Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-236
386 286. országos Ülés május 2. 1877. Vidrics Lovró, Ogyics Zsivkó, Czernadák György, Ozsegovics Lajos, Sohram Lipót, Mihalovics Károly, dr. Jordán, Jakics Antal, Kukuljevics Iván, Türk Ferencz, Eubido Kadiszlav, Vukasinovics Sándor, Horváth Péter, Kraljevics Miroszlav, Puszt Károly. Elnök: Ezen interpellatió közöltetni fog a ministerelnök úrral. Somssich Pál képviselő ur kivan egy interpellatiót előterjeszteni. Somssich Pál: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a keleti ügyre, most már helyesebben mondva, az orosz-török háborúra vonatkozó néhány igénytelen kérdést kívánok az igen t. ministerelnök úrhoz intézni, nem azért teszem ezt, hogy az e ház ellenkező árnyalata részéről ugyan ezen ügyben tett fölszólalásokat akár kiegészíteni, akár pótolni szándékoznám; annál kevésbbé azért, hogy ellenzéki szempontból azoknak hatását paralizálni, súlyukat gyöngíteni akarnám, (Helyeslések) Épen nem. Az én magánfelszólalásomnak egyedüli oka azon erős meggyőződés, melynélfogva szükséges 1 nek tartom a keleti események fejlődését, kivált mióta azok az orosz hadüzenet után oly határozott irányban indultak meg, folytonos éber figyelemmel kisérni, s Magyarország érdekeit azokkal szemben ha kell, megóvni, ha kell, megvédeni. (Helyeslés és tetszés.) Alig néhány napja, hogy az orosz állam hadat üzent Törökországnak és serege jogosultnak tartotta magát a dunai fejedelemségeknek Európa által biztosított neutrális területére azonnal bevonulni, elfoglalva a Duna balpartján fekvő néhány helyet; jogosultnak tartotta magát az aldunai — szintén Európa által biztosított — kereskedést lezárni, (ügy van\) hajóinkat a hatalmas folyam vizeiről kitiltani, a kereskedőségeknek áruczikkei elszállítására néhány napot kiszabni és ez által az osztrák-magyar monarchiának ez iránybani kiviteli kereskedését végkép megakadályozni, ugy hogy önkénytelenül felmerül előttünk azon kérdés : létezik-e még Európában nemzetközi jog, avagy e téren kizárólag csak a nyers anyagi erő határoz? (Helyeslés.) Önkénytelenül merül fel előttünk azon második kérdés: kónytelen-e az osztrák-magyar monarchia e sérelmeket némán eltűrni és ha nem, miképen óhajtja a kormány ezeket orvosolni? Eddig ennyi történt rövid néhány nap alatt. Mi fog még a közel jövőben történni, azt ina még senki sem tudja; de annyi bizonyos, hogy tekintve az orosz hadi készületeknek nagy mérvét és a harcztérre szállított és még folytonosan szállítandó seregeinek roppant számát, azon czéloknak hatását, melyeknek kivitelére az északi nagyhatalom ez úttal törekszik, még csak sejteni sem lehet. Ugyanazért a következő kérdéseket vagyok bátor az igen t. ministerelnök úrhoz intézni, melyek fölolvastatását kérem, föntartván magamnak a jogot, hogy azután még néhány szót mondjak. (Halljuk!) Beőthy Algernon jegyző (olvassa.-) „Miután az európai diplomatia majdnem két évi törekvésének nem sikerült a délkeleti bonyodalmakat békésen megoldani és jószándéku javaslatait a tusakodó feleknek majd az egyike, majd a másika utasította vissza. Miután ezen dipíomatiai meddő működésnek legújabb sikertelensége után, Oroszország magát jogosultnak érezte arra, hogy Törökország ellen hadat indítson, és e czélbol az aldunai Európa által biztosított román fejedelemségeknek neutrális területére be is vonult. Miután a már így megindított háború által az al Dunán eddig szabadon űzött kereskedés veszélyeztetik, sőt a Duna balparti strategicus pontoknak orosz csapatok által történt elfoglalása folytán már tettleg akadályoztatik is. Miután az orosz hadi készületeknek nagy mérve, táborba szálló seregeinek roppant száma, még csak sejteni sem engedik azon czéloknak határát, melyekre az orosz állam törekszik. Mindezeknél fogva tisztelettel kérdem a kormányelnök urat: 1. Közömbösen szándékozik-e a kormány elnézni, az orosz hadaknak előrenyomulását'? S ha igen 2 Teszi ezt oly biztosítékok alapján, melyek az osztrák-magyar monarchiának, különösen Magyarországnak mint közvetlen tőszomszédjának érdekeit minden eshetőségekben megóvni képesek lesznek? végre 3. Minő lépéseket tett már eddig, s ha ezek siker nélküliek maradnának, minőket szándékozik még tenni ezután, hogy az aldunai kereskedés szabadsága háborítatlanul fentartassék és annak lebilincselése által Magyarországra háromlandó nagy vesztességektől hazánk termelő és kereskedő közönsége megóvassék? Somssich Pál: T, ház! Alkotmányos nemzet vagyunk. Őseink a legnagyobb viszonyok között föntartották ezen, már majd ezer éves kincsünket, s tiltakozva, midőn másként nem tehettek, sikra szállva, midőn lehetett és kellett, egy iránt megvédték azt kül- és belellenségeinkkel szemben. És mint legyőzöttek sem egyeztek bele soha oly szerződésekbe vagy békekötésekbe, melyek Magyarország alkotmányosságát legalább de jure be nem ismerték volna. Ma, midőn e szomorú időkön tul vagyunk, midőn hazánk alkotmányosságát már senki sem vonja kétségbe: nem lephet meg senkit, ha a
