Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-214
146 214. országos tilés márczius 10. 1877. Kérdem már most a t. belügyminister urat, midőn tudomása- lehetett volna a ezeglécli képviselőtestületnek 1877. január 4-iki végzéséről, melyben a polgármester vezetése alatt a rendőrkapitány, mérnökök, jegyzők és egyéb köztisztviselők, köztiszteletben álló érdemes honpolgárok e küldöttség tagjaivá megválasztáttak : nem volt-e ez magában nagy kezesség arra, hogy a küldöttség tagjai a kellő rendnek és az ügynek, melyet képviselnek, szentsége érdekében, ugy fogják magukat menetjövet útjukban- viselni, mint értelmes és törvényttisztelő honpolgárok, a mint az valóban történt is. De hisz képtelenség is az ily intézkedések alkalmazása. Hol hallotta a t. belügyminister ur, hogy ha egy nagyobb tömeg, deputaíió Pest városába útját intézi, szükség van praeventive azt megtudni, hogy kapott-e a hatóságtól engedélyt a távozásra V hol hallotta valaki alkotmányos országban, hogy szabadságszerető nép tüzes, határozott természetű, mivelt honpolgárait az utczán puskák közt végig kisérik, azért: mert nincs annyi rendőr, hogy spalierokat lehessen állítani ? Hát ha most egy nagy országos vásárra az ország minden részéből gyalog, szekerén, lovon összesereglik a nép: akkor annak spaliert állítanak '? Ugyan hol fogják venni azon rendőr tömeget, mely az ily spalier fölállítására fordítható lesz? Ha pedig nincs annyi rendrendőr, hogy minden ily alkalommal spalierbe lehetne őket állítani: akkor az okoskodás magából összedűl. {Helyeslés a szélső baloldalon!) Ozegléd.en a polgármester ellen fegyelmi vizsgálat indíttatott, melyből kiderült, hogy a polgármester ez ügyben ugy járt el, a mint kötelessége, marosak azért is, inert a város azon hivatalnokait, kik a küldöttség tagjaivá megválasztattak: mind helyettesekkel pótolta, magát a polgármestert pedig a városi képviselő testület közgyűlése a legöregebb tanácsnokkal helyettesitette. Meg volt . tehát téve minden kellő intézkedés ós így a belügyminister urnák a hozzá intézett interpellatióra adott válasza az ujabban begyűjtött adatok nyomán nem áll meg és így én azt ez ügyben határozott természetű állásfoglalásnak nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon!) Inquisitió, üldözés, zaklatás folyik most Czegléden, azért, hogy a küldöttség tagjai a város vagyonából látták el uti költséggel magukat. .Ez is valótlan. Valótlan pedig azért: mert kezemben van az irat, melyben a képviselőtestület kimondja, hogy azon magánbirtokosok, kik a volt úrbéri birtokokból 600 holdat bírnak, annak jövedelmét városi közczélokra hosszú évek óta ugy engedik át, hogy a fölött maga azon birtokos testület^ jóváhagyólag rendelkezni magának fentartotta. És mert ezen 600 hold föld haszonbéri jövedelme fordíttatott azon költségekre, és az is csak előlegképen: most drákói szigorral a nép hangulatának intimidátiójára, vagy talán egyéni boszu kielégítésére inquisitiót, fegyelmi vizsgálatot indítani nem szabad, és alkotmányos honpolgár ellen nem is lehet. Azt mondja továbbá Mocsáry t. barátomnak a minister ur, hogy a czeglédi küldöttség a inán- * dátumot, a melylyel elkésett, át akarta adni akkor, mikor a mandátum átadásáról szó sem lehet, és pedig, miután az ugy indokoltatott, a mint indokoltatott és még sem gátoltatott abban, hogy a küldöttség kimenjen : — ez oly létező szabadság biztositéka, mely alkotmányos országnak nem is mindegyikében létezik. No t. ház! Én egészen mást vártam volna Tisza Kálmán belügyminister ur személyiségétől és ismert erélyótől. Ha már ő igy van meggyőződve, a mint feleletéből felolvasni most alkalmam volt: akkor tette volna azon intézkedéseket Ozegléden, hogy azon küldöttség onnan elindulni ne merészeljen; mert ezért és ezért a következéseket önmagának fogja tulajdonítani; ha-, nem őket igy ide lépre csábítani, itt rendőrökkel körülvenni, megpiszkolni, meggyalázni, megbecsteleniteni, — ez oly nemtelen eljárás, melyet a belügyminister úrtól nem vártam volna. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás a középen.) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, hogy kifejezéseit mérsékelni méltóztassék. Németh Albert: És már most kérem: hát tulajdonképen .mi az a nagy gravamea, mit azok a czeglédiek támogatnak, midőn Kossuth Lajos nagy hazánkfiának, mint megválasztott követüknek mandátumát akkor viszik el, midőn az tudvalevőleg már nem fogadhatta el? sőt mikor tudták, hogy ő azon oknál fogva, mert az ő elvei szerint ő nem jöhet haza oly országba, a hol a magyar király egyszersmind osztrák császár is. Azok, a kik ily enunciátió után Kossuth Lajost támogatni meg nem szűnnek, ezek felségsértés és hűtlenség bűnébe esnek! Emlékeztetem a t. belügyminister . urat egy antecedensre. Midőn Kossuth Lajos nagy hazánkfia a váczi választókerületben szinte ily indokból a mandátumot nem fogadta el — nem akarom a kifejezéseit ismételni, — sokkal élesebben, sokkal keményebben nyilatkozott, és az akkori belügyminister őt felségsértés és hűtlenségi kereset alá vette volna — ugvmond — h a a hon területén volna ; most pedig eltilt mindenkit Kossuth Lajos személye, elvei és irányában való minden támogatástól és rokonszenvtől. És mit cselekedtünk akkor ? Heves megye az én indítványomra kimondá határozott ragaszkodását, tiszteletét Kossuth Lajos iránt és a kir. ügyésznek legkevésbbó sem jutott eszébe, Hevesmegyét ez irányban megperelni, avagy az indítványozót felségsértési kereset alá venni. Megtette a t. minister ur az intézkedést, lett belőle semmi, és akkor jól emlékszem, hogy a t. minister ur ép ily sérelmesnek tartotta a ministerium
