Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-232

232. országos ülés április 27. 1877. 283 Megnyugszik a t ház abban, hogy a Tisza Lajos képviselő ur által beterjesztett törvényjavaslat a közigazgatási bizottsághoz utasittassék ? (Felkiáltások: Igen}) Ennélfogva a törvényjavaslat a közigazgatási bizottsághoz utasittatik. Következik most Molnár Antal és Lukáts Béla képviselő urak által Szolnok-Doboka megye székhelyének Deés mezővárosból Szamos-Ujvár szab. kir. városba áttétele iránt beadott indítványnak indokolás végetti felvétele. A képviselő ur ki fogja fejteni indítványát. Molnár Antal: T. képviselőház! Midőn a t. házat arra vagyok bátor kérni, hogy SzolnokDobokamegye szókhelyének Deés mezővárosából Szamosujvár sz. k. városba leendő áttétele iránti törvényjavaslatunk tárgyalását elrendelni és előzetes megvitatás végett a közigazgatási bizottsághoz utasítani méltóztassék: igen kevés az t. ház, a mit ezen indítvány indokolására felhozandó leszek. (Halljuk!) Az országnak valódi közérdeke, az igazságnak szent szava meggyőződésem szerint, nem azt követeli t. ház, hogy egyik város a másiknak előnyére indokolatlanul megfosztassék az állami igazgatás minden jótéteményeitől. A midőn megtörténhetett t. ház, — hogy csak pár példát idézzek — az, hogy Gyulafehérvár és Nagy-Enyed, valamint Kézdivásárhely és Szepsi-Szent-György közt a közigazgatási és törvénykezési székhelyek megosztattak: nézetem szerint az igazsággal homlokegyenest ellenkezik, hogy Szamosujvár egy várostól, mely minden körülmények közt székhelynek legalább is annyira minősítve van, mint az emiitettem városok, minden igazgatási központ megfosztassék. Miért történt ezen intézkedés? Talán azért, mert Szamos-Ujvár lakossága kevésbé hazafias érzelmű a már emiitettem városoknál? A közel múlt története t. ház, az ellenkezőről tesz bizonyságot. Bizonyítja azt, hogy e város lakossága a legválságosabb időkben, súlyos szenvedések és meg nem érdemlett mellőzések árán is bebizonyította azt, hogy mikóp kell egy nem magyar ajkú lakosság által lakott városnak éreznie a magyar közhaza irányában. Talán t. ház, Szamosujvár sz. kir. város kevésbbé volt áldozatkész a közügy iránt, mint bármelyik az emiitettem városok közül ? T. ház! ez sem áll. Alig egy évszázadra terjedő élete alatt ezen város fél milliónál többet áldozott tisztán országos közczélokra, az adomány, melylyel ezen áldozatainak sorát és önálló városi életét megkezdte, midőn 2000 aranyat ajánlott fel a múlt század végén egy magyar nyelvmivelőtársaság alapjára, a legvilágosabban bizonyítja, hogy ezen város az elsők sorában tudott lelkesedni a magyar közhaza és nyelv ügye mellett. Ezen város t. ház, azon rövid idő alatt, mióta fenáll, nyugodtan, bizton elmondhatom, hogy többet áldozott közügyek oltárán közczélokra, mint az országnak bármely városa ugyanannyi idő alatt. És t. ház, vajon azért történt a székhelytől való megfosztása, mert Szamosujvár központnak kevésbé alkalmas, mint a már emiitettem városok? Korántsem. Szamosujvár és Deés közt a távolság sokkal csekélyebb mint a kérdéses városok közt, Szamosujvár mint püspökségi székhely, mint kereskedelmi központ és mint különösen vezetett középtanodával biró város egyaránt sokkal inkább van minősítve központnak, mint igen nagy része a központúi megállapított városoknak. Mindezek folytán méltán csodálkozhatott az erdélyi hazarész közvéleménye a fölött: mi lehet tulajdonképen oka ezen intézkedésnek? Én nekem t. ház! gyakran volt alkalmam tekintélyes erdélyi férfiaktól és köztük a kormánynak kitűnő hivatalnokaitól hallani azt a kérdést, mi indíthatta a kormányt és a törvényhozást ez intézkedésre, melynek ők, a helyi viszonyok alapos ismerői és elfogulatlan bírálói. Semmi alapját nem ismerhették fel. T. ház, ezen kérdésre megvallom nem tudtam választ adni, mert sem a ministeri törvényjavaslat indokolásában nem találtam, sem pedig a közigazgatási bizottság és a képviselőház vitáiban egyetlen egy érvet sem hozott fel senki sem a megye székhelyének Deésre való áttétele .mellett, sem érveket, melyeket Szamosujvárnak mint székhelynek meghagyása mellett mi felhoztunk, a t. házat hivom fel tanúbizonyságul, még csak megczáfolni sem kisértette meg senki. S én t. ház, meg vagyok győződve arról, hogyha magának a belügyminister urnák alkalma lenne Szamosuivár és Deés viszonyaival személyes tapasztalásból megismerkedni: megfogna győződni a t. minister ur arról, hogy e kérdésben határozottan tévútra vezették őt elfogult tanácsadói. Eltévesztett intézkedésnek, t. ház, nem lehetnek jó gyümölcsei. A következmény igazat adott nekünk, kik a megye szókhelyének Szamosújvárra való áttételét kérelmeztük a t. háztól. Deés nem birván alkalmas és elégséges épület-helyiségekkel a közhivatalnokok számára, ezek a legnagyobb erőmegfeszitéssel s költekezéssel sem voltak kellőleg elhelyezhetők el annyira, hogy az a sajátszerű eset állott be, hogy a hivatalnokok egy része jó ideig Szamosujvárról volt kénytelen naponként hivatalos teendői végzése czéljából Deésre átmenni és naponkint visszajönni. Míg másfelől Szamosujvárott számos kényelmes lakás megürülvén, az épületek ára s a lakbér jelentékenyen alábbszáll, a mit az állam is a közadók csökkenése folytán meg fog érezni. Deésen most is folytonosan panaszkodnak a hivatalnokok az ellen, hogy csak igen drága lakbérek mellett s igen czélszerütlenül helyezhetők el, és ez annyira kelle36*