Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-235

gg4 2S6> országos ülés májas 1. 1S77. nek élén egy volt igazságügyminister áll, adatokat nyújt azon kérdés kiderítése végett: vajon el van-e ismerve mindenütt azon elv, hogy az apai hatalom csak birói ítélet által vonható el; ós mi mégis a közigazgatási bizottság utján, s az igazságügyi bizottság meghallgatása nélkül az ellenkezőt akarjuk decretálni. Törvényeink eddig csak az apai hatalmat ismerik, mint Mandei Pál képviselőtársam is megjegyezte, s ennek helyébe a szülői hatalmat javasolták. Én elvben nem vagyok ellene, ha kellő korlátok közé szorittatik ; valamint elfogadom a családi tanács intézményét, melynek javasolt összeállítása azonban szintén kifogás alá esik. Ha a kérdések társadalmi jelentőséggel bírnak is; de van bennök annyi magánjogi érdek is, hogy felettök a jogügyi bizottság szavait is hallgassuk meg; nem különben azon rendelkezés, mely a birói hatáskört oly mélyen alterálja, megérdemli, hogy e szakbizottság által is tárgyalás alá vétessék. Sürgősségét elismerve, bátor vagyok a következőket indítványozni: Határozati javaslat a gyámsági- és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat ujabb szövegezés végett a jogügyi bizottsághoz utasittatik. Én t. ház, nem akarom ellenezni azt, hogy elfogadja Mandei képviselő ur indítványát, mely abban különbözik az enyémtől, hogy ő a törvényjavaslatot egy külön bizottsághoz, én pedig a jogügyi bizottsághoz kívánom utasíttatni. Beőthy Algernon jegyző: (olvassa Kajuch József határozati javaslatát.) Kiszely Árpád: T. ház! Én egyszerűen kijelentem, hogy az előttünk fekve törvényjavaslatot alapelveiben helyeslem, azt átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. De midőn ezt kijelentéin, egyszersmind bátorkodom azokra, a mik imént elmondattak, néhány igénytelen megjegyzést tenni. Balogh Károly t. képviselő ur véleménye szerint, a gyára- és árva-ügyek nem közigazgatási, hanem a birósági közegekre volnának bizandók. E tekintetben válaszolt már Mandei Pál képviselőtársam, és részben ki is fejté azon érveket, melyek az ellen harczolnak. En tehát csak álláspontom jelzése czéljából jelentem ki azt, hogy én az árva- és gyám-ügyeket semmi esetre sem kívánom a bírósági-, de óhajtom azokat a közigazgatási közegekre bizni; mert én a közigazgatási hatóságokban lalálom azon közegeket, a melyek hivatvák a gyám-ügyek kezelésére. Itt hivatalból való eljárás szükséges. Itt a hivatalnoknak belé kell menni az élet mozgalmaiba, felvennie a gondos atya, az előreszámitó férfi szerepót; és ezt csak is a közigazgatási közeg teheti, csak is ez hivatott latolgatni, mérlegelni azon körülményeket, azon viszonyokat, a melyeket természetesen a törvénykönyvben mind felsorolni nem lehet; de a melyek magában az életben mutatkoznak és döntő sulylyal bírhatnak. Én tehát t. ház! nem csak azon oknál fogva, mert a tudomány is kimutatta, hogy a gyám-ügyek a közigazgatási közegekre bizandók, mert más országok példája is ezt bizonyítja ; de főleg azért, mert az élet praxisa, mert az összes magyar közjogi institutiók szelleme azt követelik: óhajtom, hogy a gyám-ügy a közigazgatási közegekre bizassék. És ezért üdvözlöm én a törvényjavaslatot. Mandei Pál képviselő-társam egyes, — szerinte helytelenül formulázott, — szakaszok alapján támadja meg a törvényjavaslatot, s azt kívánja, hogy az uj szövegezés végett egy 9 tagú bizottságnak adassék ki. En t. ház! most az átalános vitában egyáltalán véve nem látom ezen kívánság jogosultságát, és azt hiszem, hogy csak a részletes tárgyalás alkalmával fog kitűnhetni az, hogy vajon erre van-e szükség, vagy nincs. Én tehát Mandei Pál képviselő-társamat arra a térre nem követhetem, hogy már most szakítsak ki egyes pontokat a törvényjavaslatból, és ezeknek bonczolgatása által bizonyítgassam azt, hogy szükséges-e a törvényjavaslatot egyes fejezetei, vagy §-aira nézve, egy felülvizsgáló, bíráló, vagy — mondjuk — csak szövegező bizottsághoz utasítani. De t. ház! a főok, a miért felszólalni bátorkodtam, azon támadás, a melyet Kajuch József képviselő-társam a törvényjavaslat ellen intézett. 0 ugyanis a törvényjavaslatot administrativ szempontból támadja meg, és ha jól fogtam fel, azt állítja, hogy ezen törvényjavaslat azért hibás, mert nem számolt a közigazgatási közegek erejével, roszúl osztotta ki közöttük a szerepet, és túlterhelt egyes közegeket. Engedje meg nekem a t. ház! hogy én ezekre nézve néhány megjegyzést tehessek. Elismerem, hogy azon kérdéssel szemben, miként kell a gyámügyi intézményt közigazgatási szervezetükbe beilleszteni, ugy, hogy az egyes közegek ne legyenek túlterhelve, hogy az egész alkotás egy öszszevágó müvet képezzen, hogy mondom ezzel szemközt nagy nehézségek mutatkoznak; mert hiszen nincs oly mértékünk, a mely csalhatatlanul jelezné: mit kell egy bizonyos közegre bíznunk és mit nem lehet. De van mégis egy eléggé megbízható mérték, és ez az: mit bíztunk eddigelé ezen közegekre a közigazgatás egyéb ágaiban, és hogyan feleltek meg ezen közegek feladatuknak. És most szabadjon egy futó pillantást vetnem ezen közegekre; de egyszersmind constatálnom azon tapasztalati tételt, hogy közigazgatásunk I minden ágában épen utóbbi időkben jelentékeny f haladás mutatkozik. ! A közjegyzőnek ezen törvényjavaslat szerint legfontosabb feladata a leltározás; a közgyámnak