Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-214

142 214 országos ülés márezius 10-. 1877 Én tehát t. ház, azt gondolom, hogy magá­ban ezen kézzelfogható tény. Kerkapoly urnák a naszódvidékiekkel 1872, évben kötött szerződése indokolására felhozott állítását teljesen megczá­fo]ja, megsemmisíti és Vidliezkay képviselő urnák ad igazat: hogy a naszódvidéki uradalmat elide­genítette. Már pedig t. ház, a törvény nézetem szerint szentség, mely előtt meghajolni mindenki­nek múlhatatlanul kötelessége. Ebből indulva ki, nem fogja rósz néven venni a t. ház, ha én az 1514: 111. t.-ez. rendeletét a t. ház előtt felolvasom. Fel kell ezt olvasnom nem azért, mintha szabad lenne feltennem, hogy a képvi­selő háznak minden tagja e törvényt nem tudja; hanem azért, hogy a t. háznak élénk emlékezetébe hozzam, mert erre teendő indítványomnál szüksé­ges annak felolvasása. Az említett törvény a következőket rendeli: „minden, akármi módon elidegenített királyi vagyo­nok, jövedelmek, jussok, haladék nélkül vissza­hassanak, a rajtok netalán fekvő teher, míg ez letelik, apródonként szállíttatván a felejövedelem­ből; visszakerülvén most, soha többé azokat a felség el ne idegenithesse ; ha tenné : tette semmibe vétessék, a vevők, pónzöket veszítsék, és meg azon felül a vett vagy zálogosított jószág 1 becsüárában is elmarasztassanak; minden kérdés avagy kétség eltávoztatása végett jövendőre, minden kir. jószá­gok, jussok, jövedelmek összeirattak, semmit en­nek s az ország rendéinek megegyezése nélkül ne tegyen." E törvénynek a maga mezetlen tisztaságábau való fenállását igazolja egyik hazai jogtudósunk: Suhajda, ki „A magyar polgári anyagi magán­jog" 61 §. VII. pontjában ezeket mondja: „Korona-javak, melyek a magyar sz. korona díszére, vagyis kir. móltóság fentartására rendelvók. Ezek is elidegenithetlenek, de a bórbedás nem til­tatik. Különböznek ezektől a koronára visszaszál­lott ügyészi javak, (bona fisealia), melyeket a király ujabban adományozhat, vagy meg is tart­hat; — valamint a király családi javai, melyeket magánember bír." E törvény értelmében Kerkapoly urnák a naszód-vidéki kir. nradalmakat eladni szabad nem volt: — merte javak soha élnem idegeníthetők." De ha átmegyek a nemzetközi szokások és jogok írójának e részben tett megjegyzésére, az is ily­kép beszél: ,,Az államjószág kezelése, mint vala­mennyi többi kormányfeladat, az államfő legfel­sőbb vezetése alatt áll. Azonban nem szolgálhat egyébb czélra, mint az állampénztár jövedelmeit telhetőleg gyarapítani. Az államjószágnak neveze­tesen nem az a czélja, hogy az államfő személyes kéjeimérc szolgáljon, vagy, hogy kegyelt hivatal­nokoknak, bérlőknek s kegyenezeknek aránytalan jövedelmet nyújtson. Uyszerü visszaélés az adókö­teles alattvalók irányában közvetlen jogtalanság. Csakis ott léphet az egyenes jövedelem háttérbe, a hol az államjószág egy részét egyéb közczélok elérésére fordítják." Imet. ház, az előadottakból,belátni méltóztatnak, hogy a naszód-vidékiekkel kötött szerződés felette káros. Belátta ezt a múlt országgyűlés akkor, a mikor az 5 tagú bizottságot kiküldte, mely véle­ményes jelentésót beterjesztette, ós mely 859. sz. alatt tétetett le a ház asztalára. Én nem tudom t. ház, mi oka annak, hogy e nagy horderejű, a nem­zet anyagiságábau minden tekintetben nagy hord­erejű kérdés mai napig is az irattár lomtárában hever és mondhatom, ha esetlegesen el nem ol­vasom a múlt országgyűlés naplóját: magam sem tudtam volna, mi történt a naszód-vidéki állam­javak érdekében kiküldött bizottság jelentésével. De egyet megjegyzek, s ez az, ha eddig mu­lasztás történt, azt idején jóvá kell tenni, és szük­séges, hogy a képviselőház e kórdósben végre valahára határozzon, annál inkább: mert az ország, a nemzet érdeke követeli a tisztázást, az ország, a nemzet vagyona idegenittetett el az 1514 t.-cz. rendelete ellen. Az ország joga követeli, hogy az elidegenített vagyon visszavétessék Sőt ha kir. fiscus vagyok, természetesen meg kellett volna támadnom azon egyént, a ki ezen javakat eladta^; mert az országgyűlés híre és beleegyezése nélkül semmiféle államvagyon el nem idegenittethetik. Engem ezen kérdésben nem vezet egyébb, mint azon kötelességérzet, melyet választóimmal szem­ben elfoglaltam, és mely kétségkívül folyik a kép­viselői hivatásból. Felette sajnálnám, ha azt gon­dolná valaki, hogy a személynek vagy a múlt kor­mánynak tiszteletlen érintése vezérelt indítványom megtételében. Csupán azért adtam be indítványo­mat, mert meg vagyok győződve, hogy a nagy tudományú jelentésnek a ház irodájában tovább heverni nem lehet, nem szabad ; hanem szükséges, hogy a t. ház a napirendre tűzést elrendelni es a naszód vidékiekkel kötött jszerződést megváltoz­tatni méltóztassék. E szempont vezetett engem. Meglehet, hogy az ügynek sokat árt az, hogy eset­leg az én személyem tette meg az indítványt; ha­nem egyre mindenesetre kérem a t. házat s ez az, hogy ne tekintse a személyt, hanem tekintse az ügyet, melyet véd, melyet képvisel. Egyébiránt közel van az idő, hogy a t. kép­viselőháznak nem lesz oka magát az egyént sem kicsinyleni. Ajánlom indítványom elfogadását. Perczel Béla igazságügyminister: A mint az előttem szólott t. képviselő ur felemiitette, csakugyan a képviselőház a naszódvidéki erdősé­gek és kincstári javak eladása tárgyában egy kül­döttséget bízott meg. mely hosszú munkálkodás után a háznak jelentését beadta. Ezen jelentés is­mét a ház határozata következtében kiadatott a

Next

/
Oldalképek
Tartalom