Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-201
20 J. országos, ülés január 24. 1817. 363 a közönségnek kölcsön, melytől maguk is kamatot fizetnek: a kamatmaximum törvényes meghatározásánál a magán tőkepénzesekkel egy vonalba nem sorozhatok; — tekintve továbbá, hogy azon esetben, ha a törvényes kamatmaximum meghatározásánál valami czéliránytalan és helytelen intézkedés következtében a nevezett pénzintézetek jövőre fenn nem állhatván, működésüket megszüntetni kénytelenittetnének: ez által csak nagyobb mérveket öltene az uzsora, mivel azok, kik ezelőtt, tőlük nyertek hitelt, jövőre a magán-tőkepénzesekhez lennének utalva; — de továbbá magokat a pénzintézeteket tekintve is, a dolog természetéhez képest különbség teendő a fővárosi és vidéki pénzintézetek közt, miután a fővárosi pénzintézetek átalában olcsóbb pénzt forgatnak, a vidéki pénzintézetek pedig a pénzt rendszerint, csaknem kivétel nélkül, a mostani viszonyokban már csak másodkézből kapják, tehát harmadkézből adják ki: — indítványozom, hogy a törvényjavaslat 1., 3. ós 4. §§-ának a központi bizottsághoz visszautasítása mellett, utasítsa a ház a központi bizottságot, hogy tekintettel a föntebbi indokokra, a nyilvános számadásra kötelezett pénzintézetekre nézve, a kamat tekintetében más czélirányos javaslatot hozzon indítványba. Én különben t. ház a 8°/ 0 kamatot részemről elfogadom. Ezt csak mellesleg jegyzem meg; hanem a mint mondtam, nem tartom czélszerünek, hogy minden tekintet nélkül a nyilvános számadásra kötelezett intézetekre, minden az országban létező tőke egy kalap alá vonassák. Én ezt helytelen intézkedésnek tartom és ajánlom indítványomat a t. háznak pártolásra. Elnök: Méltóztatik kívánni, hogy az indítvány újra felolvastassák'? (Folkiáltasok l Nem!) Zsedényi Ede: Midőn a volt igazságügyminister Horváth ur 1868-ban a fenálló uzsora-törvények eltörlését indítványba hozta, azt mondotta, hogy az átalános szabadság áldásaiból ki nem lehet rekeszteni a tőke forgalmát: mert csak ez által fog a féktelen üzérkedés eddigi teréről leszoríttatni. A törvényhozás eltörölte, és mi volt a következése? az, hogy az uzsora oly mérvben űzte pusztító hatását, miszerint egész vidékek lakossága anyagi és erkölcsi romlásnak indult. Igaz, hogy az addig fenálló törvények nem tették lehetetlenné az uzsorát, de mindenesetre megóvták népünket az uzsorások zsarnokságától, melynek 1868. óta élő tanúi vagyunk. És most a helyett, hogy szemben ezen szemtelen üzérkedéssel szigorú törvényjavaslatról gondoskodnánk: megint más abstract theoriából kiindulva, azt akarjuk az országgal elhitetni, hogy az uzsora nem fog terjedni, ha az állam ezt oly becstelen cselekedetnek tartja, melyről szóló szerződéshez közegeit nem engedi járulni. Ugyan mikor fogunk már valahára ily nemű puszta theoriákból kibontakozni, melyekkel már annyi kárt tettünk hazánknak ós mikor fogunk a valóságos népéletnek megfelelő szabályokról gondoskodni? Hiszen már a polgári perrendtartás épen azért, mert szobatudós németek theoriája után készült: a magán ember hitelót és gazdasági életünket tönkre tévé, s a szegény ember számára az igazságszolgáltatást nem biztosítja. (Élénk tetszés.) Attól tartok, hogy a napirenden levő törvénynyel épen ugy fogunk járni, mert nemzetünk reális szükségleteinek meg nem felel. Tőkebirtokosaink, kik magánosoknak pénzt kölcsönöznek, jobbadán csak az uzsorát követő büntetéstől való fotelem folytán óvakodtak a törvényes kamatlábon tul emelkedni. Voltak, kik népünk együgyüsógével, vagy pazarló polgártársaink szorultságávai visszaélve, titkon, vagy fortélylyal uzsoráskodtak, és azért vannak, kik azt hiszik, hogy a törvény által az uzsorát akadályozni nem lehet, sőt ily törvény a kölcsönöket csak drágítaná. Arra kérem azokat, kik igy vélekednek, hogy a tényéknél okosabbak lenni ne törekedjenek. (Derültség.) Tessék azon egyszerű tényt tekintetbe venni, miszerint az 1802-ben hozott szigorúbb uzsora-törvény oly jótékony hatással volt a magánhitel megszilárdítására, hogy nem csak a fekete államjegyek idejében, de egész az osztrák absolutismus koráig, hazánk polgárainak több hitele volt, mint most; ós alig merült fel eset, hogy uzsora miatt földművelők pusztultak volna el. Az uzsora-törvények eltörlése, óta, a magyar tőkepénzes ahoz szokott, hogy nem annak kölcsönözi pénzét, kinek anyagi tehetségei és rendezett pénzügyi viszonyai a visszafizetést biztosítják, hanem annak, ki magas kamatokat fizetvén, egynehány év alatt a tőkét kétszeresen adja vissza. (ügy van!) Ily hitel nem az, melyet létesíteni kellene. Az ily adós bukását a hitelező előre érzi, azért rövid idő alatt kamatok utján a tőkét visszakapni törekedik, hogy ugyanazon pénzzel mást buktathasson meg. (Igaz!) Mily mély gyökeret vert a hitelnek ezen fogalma: a jelen törvényjavaslatból is kitetszik, melyben az igazságügyminister a kamatlábat tiz százalékban, a központi bizottság nyolcában állapította meg. Ugyan mely üzlet az. mely gazdaság, mely kereskedés, anieiyen 8 perczentes kölcsönökkel segíteni lehetne ? (Igaz!) Tiz óv óta culturállamról mesélnek; tessék nekem megmondani: van-e egy müveit állam Európában, melyben 8°/ 0 lenne a törvényes kamat V (Élénk helyeslés.) Ha ezt törvény által kimondjuk: akkor a legjobb gazda azon alól pénzt nem kap és a nyilvános pénzintézetek mintegy kényszeríttetnének ezen kamatláb elfogadására. Azt mondják, hogy a takarékpénztárak most is 8 és 10 százalékos kamatokra kölcsönöznek és 7— 8 perczentet fizetnek a beszolgáltatott pénzekért; de egészséges pénzügyi 46*
