Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-224
220 224- orézágo* ülés gyünk kénytelenek 40 milliót felvenni: ezt nézetem szerint nem tartom indokoltnak; pedig az volna következése annak, hogy ha mi most 76 l / 2 milliót torlesztünk és a ministernek sikerül az operatió; mert hogy sikerül, azt nem meri nyíltan állítani, hanem azt mondja, hogy reményű, hogy sikerül s feltéve, hogy sikerül: legkedvezőbb következése az lenne, hogy a pénzpiaczon levő magyar állampapírok ára felmenvén, a netán kibocsátandó kölcsön talán jobban lenne elhelyezhető, mint 81 1 /? frton, a mi, meg kell vallani a 6%-es kölcsönnél már csak az osztrák példával szemben is valóban desperátus állapot. Tehát akkor még azután arra is kötelezni magunkat ezen uj törvényben, hogy ha azon 40 millió frtnyi kölcsönt a múlt évi árfolyam szerint leszünk kénytelenek kibocsátani, hogy akkor kénytelenek legyünk belőle 20—22 millió írttal az 1874. évi adósságot is convertálni, a mely körülbelől csak harmadfél év múlva fog lejárni: azt megvallom, előnyösnek sem financiális tekintetből, sem más tekintetből nem tarthatom. Mi lesz ugyan is annak következménye, ha most 15—20 hónappal előbb a forgalomból azon kincstári utalványok visszavonatnak, a melyeket mi 1873-ban kibocsátottunk ? következménye természetesen az lesz, hogy az 1874-ben kibocsátott kincstári utalványok árkelete is emelkedni fog és akkor mi kénytelenek leszünk visszaváltani 20 — 22 millió frt erejéig. Ezek a kötvények most talán 80 és egy néhány forintjával árusittatnak. (Közbeszólások a szélső balról: 88 frtért. Halljuk !) Mihelyest az a pénzpiaczon tudva lesz, hogy Magyarország az 1873. évi kötvényeket idő előtt visszaváltja : igen természetesen azoknak az ára is fel fog menni és akkor mi kénytelenek leszünk visszaváltani majdnem névértékük szerint, t. i. 20—22 millió frt erejéig. Ezt tehát én semmi tekintetben nem tekinthetem czélszerü és jó operatiónak. De én annak szükségét sem látom, mert hisz arra, hogy a pénzügy mini ster ur egy soliü consortiummal egy solid üzletet előre megkössön és azt a törvényhozás elé beterjeszsze beczikkeíyezés végett: arra felhatalmazás nem szükséges ; mert azt ugy is kötelessége megtenni, miután tudnia kell, hogy az 1873-ban és 1874-ben kötött államkölcsön 1878-ban és 1879-ben le fog járni, azt tehát vissza kell fizetni és így köteles a kormány gondoskodni a visszafizetésről és a visszafizetés módozatainak előkészítéséről. Nézetem szerint ezen törvénynek 1-ső és 2 §-a nem lehet üdvös eredményű az országra nézve. Káros lehet; de üdvös nem. Ha üdvös eredményt méltóztatik kivivni : akkor méltóztassanak azt a maguk felelősségére megtenni; és a törvényhozás azt szives örömest fogja fogadni. Hanem önök felhatalmazást kérnek nem arra, hogy az országra nézve czélszerü szerződést kössenek; hanem kérik a felhatalmazást arra. hogy azt minden áron megmárezíus Í6. 18$. kössék, tehát akár jól, akár roszul. Ezen felhatalmazás tehát, az első §-t illetőleg, Magyarországra nézve üdvös semmi esetre nem, de káros sok tekintetben igenis lehet. A második szakaszban foglaltakra nézve pedig megjegyzem, hogy az valóságos börzemanöver, mit sem az ország méltóságával, sem a kormány soliditásával összeegyeztetni nem lehet. Én ennélfogva a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Zsedényi Ede: T. ház! (Halljuk]) Midőn a pénzügyi bizottság a napirenden lévő törvényjavaslatot a t. háznak elfogadásul ajánlja, erre csakis hazánk pénzügyi kötelezettségeinek kényszerítő hatalma által indíttatott, melynek befolyása alól el nem vonhatja magát épen a képviselőház, mely a sok kiadások megszavazása által a kérdéses 153 millió frtnyi kölcsönnek szükségét előidézte. Nem arról lehet most itten a szó : vajon a jövő év deczember 1-én visszafizetendő 76 1 / 2 millió írtnak fedezésére szükséges-e egy uj kölcsön"? mert ezen szükség elvitázhatatlan; de tisztán arról: vajon ezen kölcsön felvételéről már most gondoskodjék-e a törvényhozás, hogy a kitűzött czélt, a kincstári utalványok jutányos beváltását elérhesse. E tekintetben különbözők a vélemények; de azt mindegyik meg fogja engedni, hogy szemközt a nagy összeg visszafizetésével, ez egy oly feladat, melynek megoldása kedvező európai pénzügyi viszonyokat és kellő időt követel; ha pedig az alkalom kínálkozik, azt elszalasztani ós másra várni csak járatlanságra mutatna. Egy év óta a keleti kérdés háborús szine nyugtalanitá Európa pénzpiaczait; a pénztőkék elfordultak mindennemű állami kötvényektől, különösen a magyar állami értékektől, mely állam geographiai helyzet és határlakosai tekintetéből e kénlés fejlesztésénél kizárólag érdekelve van, a mint is honvédelmi ministerünk már is honvédseregünk mozgósítására előkészületeket tett. Azonban egy hét óta békeremények merültek fel, az egy év óta meggyült heverő készpénz beruházási müveletekre indult; pénzügyministerünk kedvezőnek tartja a pillanatot, hogy azon kölcsönnek, mely hitelünk javulása felett Damokles kardjaként lebeg, első felét beválthassa. Veszélyes önrnystificatio lenne azt hinni, hogy a keleti kérdés menetét hosszabb időn át fentartani lehet; egy év múlva melyik stádiumába léphet: azt senki sem tudhatja; imé már azóta, hogy a jelen törvényjavaslat a ház elé terjesztetett, a kilátás elhomályosult ; holott a múlt héten, ha pénzügyministerünk arra fel lett volna hatalmazva, a kedvező szerződést talán már megköthette volna. (Ellenmondás a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk!)
