Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-181

81 i 181. országos ülés deezember 5. 1876. megszégyenítő irott bizonyítéka fölött. (Helyeslés.) Kétségbe kellene vonnunk fajunk államfejlesztő képességét, midőn a történelemből látjuk, hogy minden életerős nemzet reá nyomja intézményeire saját nemzeti jellegét. Tacitus mondatával zárom beszédemet: „Eoma, ubi vicit, habitat.'- Eóma ahol győzött, ott lakott is. Elfogadom a költségvetést. (Elénk helyeslés.) Tanárky Gedeon közoktatási államtitkár: T. ház! Nekem azon nagyon komoly hangon tett indítvány és annak komoly hangon tett védelme daczára is ugy látszik t. ház, hogy ama nagy, világ-fontosságu kérdések, minők a vallásszabadság és polgári házasság kérdése, a mai nap ezen viszonyok közt előhozva, mintegy álezázása azon hangulatnak, a kedély azon hangulatának, mely örömest foglalkozik nagy kérdésekkel, olyanokkal, melyek nem égetnek, hogy feledje egy időre a kérdéseket, melyek égetnek. (Igaz!) Így volt ez az én tudomásomra mindig. Fájdalom, nem először tapasztaltam ezt saját életemben. 1848-ban —- és ennek nemcsak magam vagyok tanuja — a népnevelési törvényről tanácskoztunk akkor: mikor már szóltak az ágyuk; 1849-ben, midőn már egy idegen hatalom közeledett : tanácskoztunk az adótörvényekről. Ez azt mutatja t. ház. — véleményem szerint — hogy a nagy eszmék igenis vedül és paizsul szolgálnak a sajnos viszonyok közt; de az én felfogásom szerint t. ház, ezen eszméket most, a jelen pillanatban, a politikai lég ezen fülledt állapotában előhozni, vagy azok fölött hosszabb vitatkozást folytatni mégis talán nem tartozik a napirendre vonható kérdések közé; de napirendre hozatván, én is szólok hozzájok. (Halljuk!) Irányi Dániel t. képviselő ur egy erős philippikában felállította azt, mintha a magyarországi vallásos állapot olyan lenne, mely mintegy megszégyenítő képet mutatna fel Európa előtt. Én nem tartom ildomosnak Magyarországot ily alakban tüntetni fel, nem tartom indokoltnak a t. képviselő ur azon állítását, hogy a kormány különösen a közigazgatásban nem járna el a kellő szabadelvüséggel s nem tartom méltányosnak, — sőt felfogásom szerint valóban gyanúsításnak vehetem — azt, hogy ő azt állítja, hogy a kormány és a papság mintegy szövetkeztek volna, hogy a vallásszabadság eszméit visszatolják, vagy megakadályozzák, hogy e tekintetben törvény alkottassák. (Igaz!) Magyarország t. ház, mindig vallásos türelmű ország volt; de azt el kell ismernünk, hogy oly átalános vallásszabadság, mint a milyen most czéloztatik: valóban nem létezett; hanem létezett előbb államvallás, létezett később és létezik most is a bevett vallás felekezetek rendszere, mely elismeri azok jogait, biztosítja a viszonosságot és egyenlőséget Ezen niveau még nem mindenütt éretett el az európai államokban, e téren még most sem vagyunk utolsók, mert sok európai országban még most is hátrább vannak e tekintetben, mint Magyarország és most is államvallások vannak a miveltebb nyugatnak egy részében is. Én. t. ház! azon nézetben vagyok, hogy e tekintetben nem lehet elfogadni azon álláspontot, melyet Grulner Gyula t. képviselő ur is hangsúlyozott, hogy ha egy nagyobb eszme igazságától meg van győződve valamely törvényhozás: azt azonnal gyakorlatilag alkalmazni is kell. A törvényhozásnak azon eszméket kell gyakorlatilag alkalmazni, a melyekre az állam érdekében szűkség van, s e tekintetben az én felfogásom szerint ministerelnök ur enuntiatioja jelöli meg a helyes utat, hogy igenis akar és igyekezni fog a kormány, valamint ügyekezett minden oly esetben, minden oly viszonyok között, midőn a szükség azt kivánja: törvénynyel előlépni. (Helyeslés.) Mondom az ón felfogásom szerint ez az egyedül gyakorlati eljárás. Azt pedig, mit Irányi Dániel képviselő ur a közigazgatásra nézve elmondott, képes vagyok minden pontjában rectifícálni. Hogy a vallási politika, a vallásügyi közigazgatás nem volt soha ezen 10 év alatt sem felekezeti, sem elfogult: a mellett tanúskodik minden egyes rendelet, a mely e tekintetben kiadatott, (Helyeslés.) tanúskodnak mindazon tények, melyek ezen kormány alatt történtek. Első volt a pátensnek megszüntetése. Előfordult egy eset, mely szerint Erdélyben a szombatosok — kik régi vallásukhoz hiven ivadékról-ivadékra megtartották hitüket, s azt hitték, hogy ez alkotmány őket is ótalma alá vette és ők azért nyilvánosan léptek elő cultusokkal. Az ottani hatóság erre folyamodott a kormányhoz, hogy a szombatosokra nézve alkalmaztassák a régi időben hozott approbatáknak azon rendelkezése, mely szerint azok megkövezendők (Mozgás.) A kormány rögtön eltiltotta attól a hatóságokat ós meghagyta nekik, hogy a szombatosok gyakorolhassák vallásukat, (Helyeslés.) ugy, a mint azt jónak látják. A nazarenusokra nézve ugyanazon állapot állott be azon időben. Őket kényszeríteni akarták, hogy gyermekeiket megkereszteljék. Folyamodtak a kormányhoz ; a kormány pedig elrendelte, hogy miután senkit sem lehet saját meggyőződése ellenére, valamely vallás külön actusára kényszeríteni: az erőszakos keresztelés alól föl kell őket menteni. (Helyeslés.) A kormány egyszersmind utasította a törvényhatóságokat, hogy a nazarenusokra nézve az anyakönyveket vezessék; — és nem áll Irányi Dániel t. képviselő urnák azon állítása, mintha ezen rendelet most megváltoztatott volna. Ugyanezen rendelet áll fenn most, mely kiadatott Pest városa és több törvényhatóság részére. Ugyanezen rendelet ismételtetett azon meghagyással, mint akkor, hogy az illető hatóságok a saját anya-