Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-200
352 200 országos ülés január 23 1877. szereztessék, pénz kellett; a tőke ugy éhez mint ahhoz, hogy befektetések történjenek, egyáltalában hiányzott, és ezután következett egy oly politikai korszak, melyben Magyarország leigázását azáltal vélték elérhetőnek, hogy kimondatott, miszerint Magyarország közgazdászatilag tönkre teendő, és megvallom, a hatvanas évek sem voltak alkalmasak az ország közgazdászati életének kifejlesztésére. Midőn pedig az alkotmány visszaállíttatott, beállott a magyar ember egy oly sajátságának nyilvánulása, hogy feledve mindent, egyszerre azon képzeletnek adta magát, hogy a nemzet mindenkép felvirágozni, gazdászatilag haladni fog, ós igy történt, hogy mig más a gazdászati oultura magas fokán álló európai országok legnagyobb vigyázattal járultak ahhoz, hogy az uzsoratörvényeket eltöröljék: addig mi az 1868: XXXI. törvényezikk áital minden elővigyázat, minden óvintézkedés nélkül eltöröltük az uzsoratörvényeket. Az 1868. után 1873-ig bekövetkezett jó évek némileg akadályozták a hanyatlást. De itt bátor vagyok Hegedüs Sándor t. képviselőtársam beszédére nézve azt mondani, hogy az átalánosan nyilvánult nézet és ismeretes adatok azt bizonyítják, hogy az 1868. XXXI. t.-cz. életbelépte óta az uzsora nem lappangott, de nyíltan űzetett. S midőn 1873-ban a pénzválság kiütött: láttuk ezen egészségtelen állapot jelenségeit egész nagyságukban, ós azt vettük észre, hogy nem ugyan a nagy pénzpiaezok, hol hamarább közelíthető meg azon theoreticus állítás, hogy a pénz áru, melynek értékét kínálat s kereslet közti különbség állapítja meg; de mindenek felett a vidéken, hogy a földbirtokos, a kisiparos, és mindenek felett azok, kik az élet minden api szükségleteivel küzdeni kénytelenek, olcsó pénzre, bármily szükséges s productiv czélokra akarták is azt fordítani, s nyújtottak legyen bármily biztosítékot : szert tenni nem bírtak, a solid tőke más vállalatokba fordíttatott, s az uzsorás tőkéjével concurrentia nélkül maradván, monopollá emelé azt. Az ily tőkepénzesek oly magas kamattal dolgoztak, mint amily magasságot jóvoltukból megállapítani jónak láttak, igy történt, hogy például földbirtokosok kaptak pénzt eleinte 10°/ 0-re, bekövetkezett a rósz esztendő, az illető hitelező tudva azt, hogy az adós nem tudja visszafizetni, felemelte 15—20°/ 0-re ós a nem fizetés tudatában fölczigázta néha 50°/ 0-re is és a hivatalos kimutatás adatai a legmagasabb átlagként 360 °/ 0-«'t mutatnak, a mely °/ 0 nagy részt telekkönyvezett földrészeken nyugvó teherhént szerepel. Ezeket véve számba, tekintetbe véve, hogy nem nagy pénzforgalomról van szó. hanem a közélet bajairól: a központi bizottság ugy vélekedett, hogy ezen törvényjavaslat megállapítása nem válhatik gazdászati calamitássá, sőt igen is az alsó nép-rétegekben uralkodó jelenlegi calamitásnak részben megszüntetőjévé. Egyébiránt én azokra nézve, miket Hegedűs képviselőtársam tegnap, különösen a históriai adatokra nézve, felhozni méltóztatott: bátor vagyok némileg rectifikálni és mindenek előtt bátor vagyok azt is előzőleg megjegyezni, hogy végtelenül sajnálom, hogy ő a t. házat mintegy ugy állította elő, mintha idegenkednék azon tudományos álláspont elfoglalásától, melyet ő tegnap fennen hirdetett. Másrészt azt méltóztatott mondani, hogy Európa, története bizanyitja az uzsoratörvény eltörlésének czólszerüségét. Már engedelmet kérek, mindenek felett a hasonlat hibás; mert Magyarország alacsony, közgazdasági fokán valóban alig hasonlítható össze Francziavagy Angolországgal, mely utóbbi végtelen magas gazdászati fokon állott akkor, midőn Magyarország nemcsak kül de belküzdelmekkel is volt elfoglalva, és egyáltalán nem volt azon helyzetben, hogy prosperálhatott volna. Angolországban már 1818-ban tétetett meg az indítvány, hogy az 1814-ben alkotott uzsoratörvény megszüntettessék, ezen indítvány akkor elutasittatott és nem került tárgyalás alá. Csak miután 1833-ban, kimondatott, hogy 3 hónál nem hosszabb váltóknál az uzsoratörvény alól kivétel történjék, 1837-ben tovább is mert menni az angol törvényhozás és azt mondta ki, hogy 10 font sterling alatti váltó kivételével egy évnél nem hoszszabb időre szóló váltók az uzsoratörvény alól ki vannak véve. Es csak 1854-ben, mikor már minden óvszerről gondoskodott netaláni viszaélések meggátlása végett: merészkedett az uzsoratörvényt bizonyos irányban hatályon kívül helyezni. . Ez igen is példás óvatosság! És, hogy áll a dolog Francziaországban, a melyre a t. képviselő ur szinte hivatkozott. Méltóztatnak tudni, hogy 1793-ban a jacobinusok törvénye által az uzsoratörvóny megszüntettetett. Annyira hatott akkor a theoreticus tan, hogy 1804-ben a napóleoni codex alkotásánál nem is mertek abba — az uzsora ellen, daczára a pusztításoknak, — valamit felvenni. Mig végre látva a pusztítást, melyet Francziaországban az uzsoratörvények okoztak: 1807-ben megalkottatott egy törvény, mely szigorú büntetéssel fenyegetett mindent, a mi az uzsora jellegét hordotta magán és ezen törvény ugy 18'l6-ban, mint l'-öO. deczember 19-én módosítva bár, fentartatott, és midőn 1857-ben III. Napóleon jelentést kívánt azon eredményről, melyet ezen súlyosbító törvények elértek Francziaországban: akkor Eouher és ha jól emlékszem Balliolt ministerek azt mondták, hogy igenis a törvénynek behozatala folytán az azelőtti rendkívül magas kamatláb törvényes korlátok mögé menekült, az állampapírok értéke emelkedett és a fogházakban adósság miatt letartóztatottak száma fele részre csökkent, és ezzel a többi közt
