Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-183
74 183 országos ttles deczember 7, 1876. t, ház, nem kivánom ezen, kissé talán száraz tárgygyal a t. ház figyelmét hosszabban igénybe venni f (Halljuk!) csak arra kérem, méltóztassék szem előtt tartani, hogy az ipari szakoktatás kérdásét mindenütt az állam vette kezébe. Hivatkozom Angliára, hol oly teljes az autonómia minden téren, a hol oly féltékenyen őrzik meg az autonómiai jogokat a legkisebb községben is: ott az ipari szakoktatás ügye legmerevebben centrálisaivá van és a Londonból vezettetik. Hogy tehette Anglia iparának tributariusává az egész világot? íme 3 — 4 számban megmondhatom. Anglának már 1873-ban volt 123 nagy iparrajziskolája (Schools of Art.) 460 iparos továbbképző iskolája, 2,085 elemi iskolában 235,000 tanuló nyert a rajzban oktatást és 1,396 tulajdonképeni ipariskola állt fenn. Epén ezen ipariskolai tervezet által volt első sorban képes Anglia iparának a világot meghódítani. Bécsben — nem épen Ausztriáról szólok — 45 előkészítő taufolyam 133 osztálylyal, 8 továbbképző ipariskola tartatik fenn, összesen 110,000 frt évi budgettel. Azonkívül az ausztriai kereskedelmi és iparügyi ministerium közel 70 kölönböző mühelylyel összekötött rajziskolát subventionál, A kis Würtenbergnek alig 2 millió lakosával 160 teljesen felszerelt tulajdonképeni iparszakiskolája van. Ha a lakosság arányát vennők: akkor Magyarországra nem kevesebb mint 1200 ipariskola esnék. Németországban 90 állami felsőbb és középipartanoda van, négy főosztálylyal. a technikai, a chemiai, az építészeti és az ornamentális vagy tulajdonképeni műipar számára, azonkívül a németországi kormányok minden, a községek által szervezet iparostovábbképző iskola felállításához és fenntartásához a költségek 50°/„val járulnak. Nálunk azon anomália állott be, a mire már Steinacker t. képviselőtársam is hivatkozott, hogy nem tudjuk melyik tárczához tartozik tulajdonképen az ipari szakoktatás ügye. A paternitási jogok és kötelességekre nézve a két ministerium egyátalán nincs tisztában, s ebből is nagy hátrány háramlik az ügyre. Az én nézetem szerint sokkal jobb volna az összes ipari szakoktatás ügyét a kereskedelmi és iparügyi tárczában öszpontositani. De ám legyen ez ügy vezetése öszpontositva bárhol; végre valahára ismernünk kell az egész szervezetet, látnunk kell egy rendszeres tervet. Es mivel én különben készséggel beismerem a t. minister ur jóakaratát, beismerem, hogy ezen téren, bár igen csekély és egyoldalú kezdeményezések történnek; de látom másfelől azt, hogy rendszerről ugy itt is, mint sok más téren szó sincs, bátor voltam felszólalásommal ugy a t. ház, valamint különösen a minister ur figyelmét e nagy fontosságú ügyre felhivni, azon reményben, hogy a pénzügyi bizottság óhajának megfelelőleg, komoly \tanulmányokon alapuló, teljes, rendszeres terv ós javaslat lesz az, mely a ház elé fog és pedig mennél elébb terjesztetni. S ezzel részemről a kassai gépészeti szakiskola részére a 13,000 frtot örömmel megszavazom. (Élénk helyeslés) Molnár Aladár: T. ház! Azokhoz, miket Ráth képviselő ur az ipari szakoktatás érdekében mondott, a legnagyobb örömmel csatlakozom. A képviselő ur hivatkozott Angliára; de hivatkozhatott volna az általa fölhozott érdekes adatok mellett, különösen két nagyon tanulságos más példára is. Tudjuk, hogy Prancziaországban, midőn az emberek arra a tapasztalatra jöttek, hogy Francziaország nem képes Angolországgal az ipar terén a versenyt megállani: a múlt század utolsó éveiben azon gondolatra jöttek, hogy ennek oka az angol iparosok nagyobb értelmessége és nagyobb szakképzettsége s ezért ajánlották a kormánynak az ipari szakoktatás behozatalát. Az akkori háborús időben nem voltak az emberek ily ideális eszmék iránt fogékonyak; kellett hozzá egy nagyobb szellem s Napóleon volt az, a ki ezen eszmét anynyira felfogta, hogy a legválságosabb időben — ha jól emlékszem 1805-ben — alapította az első intézetet, a minő ma Prancziaországban négy van. Ezen ipari szakoktatás eredménye lett az, hogy az onnan kikerült iparmunkások művei az angol iparczikkekkel teljes mérvben kiálták a versenyt. A másik tanulságos eset Belgium esete. Midőn a 40-es évek elején Belgium vászonipara nem birta kiállani a versenyt az irr vászonnal és a többi belgiumi iparczikkekben is átalános pangás állott be s az ország egy részét éhség is fenyegette : a kormány enquéttet hívott egybe az ipar és kereskedelem kiválóbb férfiaiból, mely azon egyhangú véleményt nyilvánította, hogyha a kormány az ország anyagi jólétét meg akarja menteni s az éhség nyomorától a népet megkímélni, mindenekelőtt az ipari szakoktatást kell felkarolnia, mert nem azért nem állja ki a versenyt Belgium a külfölddel, mintha ugyanazon anyag odahaza nem teremne meg; de inert nincs elég értelmesség, nincs elég szakképzettség és ügyesség oly iparczikkeket állítani elő, minőket Irrország vagy a külföld egyéb országai eléállitanak. Ezen két adat eléggé világosan mutatja, hogy az ipari szakoktatás életbe léptetése nemcsak nem theoretikus értékű s hogy az nemcsak nem egyik alárendeltebb tényező egy ország iparának felvirágoztatására, hanem annak egyik leglényegesebb kelléke. Én nem mondom, hogy az ipari oktatással már föl lehet virágoztatni valamely iparágat ; hanem igenis a mely országban az illető anyag megterem, bizonyos iparágakra, ott hol ezen ipar a külföldi hasonló iparral versenyképessé legyen: ennek egyetlen föltétele az, hogy
