Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-238

394 23$. országos ülés május 1. 1S77. Móricz Pál: Nem volt szándékom a fen­forgó kérdéshez hozzá szólni, azonban Mandel Pál képviselő umak egy kifejezését nem hagyhatom észrevétel nélkül. A t. képviselő ur azt monda a többi közt, hogy nem annyira benső értéke vitte keresztül a törvényjavaslatot, mint a személyes tekintet. El­nézve attól, hogy a t. képviselő urnák több elv­társa velünk szavazott; elnézve attól, hogy az ellenzék másik árnyalatának több tekintélyes tagja védte a törvényjavaslatot és velünk szavazott: ez már maga azt mutatja, hogy nem annyira a személyes tekintély mint a törvényjavaslat benső értéke birt a törvényjavaslat elfogadására. Ha mi megengedjük a képviselő urnák, hogy nem saját üzlete, —vagy hogy ugy mondjam, — hivatalos teendői érdekében szólalt fel: engedje meg nekünk is. hogy mi is benső meggyőződésből és nem sze­mélyes tekintetekből fogadtuk el a törvényjavas­latot. (Tetszés a középen.) Igenis benső meggyő­ződésből, mert azon benső meggyőződésben va­gyunk, hogy a hagyatékok kezelése körül legin­kább a családtagok vannak érdekelve. Mi nem akarjuk a juridious dolgokat a közigazgatásiakkal összezárni; de nem akarjuk azt sem, hogy a tör­vénykezési közegek nem juridicus teendőkkel annyira el legyenek halmozva, hogy sem az egyiket, sem a másikat jól ne végezhessék. (Élénk helyeslés a középen és a szélső baloldalon.) Igen is ezen indok, melyből a törvényjavas­latot elfogadtuk, benső meggyőződésünk, mely az országban is viszhangra talál. Hasonló benső meggyőződésben vagyunk a bagatell ügyek ren­dezésére nézve is, itt sem akarjuk a birót tisztán békéltető közeggé tenni. Ezen elvünknek reméljük nem sok idő múlva érvényt is fogunk szerezni. (Zajos helyeslés a szélső balon és a középen.) A mi pedig azon juridicus conceptiókat illeti, melyek ezen ház elébe korábbi időkben kerültek, azok ellen is mindenki talált kifogást. Azon per­rendtartást, melyet Horváth Boldizsár benyúj­tott, annyira át kellett dolgozni, hogy készí­tője is alig ismert réá, ós ha figyelembe vesszük azon hiányokat, melyekben codificatiónk szenved, igen szívesen fogadnám, ha volna egy nagy te­kintélyünk, egy Lykurgus vagy egy Solonunk, kit a törvényalkotással megbízhatnánk. Meggyő­désem az, hogy ezen törvényjavaslat sem roszabb azoknál, melyeket bizonyos juridicus capaeitások fogalmaztak. (Helyeslés a középen. Zaj.) Szontagh Pál (somogyi)-. T. képviselőház! (Halljuk!) Már ezen parlamenti gyűlések tartama alatt volt egyszer alkalmam régibb időben hivat­kozni egy franczia írónak mondására, a ki a parlamenti rendszert azért tartotta igen előnyös­nek, mert a transactiókra alkalmat nyújt, sőt ha­tározottabban kifejezte magát, azt mondván, hogy a parlamenti rendszer transactiókból áll. Ennélfogva én is hallván, csak az imént le­folyt eszmecserét, ezen elv szerint, melynél fogva a parlamenti rendszer megerősödésének egy mo­mentumát látom abban jelentkezni, midőn a kor­mány, a kormányelnök, vagy a belügyrninister, ki egy törvényjavaslatot indítványoz, annak lénye­ges részeire nézve megváltoztatásokra hajlandó és viszautasitását amint a fenforgó indítványban foglaltatik, az illető bizottsághoz, nem ellenzi, — azt véltem látni, hogy igenis a parlamenti rend­szer előnyeit kívánja felhasználni annak megerő­sítésére és abban vetett hitéhez kívánja alkalmazni eljárását. A közbeneső mozzanatok azonban épen arról győztek meg engem, hogyha én nem is sejtek, nem is vélek találni hazafiatlanságot az ily nyilat­kozatokban, mint amint jellemeztetik az ezen in­dítványhoz való hozzájárulás némely részéről; de minden esetre erősen kezdem hinni, sokkal inkább mintsem sejteni, hogy az efféle nyilatkozatok, a melyek személyes viszonyokra személyes ap­prehensiók szitására lehetnek egydül vonatkozók, nem a parlamenti rendszerbe vetett bizalomból, nem ezen rendszer erősítési hajlamából indulnak ki, hanem — én nem gyanúsítok senkit — ok­vetlenül más, mindenesetre pedig személyes czélzatokból. Én most már így eontemplálva ezen dolgot, én tartva magamat a belügyrninister ur ezen felfogásához: határozottan kijelentem, miután fen­forognak az indítvány - visszautasításnak ilyen in­dokai, mint az ellenzék két oldaláról nyilványit­tattak, én ezen módositványt ellenzem. (Mozgás) Szilágyi Dezső: Ha a t. ház egy felingér­lés hatása alatt akarna a közügy érdeme fölött határozni: akkor meglehet, hogy követhetné azt az utat, melyet t. barátom választott; de határo­zottan ellentétbe jönne egyéni felfogásom szerint a tárgy iránti kötelességével, és ellentétbe jönne azon higgadt, méltányos ós kötelességérző iránnyal, melyet a miníster ur tanúsított, melynek ma is kifejezést adott. És én azért azt tartom, hogy azon elkerül­hetetlen villongások, kivált a külömböző pártok közt és egy lefolyt háború után, a melyek mint­egy utócsengését képezik a heves vitának, nem zavarják meg a ház hangulatát arra nézve, hogy azt, a mi tárgyilag indokoltnak látszik, a mi az indít­ványozó részéről csak tárgyilag indokoltatott, apró szurkáló, talán ingerlő némileg megjegyzések miatt el­ejtse, annál kevésbé, mert hiszen maga a ministerel­nök ur annak értelmét ma is helyesen megmagyaráz, ta, — horderejét ma is teljesen kifejtette, és ón nagyon csodálkozom, hogy olyanok, kik különben' a ministerelnök ur szavaira és indokaira illő és méltó figyelemmel szoktak lenni, azt épen a jelen esetben vonták meg tőle, midőn igazán meg kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom