Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-236

236. országos liléé május 2.1877. 351 Tisza Kálmán ministerelnök: Habár a dolog nem olyan, hogy hosszabb vitát megérdemelne, mégis kötelességemnek tartom egy pár szót szólani különösen azokra nézve, miket Helfy képviselő ur mondott és itt Helfy képviselő urat megnyugtatni kívánom, anélkül, hogy bármely kérdésnek vitatásába bocsátkoznám, az iránt, hogy a kormány jól tudja azt hogy épen most a házszabályok kötelezővé teszik azt, hogy ha a kormány egy törvényjavaslatot ad be, az egy bizottsághoz utasittassék. abban semmi egyéb nem foglaltatik, mint a házszabályok teljesítése. A mi különben magát a dolgot illeti, megjegyzem, hogy az előttem szólt képviselő ur által felállított theoriát, hogy a törvényjavaslatokhoz leginkább ellenzéki szempontjából kell hozzászólani, nem fogad'hatom el. Ezen theoria, ha végig vitetnék, odavezetne, hogy ha a kormány egy törvényjavaslatot benyújt, a bizottságot, mely azt bírálja, tisztán ellenzékből kellene választani: holott én azt hiszem, hogy sem ellenzéki, sem kormánypárti szempontból, hanem a javaslatok értékének és érdemének szempontjából kell mindenkinek azt bírálat alá venni. Továbbá a t. képviselő ur elmondotta és azt hiszem, hogy ebben igaza van, hogy mindenütt a világon kevés a szakképzett egyének száma ezen ügyben. Csakhogy ha ez áll: akkor mégis azt hiszem, könnyebb 15 embert kapni, a ki az egyik kérdésben szakképzett és 15-öt, a ki a másik kérdésben szakképzett; mint 31-et, a ki mindkettőben szakképzett. (Helyeslés a középen. Mozgás.) Már csak ezen szempontból is ismételve ajánlom az ón javaslatom elfogadását. (Helyeslés a középen?) Elnök: Még egyszer fel fog olvastatni azon határozati javaslat, melyet Gulner képviselő ur adott be. Beőthy Algernon jegyző (olvassa Gulner Gyula határozati javaslatát.) Elnök: Fel fogom tenni a kérdést. Elsőben is kérdem : méltóztatik-e elfogadni azon kőt határozati javaslatot, mely a kormány részéről beterjesztetett, két külön 15 tagú bizottság kiküldésére nézve? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a ni misterelnök ur által beterjesztett határozati javaslatokat elfogadta és ennélfogva Gulner képviselő ur indítványa mellőzve vau. Következik a napirend további tárgya; a gyámügy rendezéséről szóló törvényjavaslat átalános tárgyalásának folytatása. Paczolay János: Mindenekelőtt bocsánatot vagyok kénytelen kérni a t. háztól, hogy azon fényes beszéd- után is, melyet tegnap valánk szerencsések hallani, kénytelen vagyok a törvényjavaslat ellen fölszólalni. Fölszólalok pedig azért, mert bármennyire iparkodott is a t. előadó ur védveket felhozni ezen törvényjavaslat megoltalmazására, nézetem szerint azok olyanok, melyeket alaposoknak részemről nem tarthatok. Ez oknál fogva, mivel én valék a közigazgatási bizottságban az első, aki ezen törvényjavaslatnak átaláuosságban el nem fogadása iránti véleményemet kimondtam, nehogy rólam azt mondhassák, hogy csak suttyomban és alattomban merem kimondani véleményemet, kénytelen vagyok azon indító okokat, melyek engem a törvényjavaslat elvetésére birnak, a házban is nyilvánítani. De el is hallgathattam volna beszédemet, ha a ministerelnök ur tegnap bennünket a nép előtt nem denuneiál azzal, mintha mi csak azért kivánnók ezen törvényjavaslatot elvetni, mivel mi a szegényebb és kisebb vagyonú árvák hagyatékát a közjegyzők és a bíróságok kiküldötteinek napidíjai által akarnók felemészteni. Méltóztassék elhinni t. ministerelnök ur, hogy ha valaki, én bizonyosan forrón óhajtom mint olyan, aki igen nehezen viseli a terheket, melyeket az állani reánk ró, hogy olyan hagyatéki eljárás jöjjön Jetre, ha t, i. a ministerelnök ur méltóztatik ilyent feltalálni és azt eddigi életben levő törvényeinkbe beilleszteni, mely a jelenlegi költségeket a felére, vagy a semmire alászállitaná. Azt hiszem, hogy ezen nézetnek kell uralkodni t. ház körében is, annak minden tagjánál; mert nem hiszem, hogy találkozzék csak egy is, kinek elegendő vagyona volna arra nézve, hogy a hagyatéki eljárásnál nagyobb költség fizetését óhajtaná, mint a mennyi költség mulhatla,nul szükség. Én t. képviselőház, nem tudom indokát annak, hogy a törvényjavaslatban a hagyatéki eljárás miért kívántatik egyenesen csak a gyámság alá kerültek részére kiterjesztetni, mert én szerinlom e gyámság alatt levők egyebet nem igényelhetnek az államtól, minthogy az állani a rendes törvényeket rajok nézve alkalmazza, miután magokat képviselni, védelmezni nem tudják; ^szükséges tehát, hogy e tudatlanságra, ezen éretlenségre való tekintettel, az állam őket oly módon segítse, hogy az irányukban fenálló és minden polgárt kötelező törvények reájok is szigorúan alkalmaztassanak. Ez az én meggyőződésem. Én nem tartom az ország polgárait osztályokra sorozandóknak, mert az árvák ugyanazon anyagi és formai törvények alatt kell hogy álljanak, melyek alatt állanak bármely lakosai e hazának. Hanem igenis a magam részéről szükségesnek tartom, hogy az árvák gyárno firtassanak, vódeimeztessenek és az állam segítségökre legyen. Ha már most, mint e törvényjavaslat kívánja, egyik polgárnál ilyen hagyatéki eljárás fog követtetni, másik polgárra nézve más törvényt tartunk életben: ez annyit tesz, mint a hazai polgároknak különböző tekintetekből osztályokba sorozása.