Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-184

184 országos ülés deczeml>er 8. 1876, 93 házban tárgyaltassók? (Elfogadjukl) Ugy vélem a t. ház a pénzügyi bizottság e javaslatát szintén elfogadni méltóztatik. Mindkét jelentés ki fog nyomatni, a ház t. tagjai közt szót fog osztatni, s annak idején napirendre tűzetni. Következik a napirend, vagyis a vallás és közoktatásügyi ministerium 1877-ik évi költségvetése részletes tárgyalásának folytatása. A tanácskozás a népnevelési szükséglet czimónél akadt meg. Orbán Balázs jegyző: Simonyi Ernő! Elnök: Minthogy a t, képviselő ur e czirnnél már tegnap felszólalt, kételyek támadtak, és előttem is nyilváníttattak : vajon a t. képviselő ur másodszor szólási jogával élhet-e. Szükségesnek tartom megadni a felvilágosítást, hogy a t. képviselő ur, a nélkül, hogy a népnevelés szükséglete cziménél előfordult vitába bocsátkozott volna: egyszerűen kérdést intézett a minister úrhoz és hasonló esetekben a ház az ily felszólalást nem szokta első felszólalásnak tekinteni, minélfogva Simonyi Ernő képviselő ur felszólalási joga épségben fenn áll. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: T. ház! Én a népnevelési szükséglet cziméhez egy szóval sem szólottam, hozzá, hanem kérdeztem a t. minister urat, hogy az ezen czimnél felmerült uj indítvány által javaslatba hozott költség, elegendő lesz-e azon czól elérésére, a mely inditványoztatott, vagy nem; mert igen természetesen azt, hogy a ház megszavazza-e vagy sem ? attól kell feltételezni: vajon ez összeg nélkülözhető-e, s vajon elegendő lesz-e a ezé! elérésére? A minister ur nem felelt ezen kérdésemre s azért e tekintetben mai nap sem vagyok jobban tájékozva, mint voltam tegnap; hanem most a t. ház engedelmével hozzá szólok a népnevelési szükséglet cziméhez* s először is sajnálatomat fejezem ki a felett, hogy minden megtakarítás a vallás és közoktatásügyi tárczában mindig e czimnél történik. A múlt esztendőben 120—150 ezer írttal csökkentetette dotatio és a ministerium előállott, s azt mondta, hogy anynyi ezer frtot megtakarított; az idén is 2í) ezer írt vonatik le belőle s ez ismét mint megtakarítás szerepel a népnevelési szükséglet cziménél. Ha a közoktatásügyi tárczánál a megtakarítások általábannem nagyon kívánatosak és nem óhajtandók: ugy bizonyára e czimnél még kevésbbé, mint a többinél. Volt különösen egy czime ennek a népnevelési szükségletnek, a melynek én rendkívül nagy fontosságot és horderőt tulajdonítok, kisdedóvodák megalapítása. Ennek az évben még nevét is jónak látta a vallás- és közoktatásügyi minister ur kihagyni a költségvetésből. Igaz, hogy Várady Gábor igen t. képviselő urnák tegnapi felszólalása folytán megígérte az igen t. minister ur, hogy ezen czim újra fel fog vétetni, és ez a t. házra megnyugtató is volt. Megvallom azonban, hogy rám nézve ez nem nagyon megnyugtató, kapcsolatban különösen az igen t. minister urnák azon nyilatkozatával, hogy a kisdedóvók ügyében ezután is annyit tesz, mint eddig tett. Es ez az, — megvallom, — a mi engemet kétségbe ejt: mert én ugy Magyarország nemzetiségi szempontjából, mint nemzetgazdasági szempotjából, és átalában nevelési szempontból azt állítom és azt mondom, hogy fontosabb teendője az országnak nincsen: mint a kisdedóvodák rendszerét az egész országban elterjeszteni. (Igazi a szélső balon.) Nem arról van itten szó. hogy a fővárosi lakosok számára állíttassanak fel óvodák, a hol az egyes kis kertekben a gyermekek elmulassanak a nélkül, hogy veszélybe jöjjenek, ámbár ez igen jó, igen hasznos ; de méltóztasanak megengedni, ez csak socialis szempontból fontos, mert állami szempontból nem fontos ; — mondom — ez csak socialis tekintetben fontos; de azt a városi közönség, mely ugy, is gazdagabb a községi közönségeknél, a saját kényelme tekintetéből socialis utón is létesítheti Én ugyanazért a kisdedóvodákat nem a városokban, de a községekben kivánom meghonosittatni. Kivánom pedig, miután az egész országban egyszerre meghonosítani nem lehet, egyelőre minden községben felállítani, hol a magyar nemzetiség összecsap egy más nemzetiséggel, s hol már a magyar nyelv megszűnik, állíttassák fel egy magyar dajkákból álló kisdedóvoda és a gyermekek tanulják meg a magyar nyelvet az ő dajkáiktól játszva minden nehézség nélkül, a mint már ez magától jön. Ha pedig a kisdedóvodákban a kis fiuk ós leánykák már megtanulták a magyar nyelvet: akkor a tanitó már az iskolákban is taníthatja őket magyarul. Hanem azt iktatni törvénybe, a mi tegnap terjesztetett elő, hogy hazánk tót vidékein a tantárgyak magyarul adassanak elő: ez nézetem szerint fölösleges, mert hát mi haszna kérem annak, ha a tanitó tud is magyarul: ha a tanítvány nem tud magyarul ? Ez nem tenne egyebet, mint azt, hogy a tanitó a falaknak tartson előadást ; mert hisz a tanításnál az első feltétel az, hogy a tanuló megértse azon nyelvet, melyen a tantárgyak előadatnak. De ezt más módon nem lehet elérni soha, mint ugy, hogy a kisdedóvodákban tanítsuk a magyar nyelvet. Hiszen egy kis községi kisdedóvodában két egyszerű dajka, kiknek nem kell nagy praeparandiai nevelés, fel fog nevelni 100 gyermeket, és ezen száz gyermek, mind correcte fog beszélni; pedig a világnak egy tanára sem képes megtanítani 100 gyermeket, hogy azok correctül beszéljenek. Ez nagyfontosságú, nézetem szerint, mert ez az egyedüli módja a magyar nemzetiség terjesz-