Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-213

213. országos Illés márey.ius 8. 1876. 135 hogy a gömöri vasuttársulatnak ezen vonal kiépítésére régibb szerződések szerint igényei vannak: de mert azokban terminus praeclusi nincs kitéve, nem lehet szerződés-szegesről szó. A kormány ki fogja építeni ezen vasutat, a mikor azt czélszerünek fogja látni; de most annak kiépítését ne méltóztassék oly odavetett határozattal elrendelni. Irányi Dániel: T. ház! A kérdés, mely a jelen vita tárgyát képezi, következése azon rendszernek, melyet a kormány és a többség a vasutak ós átalán fogva a közmunkák létesítése körül 1868. óta követett, mely szerint t. i. részletes, előleges felmérések, részletes tervek létezése előtt nem csak engedély-okmányokat adtak ki, hanem külön szerződéseket is kötöttek és a munkába is bele fogtak. Íme az engedély-okmányban a mi a pálya hosszát illeti, azt találjuk, hogy az körülbelül 20

1

;. mértföldre van téve: az 1871. XXXVII t.-cz. szerint a pálya már 21.s mértföldnek mondatik, később pedig kitűnt, hogy a pálya nem ennyi, hanem 22.<>g mértföld. A t. pénzügymimster ur azt mondja, hogy e változás a garantirozó gyárosok és földbirtokosok érdekében történt; de ha történt: akkor miért nem változtatta meg a velők kötött szerződést ily értelemben? Miért kell ennek most vitás kérdésnek lenni az állam és az illetők közt ? Ha az ő érdekükben történt a változtatás: akkor a szerződést rögtön módosítani kellett volna ! De íme! Ragályi Nándor képviselőtársam nemcsak a pálya hosszát hozza fel nehézségül, hanem egyszersmind azt is, hogy a pálya nem építgetett ki addig, a meddig a kormány magát kötelezte és hogy ha az első nehézség könnyen elhárítható, mert utoljára is talán egy harmad mórtföldről van szó, — a mi nem tesz nagy különbséget, — a másik nehézség, a melyet Ragályi t. barátom felhozott, az már lényegében sértheti a szerződést; mert hogyha a pálya nem odáig vezettetett, a meddig azt szerződés szerint vezetni kellett volna: akkor, ha az illető érdekeltek megtagadják a fizetést, ki áll nekünk jót azért, hogy a biró kötelezni fogja őket. hogy a kamatbiztositást fizessék meg. nemcsak az egyharmad^mértföld, hanem az egész hosszúság után ? Egyébiránt, t. ház, én magam is ugy látom, mint Simonyi Ernő t. barátom, hogy e kérdés, miután vitás lett a kormány és az illető gyárosok és földbirtokosok közt. nem a ház eldöntése alá tartozik, hanem a törvényszék elé. A mire egyébiránt felvilágosítást vártam volna a. t. pénzügyminister úrtól, az az, hogy miután a pálya részint 1873-ban, részint már 1874-ben megnyittatott, a biztosíték fizetése pedig a megnyitástól kezdődik: vajon a gyárosok és földbirtokosok — a pálya nem fizetvén ki magát — eddig is teljesítették-e a kamatbiztositási összegfizetését, vagy nem? Ha nem fizettek: követelte-e ezt az állam tőlök, vagy nem ? Ha követelte: miért tagadták azt meg? Mind e kérdések, t. ház, nincsenek előttünk felderítve s annálfogva nem látom magamat azon állapotban, hogy a határozati javaslat 3-ik pontját elfogadjam. A mi a 4-ik pontot illeti, abban a pénzügyminister oda utasittatik, hogy a biztosítékot telekkönyvileg kebeleztesse be. A biztosíték itt kétféle: az egyik illeti a kölcsönt adott hitelezőket, a mely az egész pályatestre bekeblezendő; a másik illeti az államot a gyárosok és földbirtokosok irányában. Sem az egyik, sem a másik bekeblezése eddigelé meg nem történt. Nem szólok az elsőre nézve; az nem az állam érdekében áll. Hogyha az illető hitelezők ez ellen még fel nem szóllaltak: nekem nem áll érdekemben, hogy e miatt felszólaljak. De,a mi a másik biztosítékot illeti: az egyenesen az államkincstár biztosítását érdekli. A földbirtokosok ós gyárosokkal kötött szerződés értelmében az általok vállalt kamatbiztositási kötelezettség mindjárt a szerződés aláírása, után be lett volna kebelezhető. Ez azonban nem történt meg. Nem történt meg, még a pálya megnyitása után sem, a mikor pedig ezen kamatbiztositás máilejárt ; mert a mint a pályák megnyíltak és a jövedelem nem ütötte meg azon mértéket, a mely a szerződésben ki volt kötve: azon pillanatban kezdődött a gyárosok és földbirtokosok fizetési kötelezettsége. Ha pedig ez nem volt bekebelezve az ő birtokaikra és egyesek netalán megtagadják a fizetést: akkor az állam könnyen kárt szenvedhet. Kárt szenvedhet pedig annyival inkább, mert a kötelezettség, melyet ezen birtokosok magokra vállaltak, nem egyetemleges, hanem egyénenkénti ós minden egyes birtokosnak földbirtokába volt bekeblezendő. Én tehát t. ház, ugy látom, hogy itt a pónzügyministerium, melyre a bekeblezési kötelezettséget a törvény egyenesen ráruházta, mulasztást követett el. Óhajtom, hogy ezen mulasztásnak ne legyen káros következése az államra nézve; de félő, hogyha a pénzügyminister ur még tovább késik, ez nem fog elmaradni: mert senki sem nyújthat nekem biztosítékot arra nézve, hogy mások nem előzték-e meg az államot. Lehetetlen tehát, hogy ily eljárást szó nélkül hagyjak. A mi pedig a 4. pontot illeti, azt részemről elfogadom. (Helyeslés.) Széll Kálmán pénzügyminister: T. képviselőház ! Csak pár szót akarok mondani azokra, a miket Irányi Dániel képviselő ur felszólalásának utolsó részében előadott. Tökéletesen igaza van, hogy mulasztással lehetne vádolni a pénzügy ministeriuinot, mint a melyre bízatott e részben is a törvénynek végrehajtása: ha nem tett volna ez irányban semmit: de, miként a zárszám-