezdetén, 20 képviselő mielőtt Budapestről eltávoztak volna, egy ivet irtak alá és azt egyik vagy másik képviselőtársuknak átadták, hogy mikor azok szükségesnek fogják tartani, ezen irás alapján ülést hivassanak össze. Megtörtént-e az eset valóban, nem tudom : de annyi igaz, hogy bármikor megtörténhetik. Ez esetben t ház, egy vagy két képviselő szeszélyétől iüggne társaik előleges meghatalmazása alapján akkor tartatni ülést, a mikor nekik tetszik. Ezen eshetőségnek a házat kitenni nem lehet és én olyan praecedenst megállapítani nem akartam, a mely által ezen eshetőség lehetővé tétetnék; pedig ha én ezen esetben az írást, ugy a mint hozzám beterjesztetett, elfogadom: természetes minden más esetekben azt hasonlóképen elfogadni tartoztam volna. Ezek azok, a miket az ellenem intézett megrovás első részére elmondani szerencsém van. Másodszor megróvatott eljárásom azért, mert az ülést nem hétfőre, a mint kívántatott, hanem keddre hívtam össze.