Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-217
180 217. országos ülés márezius 14. 1877. magamat illetőleg, ha csak az ügyre nézve és az ország érdekei szempontjából kielégitőleg nyilatkozik. Nem hozzám tartozik, hogy magyarázatát adjam annak, hanem azt hiszem, hogy ha Polit képViselő ur ellenzésre talál az ellenzék vezérétől s a ministertől is, annak egyedüli oka az, hogy mindég olyasmit mozgatott: mi az egész haza érdekeit sérti; arra pedig, hogy Magyarországon e részben támogassák, pártot nem talál és a jövőre is, ugy hiszem, találni nem 'fog. A mi már most az interpellatió tárgyát illeti, a cattarói esetre nézve örvendek, hogy a dolog kisebb dimensiókat ölt azok szerint, a miket a ministerelnök ur elmondani méltóztatott; de megvallom, hogy azon átalános megnyugtatásnál, melyet adott, hogy a magyar kormány mindég fogja teljesíteni kötelességét, és hogy e részben az osztrák kormány részéről előzékenységgel találkozott, én sokkal megnyugtntóbbnak találtam volna azt: ha megmondotta volna, hogy különösen ezen esetben micsoda lépéseket tett az osztrák kormány ós akkor ítéletet mondhatott volna mindenki, hogy mennyire megnyugtató az osztrák kermány eljárása. Azonban a ministerelnök ur elégnek találja azt, hogy átalánosságban biztosit bennünket, hogy minden rendén van. A mi a cattarói esetet illeti, én megvallom, hogy ámbár nagyon simán adta elő a ministerelnök ur a dolgot, de van abban mégis egy dolog, a mit én a hajó lobogóinak sérthetetlenségével és az utazók biztonságának érdekével megegyeztetni nem tudok, valamint nem tudom megegyeztetni azzal sem, hogy a helybeli hatóságok kötelességüket teljesítették volna. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy a hajókapitány helybeli ember lévén, ismerősöket látott a parton és fölszólította őket, hogy hát jöjjenek a hajóra és győződjenek meg arról, hogy itt nincsenek magyarok. Engedelmet kérek, én azt mondom: valamely hatóságnak lehet oka arra, hogy a kikötőbe érkező hajóra nézve meggyőződjék arról, ki van rajta és ki nincs rajta; hanem hogy egyeseknek, legyenek azok bár a kapitány ismerősei, joguk legyen követelni azt, hogy meggyőződhessenek arról, hogy ilyen vagy olyan utazók nincsenek-e a hajón: ezt részemről nem fogadhatom el és a hajó zászlójának sórthetlenségével összeegyeztetni nem tudom, s e tekintetben azt hiszem, a hajókapitány nézetem szerint kemény megrovást érdemel és ha majd a Lloyd-társulat hajókapitányá- . nak ily eljárását helyesli és azt kellőkép nem fenyíti: azt hiszem, gondoskodni kell arról majd akkor, midőn a Lloyd-társulat subventiójának kérdése ismét szóba jön, hogy vajon Magyarország érdeke továbbra is megkívánja és megengedi-e, hogy subventionáljunk oly társulatot, a mely eltűri hivatalnokainak oly eljárását, mely a magyar nemzetbeli utazók biztonságát ily módon veszélyezteti. (Helyeslés a szélső baloldalon?) A mi a másik kérdést illeti, t, i. a magyar honpolgároknak Triestben tényleg elkövetett insultatióját ós sértését, miután a ministerelnök ur azt mondja, hogy ez iránt vizsgálat van folyamatban : én nekem semmi mondani valóm nincs. Ha a vizsgálat folyamatban van, ezen vizsgálat be fog fejeztetni, és valami eredménye lesz. En leginkább az eredmények után szeretném megítélni az illetők eljárását és így majd akkor szabadságot veszek magamnak megkérdezni a minister urat, hogy az elrendelt vizsgálatnak micsoda eredménye volt. (Helyeslés a szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök : Engedelmet kérek, azon sajnos helyzetben vagyok, hogy még két pontra igen rövid feleletet kell adnom. (Halljuk!) Elsőbben a dolog lényegére nézve nem tesz itt nagy különbséget, de a horderőre nézve mégis különbséget tesz, hogy nem arról volt szó: vannak-e magyarok a hajón, hanem épen specifice bizonyos egyének vannak-e ott? Ez — hogy úgy fejezzem ki magamat — nemzetiségi és állami szempontból mindenesetre megváltoztatja a felfogást. A másik az, hogy nincs arról szó, és én nem mondottam soha, hogy egyeseknek joga van a hajóra fölmenni s meggyőződést szerezni arról, hogy van-e ott Valaki, a kivel nekik bajuk van, vagy nincs? mert természetesen egyesek nem követelhetik ezt; de én megvallom, abban, ha valaki látja, hogy ok nélkül támadhat véres összeütközés a rendőrség és a nép között ós ilyenkor azt mondja, hiszen én ezeket meg tudom győzni, hogy nincsen reá ok és összeütközés nélkül megnyugtatást tud eszközölni, mondom abban, ha azt megtesd, a mint megtette a gőzhajókapitány: büntetendő cselekményt per absolute nem tudok látni, (Helyeslés a középen.) valamint a lobogónak a nemzetközi jog szempontjából való megsértéséről, ott a hol az állam alattvalóiról van szó, egyáltalán nem lehet beszélni. (Helyeslés á középen.) Elnök: Méltóztatik a t. háznak a ministerelnök ur válaszát, melyet Simonyi Ernő képviselő ur interpellátiójára adott, tudomásul venni ? (Igen! Nemi) A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A válasz tudomásul vétetik. A mai napra bejelentett válaszok e szerint megadva lévén, a legközelebbi ülés t. ház, javaslatom szerint nem holnap, hanem pénteken 12 órakor lenne megtartandó. (Helyeslés.) Tárgya lesz: a ház márezius havi költségvetésének megállapítása és átvétele a főrendiház azon alkalommal már megérkezendő üzeneteinek. A mai ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 órakor?)
