Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-235

332 28S, országos Illés május-1,1877. azzal kezdi, hogy egy nálunk századokon át kifejlődött intézményt, tudniillik az anya egyenjogúságát egyszerűen ki akarja ollózni. De hogy a törvényjavaslat szerkesztői, daczára az azon osztály ellen táplált előítéletnek, a törvényjavaslat szerkesztésénél nem ragaszkodott egyenesen a magyar jogfejlődéshez: bizonyítja az, hogy még a magyar terminológiához sem ragaszkodott nagj on; hanem használ idegen törvényből oly elnevezést, a mely magyar szó ugyan, de a magyar jogászok közt meglehetősen népszerűtlen. A törvényjavaslat ugyanis szembeállítja a kiskorúakkal a nagykorúakat. Ezt a magyar jogász nem fogadhatj'a el: mert magyar törvényeink nem a nagykorúakról, hanem teljeskoruakról szólanak és Verbőczy Hármaskönyvében is a teljeskoruságra „perfeota aetas" kifejezés használtatik. Nálunk a nagykorú kifejezést az osztrák polgári törvénykönyv fordítója hozta be; de a magyar törvényhozás azt nem fogadta el és az 1874. évi XXIII. törvényczikk is igen helyesen, nem a nők nagykorúságáról, hanem a nők teljeskoruságáról szól Következik a javaslatban a 3. §. Ezen szakasz valóban oodificationalis monstrum. A javaslat valamely fogalmat akar itt körvonalozni, hanem azt oly módon teszi, hogy én valóban a joghallgató pensumából is kitörülném ezen definitiót. Nézzük ezen §-t részletesen. A szülői hatalom magában foglalja a jogot és kötelességet. Jog és kötelesség egymással ellentétes fogalmak, tehát össze nem foglalhatók; hanem igenis lehetne talán azt mondani, hogy „a szülői hatalomból folyik azon jog és kötelesség." Továbbá azt mondja a §.: ,.a kiskorú gyermekeket személyök. jogaik és vagyonukra nézve képviselik." Ezen szó „jogaik" itt tökéletesen fölösleges. Következik továbbá, hogy joguk és kötelességük a szüléknek a kiskorúak vagyonát számadás nélkül kezelni." Igen természetes, hogy ez nem érthető máskép, minthogy a jövedelmekről a szülő számolni nem tartozik; a szövegbén azonban több van mondva. E szöveg szerint a szülő a vagyonról, tehát a tőkéről sem tartozik számolni. Hogy interpretatió utján más értelmezéshez jutni nem lehet: ezt igazolja az 5 §, mely szintén számadásról szólva az anyára nézve kimondja, hogy ez a vagyont és jövedelmet számadás mellett kezeli. Ha tehát a törvény az- 5-ik §-ban különbséget tesz a kezelésnél a vagyon és jövedelem közt: akkor logikai és gramatikai értelmezés szerint a 3-ik §-ban a tőkéről is van szó és nem csupán a jövedelemről. Az „örökhagyó" fogalmában van a „hagyományozó" fogalma is, s igy utóbbit fölösleges felemlíteni. Továbbá azt mondja ezen §.: „A szülői hatalom magában foglalja a jogot és kötelességet: a vagyont számadás nélkül kezelni" tehát „kötelességök" a szülőknek a vagyont, számadás „nélkül" kezelni! Ez legfölebb jog lehet, de nem kötelesség is Azután kötelességük a gyermekek neveléséről gondoskodni, azok vagyonát kezelni, stb. Azonban a 32. §-ban azon fölötte meglepő intézkedés foglaltatik, hogy az apának megadatik a jog gyermekeinek akár 5 éves korában is kiadni a vagyont; tehát nem kötelessége e szerint a szülőnek a vagyont kezelni, mert hiszen a 82. §. azt mondja, hogy joga van akármikor kiadni a vagyont a kiskorúnak még, a kor meghatározása nélkül is. Igaz, hogy a 32. §. a) pontja végén az van, hogy „ha egyik vagy másik körülmény folytán a gyámhatóság által nagykorúnak nyilvánittatik." Ez azonban gramatikai értelmezés szerint csakis arra vonatkozik, hogy ha a kiskorú ügyeinek vitelére elegendő képességgel és érettséggel bir; az azonban, hogy az apa akármikor kezelés végett a vagyont gyermekének kiadhassa, ezen §-ban a gyámhatóság minden beavatkozása nélkül megengedtetik, egészen preeár tehát azon kötelesség, melyről a vagyon kezelésére nézve, a 3-ik §-ban szó van. Ezen javaslat szerint megilleti még a szülőket, régi jogunknak megfelelőleg a házi fegyelem is. A 3. §-ban erről egy szó sincs; pedig a fogalom egyik főkelléke az, hogy kimerítő legyen. Nagyon sok §-t sorolhatnék még igy fel, vegyük például még a 14. §-t Ebbea fazon intézkedés foglaltatik — mindig a gramatikai értelmet követem és nem az intentiót, — hogy ezután, ha eladósodott árvák lesznek, azokat nem azon vagyonukból kell eltartani, a mi az adósságok lefizetése után fennmarad, hanem a ^hitelezők rovására a hagyatékból, még mielőtt az adósságok kifizettetnének, mert itt az mondatik: „a kiskorúak vagyonának jövedelme mindenekelőtt az azt terhelő folyó tartozások kifizetésére, és a kiskorúak szükségleteinek fedezésére, a fölösleg adósság esetében a terhek törlesztésére fordítandó, különben pedig gyümölcsöztetendő." Tehát csak a fölösleg fordítandó adósságok fizetésére'. Nagyon jól tudom, hogy nem ez volt a szándék ; hanem e §. grammatikai értelméből egyéb nem következik. Még csak egyetlenegy §-t akarok felhozni példaképen. A 32. §. ugyanis ezeket mondja: „A kiskorú 24-ik évének betölte előtt is felszabadul a szülői hatalom, illetőleg a gyámság alól és a nagykorúnak teljes jogaiba lép: a) ha a szülői hatalmat gyakorló a kiskorúnak vagyonát kezelés végett átadja" mi ha 5 éves korában történik: az öt éves gyermek is nagykorúvá leszen. b) „Ha a kiskorú a fennálló törvények értelmében házasságra lép." Engedelmet kérek t. ház, — arra, hogy a nők ha férjhez mennek, teljes korúakká lesznek, már