Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-182

182. országos ülés deesember 6. 1S76. 51 zsidóvallásra keresztyénnek áttérnie nem szabad. Nem visszaélés, hanem a törvény rendeli, hogy a bevett vallásfelekezetek követői csak más bevett keresztyén vallásfelekezetre térhetnek át. Nem visszaélés, de törvény rendeli azt is, hogy a szü­lők csak {bizonyos meghatározott válásban keresz­teltethessék és neveltethessék gyermekeiket! S e bajokon, e jogsérelmeken mivel akar, mi­vel remél a kormány segíteni ? A nazarénusok jog­viszonyairól ós a polgári hatóságok előtt kötendő házasságokról;;szóló törvénynyel, a mely törvény, a mennyire tudom, mindössze a szükségbeli pol­gári házasságot foglalja magában. De ha a na­zarenusokról nem tudom, mikép fog intézkedni a törvényhozás: vajon most általam emiitett jogsér­tések orvosolva lesznek-e? Orvosolva lesz-e azon sérelem, hogy más, mint bevett keresztyén val­lásra nem szabad áttérni? Orvosolva lesz-e, hogy a szülőknek szükségképen a törvény által meg­határozott vallásban kell nevelni gyermekeiket? A t. minister ur óvja a törvényhozást a túlzástól. En igen bölcs intésnek tartom ezt ; óhajtom, hogy vajha mindig követték volna. A túlzás semmiben sem jó. De vajon tulzás-e az, t. ház, a mit egy báró Eötvös József ezelőtt 6 év­vel tett? túlzásnak nevezhető-e azon törvényja­vaslat, melyet ő 6 évvel ezelőtt a ház asztalára letett ? Ha feltámadna halottaiból — szegény, való­ban csodálkozni kellene, hogy őt, báró Eötvös Józsefet 6 év múlva Tisza Kálmán túlzónak ne­vezi. (Tetszés a szélső baloldalon. Mozgás a kö­zépen.) És tulzás-e vajon azon másik törvényja­vaslat, a mely szintén benyujtatott a háznak és melyet a ház által kiküldött bizottság dolgozott ki, azon bizottság, melynek elnöke Házmán Fe­rencz, előadója Molnár Aladár, tagjai pedig Ki­rályi Pál, Joannovich György, Molnár Antal, Schmausz Endre és^ annyi mások voltak; ezen urak mind túlzók? Ok maguk bizonyosan legin­kább csodálkozni fognak, hogy ezen czimmel illet­tettek. (Derültség.) A tulnajtás — monctja a t. ministerelnök ur — nem használni, hanem ártani fog, mint azt bizonyos ország példája mutatja. Nem tudom, melyik országra méltóztatott czélozni; de bármi­lyenek legyenek is a viszonyok más országokban; én arról mélyen meg vagyok győződve, hogy a vallásszabadság és polgári házasság behozatala Magyarországon semmi legkisebb megrázkódtatást nem idézne elő. Hiszen maga a ministerelnök ur is az által, hogy azt mondja, hogy Magyarorszá­gon van vallásszabadság, van türelem, mert a polgárok egymást vallásuk miatt nem üldözik: előre eloszlatott minden aggodalmat. Mert ha a polgárok valóban oly szabadelvűek, ha itt átalános türelem van: akkor ha az, a mi tényleg is létezik, törvény által is kifejeztetik, miért szülhetne felhá­borodást, belátni képes nem vagyok. Megengedem, hogy vannak bizonyos urak, különösen pedig a papok közt, a kik az igy meghozott törvénynek nem fognak örvendeni; de hiszen már Őseink ez­előtt 80 évvel kimondották, hogy a katholikus clerusnak ellenmondására nem hajtanak, eontra­dictione cleri non obstante hozták törvényeinket. És ha a katholikus elerus nem akar meghajolni a közvélemény előtt: az ő tetszésök és akaratuktól nem függesztheti fel a nemzet a maga akaratának valósitását. (Helyeslés a szélső balon.) Egyébiránt, a mit a polgári házasságra vonat­kozólag mondtam, azt még inkább a vallásszabad­ságot illetőleg, mondhatom, hogy t. i. a mely pillanatban a törvényhozás a vallásszabadságot kimondja és biztosit} a: azon pillanatban a katholi­kus elerus is megadja magát, és tagjai mint haza­jókat és a törvényeket tisztelő polgárok engedni fognak; engedni fognak annyival inkább: mert hiszen az által, hogy másnak megadjuk a jogot, hogy saját meggyőződését kövesse, ;:em a katho­likusoktól, sem más hitfelekezettől nem veszünk el semmit. A vallásszabadság nem olyan, mint az élelmi szerek, a melyekből, ha többet veszünk el, kevesebb marad; a vallásszabadság olyan mint a nap, a melynek sugarai egyeseket azonképen melegítenek, mint milliókat. Én tehát teljesen meg vagyok nyugtatva arra nézve, hogy a vallásszabadságnak kimondása vala­mint a polgári házasságnak behozatala hazánkban a legkisebb megrázkódtatást sem fogja előidézni; sőt meg vagyok más részről győződve arról is, hogy a vallásszabadságnak behozatala a vallásos­ságot éleszteni és növelni fogja: mutatják más országok példái. Uraim! Ott legbensőbb, legmele­gebb, legáldozatkészebb a vallási érzelem, a hol vallásszabadság létezik. Anglia és Eszakamerika a vallási érzelemből fakadó tények egész sorozatát mutatják és én meg vagyok arról győződve, hogy a vallási szabadság ugyanazon eredményeket szülné hazánkban is. A ministerelnök ur azon tényből, hogy a nazarénusok és baptisták Magyarországon szapo­rodtak, azt következteti, hogy tehát itt vallászabad­ság létezik és üldözésről szó sem lehet. Bocsásson meg a t. ministerelnök ur, de ha az, hogy valamely vallásfelekezet szaporodik, bi­zonysága lenne annak, hogy ellenében üldözés nem használtatik: akkor a történelem lapjai nem mondanának igazat. — Az első keresztények a katakombák idejében üldöztettek a hatalom által, a protestánsok üldöztettek Magyarországon a XVI. században; de azért tudjuk mindnyájan, hogy valamint a római birodalomban a keresztény vallás úgy Magyarországon a protestantismus azon ül­dözések daczára megerősödött: az tehát bocsásson meg a t. ministerelnök ur, nem igen erős érv volt, melyet használni méltóztatott. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom