Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-219
219. országos Illés márezius 17.1877. 18? rása felületes volt: ennek ellenében kénytelen vagyok a kérvényi bizottság alapos eljárása, a kiderített történeti igazság és a tényleges adatok érdekében következő ellenészrevételemet megtenni. Én bejelentem t. ház, hogy a kérvényi bizottság nevében egyáltalában nem érzem magamat hivatva viszont a képviselő ur ellen azon vád emelésére, hogy ő maga is téves adatokból kiindulva, iparkodott a házat határozatának meghozatalánál félrevezetni. Első sorban méltóztatott a többek közt azt is felhozni, hogy az 1876-iki 33. t.-ez. talán nem is volt még szentesítve, vagy életbeléptetve, tehát a királyi földnek végleges szervezése nem vált befejezett ténynyé akkor, midőn az állítólag sérelmes belügyministeri rendelet kibocsájtatott. Bocsánatot kérek, ez legalább is ténybeli tévedés. Az 1876-ik XXXIII. t.-cz. kihirdettetett az országgyűlés mindkét házában 1876-dik Julius 20-án és a törvénynek 25. szakasza szerint kihirdetése után azonnal életbe lépett. Egyébiránt azt hiszem, hogy a jelen kérvény megbírálásánál közönyös kérdés az, hogy a Királyföld szervezése végleg befejezettnek tekinthető-e ma. A kérdés csak az, hogy a Királyföldnék azon tisztviselői, kik a főispáni helyettesítés alkalmával mellőztettek: mikor vesztették el mandátumukat vagyis hivatali megbízatásuk ideje mikor járt le? A kikerekitési törvény 18. szakasza a kikerekített törvényhatóságokban a közszolgálat ellátására nézve azon intézkedést teszi, hogy a volt megyei tisztviselők állomásaikon megmaradnak. És itt két eset fordulhat elő; vagy több a kellőnél, vagy kevesebb a kellőnél, a tisztikar létszáma. Ha több: akkor a szolgálati tekintetben fiatalabb tisztviselők a törvény értelmében lemondottaknak tekintetnek; ha kevesebb: akkor a törvény határozott rendelkezése szerint az ekkóp üresen levő állomások a tisztújításig a főispán által helyettesítés utján töltetnek be. A törvény ezen szakaszának értelmében intézkedésre mindenesetre első sorban a törvényhatóság van hivatva és így hivatva s kötelezve volt ezen intézkedést megtenni Nag} r küküllőmegye közönsége. Legalább erre a múlt évi augusztus 11-én kelt rendelettel felhivatott, felhivatott a szervezési munkálatok kidolgozására, az uj tisztikar megalakítására, ós szükségleteinek ez év hátralevő részére, kimutatására. A szervezésre vonatkozó munkálattal az illető küldöttség a szeptember 4-iki közgyűlésre elkészült; tehát ha a megye közönsége törvényben biztosított, eme jogával élni akar vala: köteles lett volna a tisztikar iránt már akkor intézkedni; azonban ezt nem tette, hanem a szeptember 21-ki közgyűlésig határozta a kérdést elhalasztani. Ezáltal a közigazgatásba — hogy ugy mondjam — juristitium interregnum állott be, mely alatt a közigazgatás folytonosságáról nem volt gondoskodva : mert oly tisztikar, melyet a megye behelyezett volna, tényleg nem létezett. A dolog ezen állásában a főispán a belügy mi nisterhez felterjesztést intézett és ettől azon utasítást nyerte, hogy helyettesítés utján a volt felső-fehérmegyei tisztviselők, továbbá kültisztviselők alkalmazása által gondoskodjék a közigazgatási ügymenet ellátásáról. Az tény, hogy a főispán ezen helyettesítés alkalmával legnagyobb részben a volt felső-fehérmegyei tisztviselőkre volt tekintettel ós későbben is, midőn a szeptember 21-ki közgyűlésen Nagj^Küküllőmegye ezzel ellenkezőleg tisztán a volt királyföldi tisztviselőkre volt tekintettel: az erre következett belügy ministeri rendeletben ismét igen természetesen kiválolag a volt felső-fehérmegyei tisztviselők alkalmazása rendeltetett el s illetőleg ezek alkalmazása mondatott ki törvényben gyökerezőnek, A kérdés tehát a belügyminister eljárásának törvényességén fordul meg s a kérvény törvénytelennek kívánja bélyegyezni a belügyminister ur eljárását. A kórdós sarkpontja az: sérelmes volt-e a helyettesítés elvileg a törvény szempontjából? ós sérelmes volt-e az illető tisztviselők alkalmazása szempontjából ? Hogy elvi szempontból, a törvény szempontjából nem volt sérelmes, ezt igazoltam a törvény világos rendelkezésének felmutatásával, azon tényleg beállott szükségnek, melyet épen a vármegye idézett elő azon mulasztásával, hogy annak idején nem akart intézkedni s nem is intézkedett a tisztikar behelyezése iránt. Ezen szükségszerű intézkedés ellen tehát elvi tekintetben kifogás nem emeltetett. De nem is emelhetett kifogást Nagy-Küküllőmegye közönsége; nem mert e tekintetben kifogást emelni, minthogy maga is ráhelyezkedik a törvény 19-ik, illetőleg 20-dik §-ának alapjára. Tehát azt, hogy átalában helyettesítés utján kell gondoskodni az uj tisztikar helyreállításánál, nem vonja kétségbe: mert azon ténynyel állott szemben, hogy a közigazgatás folytonosságáról mindenesetre gondoskodni kell. Küküllőmegye sérelme abban áll, hogy a helyettesítés utján nem a volt királyföldi részekben alkalmazva volt széki tisztviselők, hanem FelsőFehérmegye tisztikara alkalmaztatott kiválolag. E szempontból állíttatott törvénytelennek a minister eljárása, és állíttatott az, hogy a minister nem jól fogta fel az 1868. 43. és az 1876. 36. törvényczikkek intézkedéseit. Az 1868. 43. törvényczikk, mely Magyarország és Erdély szabályozásáról szól, 10-dik §-ában azt rendeli, hogy míg a Királyföld szervezése törvényhozás utján be nem következik : az ottani közigazgatás szervezéséről és különösen a közigazgatási közegek behelyezéséről a minister gondoskodik, illetőleg ez iránt rendeletet bocsát ki. E rendelet Wenckheim Béla akkori belügyminister ur által 1869-dik
