Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-222

202 222. országos ülés miírczius 22.1877. A szóban levő kölcsön, amint a t. ház tudni méltóztatik, három czélra volt rendelve. Első ren­deltetése volt: az állam szükségletei födözése szem­pontjából feltétlenül szükséges összegeknek terem­tése; második czélja volt a vasúti beruházási összegek megszerzése; harmadik czélja volt egy 20 millió forint erejéig terjedő összegnek a kincs­tári utalványok beváltására való fordítása. A vas­úti kölcsön beszerzésére rendelt összegek a köl­csön második 40 millió írtjából határoztatok be­szereztetni. Én az 1876. évben a vasúti szükség­leteknek legnagyobb részét a kölcsönelső feléből fedeztem; a kölcsön második felét igénybe nem vettem, és igy természetesen azon összegek sem állottak rendelkezésemre, melyeket a háztartás aka­dálytalan vezetésére nekem a törvényhozás ke­gyessége megszavazott. Mindennek daczára, mint a t. ház tudni mél­tóztatik, az 1876. esztendőben daczára azon súlyos körülményeknek, — melyek között a háztartás ügyeinek vitelénél küzdenem kellett: a háztartás vezetésénél a legkisebb hitel operatióra sem szo­rultam. Az 1877. év költségvetésében előálló hiány fedezésére a t. ház egy felhatalmazást adott nekem, melyben jogot adott, hogy a hiány erejéig jára­dék-kölcsönt bocsássak ki, vagy esetleg a mutat­kozó hiányt lebegő adóssággal fedezzem. En e felhatalmazással eddig nem éltein; ezzel a pénz­piaczok helyzete és fönforgó viszonyai mellett élni az államkincstár érdekében helyesnek és czél­szerünek nem tartottam ; annál kevésbé használtam azon felhatalmazást, hogy függő vagy lebegő adósságot kössek és ezzel fedezzem a költségve­tésileg előirányzott hiányt. Jelenthetem a t. háznak, hogy előlegeket semmiféle formában sem rente-, sem más értékre nem contraháltam. így áll a dolog. Most márcziusban vagyunk, tehát az 1877. évnek 3-ik havában, a mi annyit jelent, hogy daczára annak, hogy az í876-ban rendelkezésemre bocsátott összegek még rendelke­zésemre nem állanak, ós hogy az 1877-re nézve rendelkezésemre bocsátott összegeket szintén még nem vettem igénybe: vezettem akadálytalanul a háztartást ez év 3-ik hónapjában is, a mi azt je­lenti, hogy már gondoskodva a negyedik hónap szükségletéről, a mennyiben összes kötelezettsé­geinket fedeztem, sőt kötelezettségeim teljesítésé­ben előre vagyok. így áll a dolog azon hiteleket illetőleg, me­lyeket a t. ház nekem adui szíveskedett. En t. ház, ezen felhatalmazásokat és azon törvényeket, melyekben a t. ház ezen felhatalma­zásokat nekem megszavazni kegyes volt, módosí­tani nem kívánom. Fen kívánom azokat tartani ugy, a mint eredetileg meg vannak szavazva, és élni fogok ezen felhatalmazásokkal akkor és ugy, a mikor ós a mint ezt a pénzpiacz helyzete meg fogja engedni. A mit én most a t. ház elé terjeszteni kí­vánok : az vonatkozik egy, még ennél is nézetem szerint sokkal fontosabb hitelműveletre, vonatko­zik arra, hogy a háztartás egy reá kétségtelenül ólomsúlylyal nehezedő tehertől szabadittasék meg. A mélyen t. ház- emlékezni fog, — többször em­lítettem e helyütt, emiitettem leginkább, midőn ez előtt két évvel költségvetésemet előterjesztettem, s később midőn egy járadék-kölcsön megkötésére czólzó törvényjavaslatot terjesztettem elő, — hogy mindaddig, míg az 1873. és 1874-ben, öt évi esedékkel létesített nagy függő adósság, a mely­nek biztosítására összes államjószágaink le vannak kötve, rendezve nem lesz ; mindaddig, míg ezen adósság couvertálása, visszafizetése biztosíttatni nem fog: mindaddig Magyarország minden pénzügyi műveletei felett ez a kérdés Damokles kardként lebeg: mindaddig semmi pénzügyi müveletet, ugy a mint nélküle lehetne, a sikernek biztos kilátá­sával megkezdeni nem lehet, annál kevésbé lehet végrehajtani. Minden törekvésem azon czél elérésére irányúit, hogy ezen függő adósság visszafizetésé­nek módját lehetőleg megszerezzem. Méltóztatik a t. ház emlékezni, hogy 1875­ben a járadék-kölcsön-törvényben, a melyben e kölcsön egy része e czélra rendeltetett forditatni, továbbá az 1876: I. törvényezikkben, a hol 20 millió forint jelöltetik ki a járadék-kölcsönből, mint a mely a conversió megkezdésére fordítandó: igyekeztem ezen ösvényen haladni, azaz a con­versiót megkezdeni. Hogy az idézett törvények alapján nyert fel­hatalmazással, miért nem éltem, és igy a conver­sió megkezdését, miért nem foganatosítottam ? an­nak okát is a t. háznak bölcsen méltóztatik tudni. Azon válságos politikai viszonyok, a melyek Európa szerte uralkodtak, s a melyek a pénzpiaezok oly hangulatát idézték elő, melyben nagyobb pénz­ügyi miveíetek absolute lehetetleneknek bizonyul­tak, nem csak reánk, de mindenkire nézve: okai annak, hogy ezen ügy nem kezdeményeztetett. Azon nyomasztó viszonyok, melyek közt az érin­tett irányban tenni nem lehetett, egy jobb fordu­lat bekövetkeztével, szintén javulni fognak ós egy kedvezőbb hangulat állhat be, oly hangulat, mely hogy meddig tart : érte senki jót nem állhat; de mely csakugyan nyújthat alkalmat arra, hogy a mit ez irányban eddig tenni nem lehetett, azt megtenni lehessen ez után, s meglehessen kisér­leni azt, a mire a másfél óv óta fenforgó viszo­nyoknál fogva komolyan gondolni nem lehetett. Es épen azért, mert azt hiszem, hogy oly hely­zettel állunk szemben, hol nagyobb müveletekről gondolkozni, s ilyeneket kezdeményezni lehető lesz, és mert érzem magamban a felelősséget, hogy az •-•

Next

/
Oldalképek
Tartalom