Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-235
886. orwségos Illés május 1. 1877. 3S1 továbbá biróságaiuk — fájdalom —- nincsenek azon szervezetben, hogy az összes árvaügyeket hozzájok utaljuk, részemről nem látok abban hibát, hogy a javaslat az árvaügyek teendőit bizonyos határvonalig a közigazgatási hatóságokhoz atalja, és pedig oly közigazgatási szakközegekhez, nevezetesen árvaszékekhez, melyek jogképzett egyénekből lennének összeállítva, melyeknek tagja lenne a tiszti ügyész és melyet épen azért, mert kizárólag árvaügyek vezetésére volnának hivatva, idő multával bizonyos ügyességet, gyakorlatot sajátítanának el maguknak, minélfogva ezen ügyek kezelését rajok örömest bizom s a legújabban nyilvánuló reformiránynak ezen ooneessiót szívesen megteszem. Egy más kérdést vetett fel a törvényjavaslatra vonatkozólag előttem szóló képviselőtársam Balogh, azon kérdést, hogy: vajon helyes-e az, miszerint az árvaügyek kezeléséről szóló törvényjavaslattal együtt tárgyaltatnak itt a családi joghoz tartozó magánjogi intézkedések ? vajon helyes-e, hogy ezek külön vétetnek tárgyalás alá? nem volna-e helyesebb azokat a polgári törvénykönyv szerkesztésének idejére elhalasztani ? E kérdés megítélésénél a helyzettel kell számolnunk. Az előadó ur helyesen emelte ki, hogy codificált törvénykönyvünk nincsen, nemcsak, hanem daczára annak, a mire ismét Balogh képviselő ur hivatkozott, hogy 10 év óta meglehetős sok pénzt is adóztunk már, számitásom szerint talán 150,000 forintot codincationalis czéiokra : ennyi hosszú idő alatt és ennyi sok pénz költekezése mellett még látszatja sincs annak, hogy mikor fogunk valahára codificált magánjogi törvénykönyvvel birni. Sajnos, hogy a t. ministerium e tekintetben maga beéri és velünk be akarja éretni azon közmondással: „ha nem csurog, csepeg." így keletkeztetett előbb egy kis magánjogi törvény a nők teljes korusitásáról; igy keletkezett nem rég egy más kis magánjogi törvényecske a végrendeletek külkel lékeiről. Ily helyzettel szemben a t. belügyminister ur, igen helyesen belátva az árvaügyek kezeléséről szóló javaslatnak igen sürgős voltát, helyesen tette, hogy elébe vágott az igazságügyministernek és igyekezett az árvaügyek kezeléséről szóló törvényt megalkotni. Ha pedig ez eljárás helyes, nem lehetett kikerülni a javaslat szerzőjének, hogy a javaslatba fel ne vegyen a családjogból más olyan intézkedéseket is, melyek száz ós száz szólók által öszszefüggésben állanak a tulajdonkép czéíba vett javaslattal; e szempontból én a törvényjavaslatot helyeslem, és nem fogadom cl a Balogh Károly képviselő ur által beterjesztett határozati javaslatot. Mindamellett azonban a törvényjavaslatot más hiányainál fogva, melyek azt általánosan jellemzik, a részletes vita alpjául el nem fogadom. Értem e hiányok alatt a törvényjavaslat gyarló összeállítását, pongyola szerkezetét Ha ezen vád csak egyes §-okra vonatkoznék: akkor lehetne szó javításról a részletes vita alatt; azonban miután e hiány kiterjed az egész javaslatra az 1. §-tól az utolsóig, mihez képest a törvényjavaslat minden egyes §-át módosítani kellene, ennélfogva nem marad egyéb hátra, mint a törvényjavaslatot ujabb átdolgozás végett valamely bizottsághoz utasítani. Miután ily súlyos vádat emeltem a javaslat ellen, méltóztassék nekem megengedni, hogy annak megalapítására némely §-ra rámutassak. (Halljuk!) Kezdem az 1. §-on, mely igy szól: „A 24 évet be nem töltött mindkét nembeli egyén kiskoruaak tekintendő." Ez intézkedés már a Hármaskönyvben ben volt a férfiakra nézve; továbbá hasonlókép intézkedik az 1874. évi XXIII. törvényczikk a nőkre nézve, és én nem látom szükségét annak, hogy a törvényjavaslat fölösleges ismétlés végett egy §-sal szaporittassék. A második §. igy szól: „A kiskorúak szülői hatalom, esetleg gyámság alatt állanak. Ezzel tehát az eddigi törvény által ismert atyai hatalom helyett a „szülői" hatalom állapittatik meg, vagyis az atyai hatalomban ezután részes lesz az anya is. Ezen intézkedés ellen elvileg nekem észrevételem nincsen, sőt ellenkezőleg, miután törvényhozásunk az anya, a magyar gazdasszony iránti kegyeletet mindig ápolta és fentartotta, a mely kegyelet számos törvényben nyilvánul is, például a természetes ós törvényes gyámságban az örökösödési jogban az épen emiitett 1874. évi XXIII. törvénj'czikkben : ennélfogva azt hiszem, hogy helyesen jár el a törvényjavaslat, midőn ezen kegyeletet még tovább fejlesztve, az anyát egyenjoguvá akarta tenni az apával. Azonban a 2. §-t összevetvén az 5. §-al, sajnálattal észlelem, hogy a 2. §. nincsen egészen őszintén szerkesztve : mert megadja ugy^an az anyának a szülei hatalmat; de megvonja azt tőle, sőt megvonta az eddig fenállott természetes és törvényes gyámságot is az esetben, ha az atya a gyámságról másképen intézkedett, nevezetesen ha maga rendelt gyámot. Ez már ellenkezik eddigi törvényeinkkel és ellenkezik azon kegyelettel, melyet a magyar törvényhozás az anya, a magyar gazdasszony iránt táplált. Még egy megjegyzést kell azonban tennem ezen 2-ik és 5-ik §-ra vonatkozólag. Egy bizonyos osztály rendesen azzal vádoltatik, hogy a magyar magánjog eodificálásánál ignorálja a hazánkban századokon át kifejlett jogi szokásokat és jogfejlődést és ezzel szemben külföldön termelt eszméket kivan meghonosítani íme azon oldal, mely az emiitettem osztály ellen ama vádat emelni szokta ; most magánjogi eodificatióhoz fogván, munkáját 42*
