Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-217

217. orsaágos ülés márczius 14. 1877. 167 onnan (A szélsőbalra mutat.) kerül ki, nem tesz eleget addig, mig ezen helyeket végleg el nem hagyja, s igen csodálkozom, hogy a t. képviselő urak ezt tagadják, hisz ez a dolog természetében van. A parlamentalismusnál valamely ellenzék teljesen megelégedve valamely kormánynyal, ha ez helyén marad, csak ugy lehet: ha többséggé válván, a kormány belőle kerül ki.. A t. képviselő ur beszédében mondott egy pár dolgot, a melyre reflectálnom okvetetlén szükséges. (Halljuk!) Az egyik az volt, s itt kénytelen vagyok a képviselő ur emlékezetét felfrissíteni, mintha én az ő állítása szerint azt mondtam volna, hogy a kormány beadta lemondását, mert az önálló bank irányában nem sikerült ő Felsége aggályait eloszlatni. Engedelmet kérek, én nem ezt mondtam ; hanem azt mondtam, hogy a kormány a mai viszonyok közt egyezség utján elintézni a dolgot tartotta előnyösebbnek ; az egyezséget illetőleg oly kívánalom intéztetett hozzá, melyet Magyarország államisága szempontjából nem tartott elfogadhatónak; miután már most az egyezség nem sikerült: csak egy mód van, az önálló bank. a mire nézve ő Felsége aggályait elhárítani, nem sikerült a kérdés megoldása. Es igy akkor is két útról beszéltem, megjelölve még akkor is, hogy a mai viszonyok közt a kérdésnek egyezség utján való megoldását biztosabbnak és jobbnak tartom. Kos mi történt? Az egyezség létrejöttének azon akadálya, melyet akkor említettem, s mely nem a vicegouverneurek kinevezésében rejlett — ezt is meg kell jegyeznem, — hanem abban, hogy a magyar honpolgárok kissebbségben léte törvényszerüleg kimondassák: ez az akadály, mondom, elhárittatván, igenis a kormány kötelességének tartotta, miután más akadály nem volt, az ügyeket kezébe venni s ezért el fogja vállalni igenis mindenki az utókor előtt a felelősséget. De a mit határozottan vissza kell utasítanom: ez az, mintha itt bárki is alkotmányválságról beszélhetne. Én az alkotmányos fejedelemnek azon jogát, hogy ha az ő országa valamely jogának érvényesítése iránt, épen ez ország jólétének szempontjából is, aggályai vannak: ez aggályainak kifejezést adhasson, ezekre vonatkozólag akaratát -alkotmányos utón érvényesíthesse, megtagadhatónak per absolute nem tartom. (Helyeslés a középen.) Itt pedig több egyátalaban és semmi szin alatt nem történt. Azon alkalmat is megmondtam, hivatkozott rá a képviselő ur is, a ki ugyan — ugy látszik, — igen sok olyat tud, a mit nem tudhat, s igen sok olyat is tud, a mi nem törtónt meg, mert, a mint előadta, jól tudja mit beszéltem másfél év óta a királylyal, hogyan rohantam be ő Felségéhez önálló bankot kérni, a mit, meglehet, az éjszaka álmodott, hanem ez az ő dolga; megmondtam már azon alkalommal, hogy igenis meglehet, hogy a mi hibánk, hogy nem birtuk az aggályokat elhárítani, s azért, hogy nem birtuk: ám méltóztassék bennünket annak idejében, s ha tetszik akár ma is megtámadni, bántani; de nem szabad alkotmányválságot, nem szabad azt emlegetni, mintha itt a fejedelem részéről történt volna bármi olyan, a mit az alkotmányosság legszigorúbb fogalma szerint helyesnek nem volna nevezhető. (Helyeslés és tetszés a középen.) Még csak egyet. (Halljuk!) A képviselő ur igen tiszteli azon férfiúkat, kiket talán az ón meghallgatásom után is, ő Felsége magához hivott; de azt mondja, hogy azoknak egy része, legalább múltjánál fogva, az önálló bankról nem is beszélhet. Engedje meg a képviselő ur, hogy a jövendőbeli és Magyarország elleni magyarázatok kikerülése végett kifejezzem azon meggyőződésemet, hogy Magyarországon oly volt kormányférfiut, vagy egyátalaban jeles kitűnő honpolgárt, kit múltja eltilt attól, hogy ha az idők erre alkalmasok, önálló bankról beszélhessen: én nem ismerek; mert soha semmi párt és semmi tagja valamely pártnak e hazában arról le nem mondott, hogy Magyarországon, midőn arra az idők teljessége megjön: önálló bankot lehessen felállítani, (hlénk helyeslés a középen.)

t Ezen megjegyzésem után kérem a t. házat, méltóztassék ezen nyilatkozatomat — tehát nem válaszomat, de nyilatkozatomat — tudomásxd venni. (Helyeslés a középen.) Helfy Ignácz: T. ház! Nem igen szoktam, de most engedelmet kérek a t. háztói, hogy némi rövid észrevételt tegyek arra, a mit a t. ministerelnök ur válaszában felhozott. (Felkiáltások: Nem lehet! Halljuk! Halljuk!) Elnök: Ily esetekben, mikor a minister szükségesnek látja, hogy ismét nyilatkozzék az interpelláló képviselő nyilatkozata után: akkor a ház engedelmével az illető képviselőnek mindig joga van ismét felszólalni. (Helyeslés.) Helfy Ignácz: T. ház! A t. ministerelnök urnák csak három kifejezésére akarok röviden válaszolni. Az első az, hogy a t. ministerelnök ur azt méltóztatott föltenni rólam, hogy én semmiféle kormánynyal, semmiféle kormánynak eljárásával megelégedve nem Volnék, mert hiszen ez pártállásomban is fekszik. Engedelmet kérek, az bizonyos, hogy pártállásom odavezet, hogy mindent elkövessek, hogy azon pártnak programmja jusson diadalra, a melyhez tartozom; de ebből sehogy sem következik az, a mit a t. ministerelnök ur mondott. Tényre hivatkozom, hogy én egyik másik kormány helyes eljárását teljes szívből pártoltam, több ízben (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) és legyen meggyőződve a t. ministerelnök ur. ha ő e kérdésben a haza érdekeinek megfelelőieg járt volna el]; teljes szívvel, lélekkel