Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-217

170 317 országos ülés márczius 11. 1877 az adandó válasz elhalasztassék. (Felkiáltások: Nemi Halljuk!) Elnök: T. ház! Akkor majd azon kérdés merül föl, hogy Steinacker Ödön képviselő úr később akarja az adott válaszra megtenni észrevételeit, a mi mindég nehézséggel jár és igy jobbnak vélném : ha a t. ház abban megnyugszik, hogy az interpellátióra más alkalommal adassék válasz. (Zaj.) Tisza Kálmán ministeielnök: T. ház! Én magam részéről is bátor vagyok kérni, hogy méltóztassanak megengedni, hogy az adandó válasz elhalasztassék, (Helyeslés) hisz a képviselő ur, a mint hallom, Budapesten van; remélhetőleg egy két nap alatt oly helyzetben lesz, hogy eljöhet és akkor a t ház engedelmével meg fogom adni a választ (Atalános helyeslés.) Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! A mint tegnap bejelenteni szerencsés voltam, két interpellátióra fogok felelni. (Zaj) Az egyik interpelláció Almásy Sándor uré, ki hozzám azon kérdést intézte, mily intézkedéseket tettem arra vonatkozólag, hogy az osztrák dohánygyártmányok, különösen szivarok Magyarországba be ne hozassanak? vezetett-e az erre vonatkozó intézkedés eredményre és millyenre? A mint a t. képviselő urnák egyszer — talán a költségvetés tárgyalása alkalmával — hozzám intézett kérdésére kifejezni szerencsés voltam, én azon felfogásbői indultam ki e kérdésnél mindég, hogy Magyarország, a kiegyezési törvények értelmében is azon kétségtelen jogánál fogva, miszerént monopol jövedelmeiről rendelkezni teljesen jogában áll, egyúttal arra is jogosítva van, hogy Magyarország terűiére osztrák és külföldi,más idegen gyártmányú szivarokat be ne ereszszen, nehogy ez által a dohánymonopolium természetszerű jövedelme csonkittassék. Ezen, a í. képviselő ur által akkor helyeselt nézetből indulva ki, közvetlenül azon idő után, midőn e táreza vezetését átvettem, ón az osztrák dohány gyártmányok behozatalának kérdését az osztrák pénzügyministerrel tárgyalás alá vettem. A vele folytatott tárgyalások hosszabb ideig nem vezettek ugyan eredményre, de végre még is azon eredményre vezettek, hogy az osztrák pénzügyminister ezen általam felvett principialis álláspontot magáévá tette, illetőleg elismerte, hogy Magyarországnak jogában áll, magát megvédelmezni az osztrák gyártmányok behozatala ellenében, viszont Austriának jogában áll, magát megvédelmezni a magyar gyártmányok behozatala ellenében. Erre vonatkozólag azonban szükségesnek tartottuk mind ő, mind én, bizonyos eljárási részletek kidolgozását, melyek hivatva lesznek oly természetit intézkedéseket tartalmazni, hogy az illető utazóknak túlságos zaklatása nélkül eléressék a czél. mely szándékunkban van. hogy t. i. magunkat az osztrák szivarok becsempészése ellen megvédelmezzük. E részleteknek kidolgozása most van folyamatban, azok egy bizottság által megállapittatván, csak a két pénzügyminister hozzájárulása szükséges. A mint ez megtörténik, egy bizonyos meghatározandó idő alatt ezen intézkedések életbe fognak léptethetni. Válaszolhatom tehát ezek szerint, először: hogy tárgyalásokat ez irányban az osztrák pénzügyministerrel folytattam, azok a kivánt eredményre is vezettek, melyet ő is, én is akartunk, hogy t. i. magunkat az osztrák szivarok behozatala ellen megvédelmezzük; másodszor: hogy e principialis megállapodásoknak gyakorlati életbe léptetése is küszöbön áll és nem sokára meg fog történni, és minden esetre teljes szigorral érvényben fog tartatni Csak azt kívánom még ezekhez hozzátenni, mintegy igazolásául annak, hogy miért nem válaszoltam ezen interpellátióra eddig, a miért bocsánatot is kérek, hogy eddig nem tettem, de a t. képv. ur interpellatióját közvetlenül a nyári szünidő előtt teve, a mikor már nem volt időm arra válaszolni, őszszel pedig azért nem válaszoltam, mert lehetőleg eredménynyel akartam a válaszban előállani. az őszi tárgyalások alatt pedig már tudtam, hogy eredményt csakugyan képes leszek bejelenteni a t. háznak. Az utóbbi események meggátoltak engem abban, hogy válaszomat előbb adjam meg, igy maradt az tehát mostanra. Kérem a t. házat, hogy méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a középeit.) Almássy Sándor: I. képviselőház! Interpellatiómnak, mint a minister ur is beismerte, —• két része vau. A minister ur azon nyilatkozatát, hogy eljárását akkor is helyeseltem és ahhoz hozzájárultam, csakis részben fogadom el. annyiban t. i. hogy azon tárgyalás alkalmával kinyilvánítottam, hogy a csempészet mikénti megakadályozása tekintetéből az osztrák kormánynyal egyezségre fog lépni, hogy arra nézve azzal egyetórtőleg fog eljárni, erre nézve egyetértésben voltain a kormánynyal; de nem a másik kérdésben, melyet ugy tettem föl, hogy utasíttattak-e a pénzügyőrök, hogy ezen idegen államból behozott dohány gyártmányok ugy tekintessenek, mint idegen, mint becsempészett áruk és e szerint ugy járjanak el ezekkei szemben, mint a hogy azt a törvény rendeli. Erre nézve a kormány eljárását helytelenítettem : most pedig annyival inkább fejezem ki rosszalásomat a pénzügyminister ur eljárása felett, mert elismeri, hogy az osztrák kormánynyal csak hosszú tárgyalások után ismertethette el azt, hog}

r a magyar kormánynak jogában áll az onnan behozott portékát mint csempészetet tekinteni. Hisz Magyarországon minden egyes honpolgárnak tiltva