Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-182
58 182. országos ülés decssember 6. 1876. ministerium költségvetését a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. {Elérik helyeslés a középen.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Nem lehetvén oly szerencsés, hogy a most végéhez közeledő vitát eleitől kezdve folytonos figyelemmel kisérhettem volna: természetes, nem lehet szándékomban még csak azokra is mind reflectálni, a melyek az általam beterjesztett határozati javaslattal szemben felhozattak; hanem egész röviden kell szorítkoznom némely főbb dolgokra, hogy azoknak alapján azután nyilatkozhassam a tárgyalás alatt levő határozati javaslatok iránt. (Halljuk!) Mindenek elölt megkívánom jegyezni azt, hqgy mindazok közt, a miket a közoktatás ügyére vonatkozólag egyes általam nagyra becsült szakférfiaktól hallottam vagy utólag elolvastam: okvetlenül igen sok van, a mi nagyon szép, nagyon helyes, nagyon óhajtandó ; de abban az egyben engedjenek meg a t. illetők, ha azt nem tudom megérteni, hogy azon tett indítványok, vagy javitmányok legnagyobb része olyan legyen, mi minden nagyobb költekezés nélkül elközölhető. Akár a népiskolákban az 5-dik és 6-dik osztály életbeléptetéséről szóljunk, akár egy oly tantervről, mely megfeleljen azon igen helyes nézetnek, hogy az egyes tantárgyak ne legyenek olyan kis időhöz kötve egy-egy osztályban: mind ennek alapfeltétele a tanítói személyzet szaporítása ; nem is beszélve most arról, hogy az 5-dik és 6-dik osztály leállítása okvetlen még építkezéseket is tenne szükségessé. Mindez nagyon óhajtandó; de — mondom — illusio lenne azt hinni, hogy mindez a kiadások szaporítása nélkül eszközölhető lenne. (Helyeslés.) Ugyanez áll a praeparandiákra vonatkozólag is. Mert itt is a bennlakásnak kimondása az összes praeparandiákra nézve, — nem is szólván most arról, miről a szakértők még vitatkoznak, hogy helyes-e a benlakás paedagogiai szempontból, — ismét bizonyosan igen tetemes költséget fogna az országnak okozni. Én ezen irányban, és különösen azon irányban, hogy elegendő számú tanítóink legyenek, — a mi pedig okvetlenül egyike a főbb szükségeknek, — ismét csak odajutok, hogy erre ugyan törekedni kell; de e ezélt elérni nagy anyagi áldozatok nélkül, — melyeket részint az államnak, részint a községeknek kell viselniök, — nem lehet. Mert a praeparandiai tanulók aránylag csekély száma — a férfi praeparandiákban — mégis egyik legfőbb okát meggyőződésem szerint abban leli, hogy a néptanítói pálya nem kecsegtet elég anyagi jutalommal. (Helyeslés.) Ezen segíteni pedig vagy az államnak vagy a községeknek oly tetemes pénzébe kerül, melyre óhajtfndó, hogy mentől előbb képesek legyenek, de a melyre ma, — merem mondani, — nem képesek, (ügy van!) Én t. ház azt, hogy Magyarországban min^ den megtörtónt volna, hogy mindazon törvények meghozva lennének, melyek a vallásszabadság szempontjából szükségesek : nem mondtam sem a múlt alkalommal, sem most nem mondom. De engedje meg nekem a t. képviselő ur, hogy midőn törvényhozásunknak ezen hiányait elismerem ; másfelül ismételve mégis azt mondjam: ha van is törvényeinkben vallási egyenjogúság szempontjából, ha van is törvényeinkben az állam és egyház közti viszonyok szempontjából hiány, mind emellett vallási üldöztetésekről, confessionalis, vallási elkeseredett vitákról hála isten sokkal kevesebbet lehet beszélni nálunk, mint legnagyobb részében azon államoknak, melyekben a t képviselő ur által, sürgetett törvények már régen megvannak. (Elénk helyeslés a középen.) Mi ennek — legalább egyik — oka? Föltehető, sőt indokolható, hogy annak, hogy azon államokban, daczára a meghozott, s a képviselő ur szerint a kor magaslatán álló törvényeknek, ily viták vaunak: egyik oka igen jól kereshető abban, hogy épen ezen törvényeknek meghozatala felizgatta azon vallásos érzületet, mely nyugton hagyatva nem harczolt volna egymás ellen, de mely még azon törvényekre megérve nem levén, ok y nélkül bár, de veszélyeztetve érezte magát. (Elénk tetszés a középen.) Nem tudja a képviselő ur, hogy én mit beszélhetek izgalmaktól, zavaroktól való félelemről? Hivatkozom bárkire ós magára a t. képviselő úrra is — ha meggondolja múltkori szavaimat — én arról, hogy Magyarországon zavaroktól félnék ezen kérdések miatt: nem szóltam. Nem tartom az ország minden részeiben positive lehetetlennek, hogy ezen kérdések erőszakolása még bajokat is ne idézhetne elő; de nem is tartok tőle, nem is szóltam róla. De igenis szóltam arról, hogy a história és ina is élő államok példája mutatja, hogy a szabadelvüsóg és a szabadság nevében olyankor kieszközölt jogok, a midőn az illetők azok használatára teljesen megérve még nem voltak : fegyverré válik a szabadság ellen. (Ugg van! ügy van! a középen.) Én sem államot, sem felekezetet, sem senkit sérteni nem akarok; de utalom a t. képviselő urat a hozzá, azt gondolom sok kérdésben igen közel álló belgiumi radikális párt minden egyes tagjának véleményére. Én t. képviselőház, elhalasztani annak megoldását, a mit szükségesnek vélek, nem szoktam. Beismerem azt is, hogy azon két törvényjavaslat, melyet a képviselő ur felemiitett, nem fogja mindazon kérdéseket megoldani, a melyek megoldása óhajtandó; de az általam most is jelzett szempűntoktól vezettetve, ón ismételve azt tartom: hogy ezen kérdésekben fokozatosan kell haladni és pedig a fokozatosság alatt érteni azt, hogy megoldani kell azon kérdéseket, melyeknek megoldását az
