Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-212
212. országos ülés raáiezius 7.1817. 125 Kivételes esetekben azonban az államügyész felebbezéssel élhet. Ily törvény Horvátországban is reeipiáltatott már. Horvát- és Szlavonországban a Miletics elfogatása után számos elfogatás történt. A zágrábi kir. törvényszók két hó múlva a törvény alapján végzést hozott, az illető vádlottak szabadlábra helyeztetésük iránt; az államügyész felebbezett; de a királyi báni tábla helybenhagyta az elsőfolyamodásu törvényszék végzését s már régen nincs Horvátországban egyetlen egy politikai vádlott sem per alatt. Én azt mondom, hogy nem ismerem Miletics vizsgálatmenetét; de mégis ismerek egy mozzanatot, mely köztudmnásu dolog s mely nagy feltűnést okozott nemcsak Belgrádban, déli Magyarországban, hanem a külföldön is, ugy hogy némely külföldi lap nagyon erősen megtámad bennünket épen Miletics elfogatása és fogságban tartása miatt. Kaas Ivor báró: (Közbeszól) De ki ir bele? Polyt Mihály: Az „Allgemeine Zeitungéban, a „Poritik"-ban van. Az eset az : Egyszer belgrádi és más szerb lapok táviratot hoznak nagy betűkkel, hogy a Miletics-féle perben az iratok elvesztek. Én ezen állitásnak hitelt adtam is, nem is. Mikor ide Budapestre érkeztem, felszólítottam az illető vizsgáló-birót: miben áll az egész história. 0 először is azt felelte, hogy igaz is, és nem is. A dolog ugy áll: A budapesti törvényszék vizsgáló-birója requisitiót intézett a Belgrád városi törvényszékhez, bizonyos tanuk kihallgatása végett. A tanúkihallgatás megejtetett és a Belgrád városi törvényszék felküldötte az iratokat. A vizsgáló-biró vár ós vár. elmúlik egy hót. két és három hét, és a requisitió nem érkezik. Ekkor megsürgeti az ügyet Belgrádban és azt a feleletet kapja, hogy hiszen mi már régen elküldöttük. A vizsgáló-biró látván, hogy az iratok nem érkeznek, uj requisitiót küld Belgrádba, hogy ezen tanuk hallgattassanak ki. Mi történt? A belgrádi városi törvényszék ezen iratokat a „pesti" törvényszékhez ezimezte. Ezek a helyett, hogy a budapesti törvényszékhez küldettek volna, a pest-vidéki törvényszékhez érkeztek és ott hevertek egy ideig, mert a referensnek nem kötelessége az ügyekelazonnal elintézni. Egyszer csak azt látták, hogy ezen iratok szerb nyelven vannak szerkesztve, ós mit tettek ? Átküldték a ministerium fordítási osztályához, hol szintén egy ideig hevertek, és mikor a fordítás végre elkészült, ezen iratokat ismét visszaküldték a pest-vidéki törvényszékhez, a honnan ismét a budapesti törvényszékhez küldték, ugy, hogy ez egy mozzanata a hogy több ily tévedés volt; de a czim téveUjvidókre eltartott 5—6 hétig. Ez csak ezen pernek, és hallottam, történt. A requisitió helyes dósból Beeskerek helyett, vice versa. szólt vagy Én t. ház, a vizsgálatnak menetét nem ismerem, és azért interpellátiómnak az az intentiója, hogy ezen ügyben az igazságügymmister úrtól egy kis felvilágositást kérjek: mert ezt már a külföldi lapok is kezték vitatni, ós mert itt egy képviselőnek egyszerű szabadságáról van szó. Azonban nem csak a Miletics-perben, hanem más politikai perekben is furcsa dolgok történtek. Van egy oly fiagrans törvénytelenség egy politikai perben, a mely borzasztó. Miletics befogatása után Déliuagyarországban számos befogatás történt. Augusztus 25-én a csajkások kerületében Csurok faluban egy bizonyos Jankovics István nevezetű szerb tanító befogatott reggeli 4 órakor, ós innen Zsablyára vitetett, a hol egy piszkos pandurszobában helyeztetett el. Ezen ember itt fogva maradt. Elmúlt ogy hónapja, 2, 8. 4 sőt 5, 6 hónapja is; ő mindenkor azt kérdezte, hogy miért van bezárva. Erre választ nem kapott, rimánkodott, hogy állítsák a bíróság elé, nem történt semmi. Újvidéken hallottam ezen esetről beszólni, de nem hittem. Január 5-én azonban nekem, mint ügyvédnek dolgom volt a zsablyai kir. járásbíróságnál, és kérdeztem a járásbirót, hogy van-e ott egy olyan ember, a ki már 4—5 hónap óta van bezárva ? a járásbiró azt válaszolta, hogy privátim tudomása van: de hivatalosan nincs tudomása erről. Ezután azt kérdeztem, hogy történt-e valami requisitió a pancsovai vagy a budapesti kir. törvényszék részéről. E kérdésemre a válasz tagadó volt. Erre azt mondám: Hisz a járásbiró urnák hivatalos minőségénél fogva kötelessége volna erről jelentést tenni, vagy a pancsovai, vagy a pesti polgári törvényszéknél. 0 azonban válaszolt : neki semmi jelentés nem tétetett, requisitió sem érkezett, tehát nem tudja: hova forduljon. Azonban gondolkozni fog a dologról. Visszatértem Újvidékre, és jelentést akartam tenni az igazságügyiminister úrhoz. De akkor hallottam magától az illető ügyvédtől, hogy ő már októberben panaszt tett az igazságügyi ministeriumnál. Azóta nem tudom mi történt Zsablyán,• de mikor februárban Budapestre érkeztem és Mileticset a „Fortuna" épületében meglátogattam, hallottam, hogy ezen egyént csakis február 20-án hozták a pesti kir. törvényszékhez, és akkor törtéut kihallgatása. Tehát ezen egyén augusztus 25-től egész február 20-ig fogságban volt anélkül, hogy kihallgattatott volna, s anélkül, hogy a bíróságnak átszolgáltatott volna. (Egy hang: Gyalázatos!) Én hallgatok, de valóban pirulnom kell Magyarország igazságszolgáltatásán. Annál szomorúbb, hogy a t. igazságügyi minister ur nem képes ezt megezáfoini, mert ón a járásbirótól hallottam, hogy requisitió nem történt, és hogy azon egyén Zsablyán nem hallgattatott ki biróságila-g.
