Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-199

199. országos ülés január 22. 1871. 329 Már most kérdem, ha így állauak a külföld példái, a culturai különbség oka-e e rendszabályok különböző hatásának? Én ezt határozottan tagadom, még pedig saját tapasztalataink folytán is. 1868-ig léteztek uzsora-törvények s épen ugy dühöngött az uzsora, mint most. (Derültség.) Meg mondom a különbséget. Ha a t. ház türelmét fárasztom, ez esetben még rövidebb leszek, de én a jövőre egész határozottsággal hivatkozni fogok, és hiszem, hogy a nemzet története igazat fog adui azon álláspontnak, melyet képviselek. Elismerem, hogy az uzsora az 1868-ik évi viszonyokhoz képest némely vidékeken nagyobb mérvben ütött ki. (Közbeszólás: Az egész országban!) Jól van, coneedálom az egész országban. De nem azóta, mióta az uzsora-törvények eltörlése, hanem a nemzetgazdasági válság bekövetkezése, tehát 1873. óta. A jogügyi bizottság kihallgatta a szakértőket konstatálják egyúttal a takarókpénztár és hitelegyletek igazgatói, 1868—1873-ig az uzsora nem dühöngött; sem nem oly mérvben mint azelőtt, hanem 1873. óta igen. A speculatió, a túlköltekezés és az ennek következtében beállott nagy nemzetgazdasági válság, a mely különben széles Európában érezhető, csak nem ugy mint nálunk, minthogy nekünk kisebb közgazdasági tényezőink és kisebb erők vannak annak elviselésére, Azóta dühöng nagyobb mértékben; de ez nem az uzsora törvények eltörlésében, hanem közgazdasági bajokból származik, melyek közgazdasági utón keletkeztek. Másfelől bátor vagyok e törvényjavaslat ellen különösen két körülményre felhívni a t. ház figyelmét. Az egyik az, hogy már ott, midőn a kamatmaximum meghatározására került a dolog, nagyon elágaztak a vélemények és az igen természetes. Miért? Ha én tisztán a közgazdasági tényezőket veszem tekintetbe, akkor azt mondom, Magyarországon 4—5°/

0 legfölebb 6%-nél többet az üzlet most nem hoz. Ha én meg akarom akadályozni az uzsorát, ugy amint azt a közgazdaságban értjük : akkor 6°/

u-re kellene szabni a maximumot, mert mind az, ami 6°/

ü-n túlmegy, az már kényszerhelyzet kifolyása, minden ami 6°/

0-on túlmegy, az nem a productivitás termése, hanem a tőke fogyasztás kifolyása. Ez Magyarországban tény. Ha ez így van, mi következik ebből ? Az, hogy a kik hisznek az uzsora-törvény hatályában, azoknak indítványozni kellene: legyen 6°/

0 a kamatmaximum, még pedig határozott biztosítékkal, poenával átalános érvényüleg kimondva. De ez a törvényjavaslat fölemeli a kamatot most már 10°/

u-re, még pedig daczára annak, hogy a takarékpénztárak nagyobb része még magasabb kamatra dolgozik. Mi hát ez a kamat kiszámítás alapja? Ezt nem mondta senki és indokolva sem a törvényKÉPV H. NAPLÓ 1875-78. II. KÖTET. javaslatban, sem másutt nem lett soha, már pedig azt hiszem, rendszabályhoz fogni indokolatlanul lehetetlen. Azon adatok folytán, melyeket az igen t. igazságügy minister ur hozott fel, a törvényjavaslat barátai 12°/

0-re lesznek hajlandók szabni a kamatot, mert körülbelül ez a kamat az átlagot véve, ugy a betáblázás mint váltóleszámítolásnál az országban az átlag a fővárostól eltekintve. Ha tehát azt mondjuk, hogy a helyzetnek megfelelő a viszonyokból kifolyó kamatlábat akarunk megállapítani, akkor legalább is 12%-et kell venni s mi lenne ennek eredménye, sőt mi lenne eredménye 10%-nek is ? Az hogy nem ez lesz a maximum, hanem a minimum és kihatással lesz nemcsak azon üzletekre, melyekre ki van szabva, hanem minden üzletre egyaránt. Nagyon szép remények azok, miket a t. igazságügyminister ur kifejezett, hogy nem fogják utánozni ezt sem az alapítványok, sem a hitelintézetek; de ez csak remény, erre garantiánk nincsen, és ezzel szemben a közgazdasági fejlődós minden országban azt bizonyította, hogy valahányszor a törvényhozás illetéktelenül ily rendszabályokhoz nyúlt: ott mind végig megvetette alapját annak a megfelelő fejlődésnek, ott hol hatása volt; de többnyire pedig elterité, megrontá a pénzforgalmat. Másfelül e törvényjavaslat ki is játszható, mert ki van alóla véve az összes váltóleszámítolás, a magán üzlet minden neme és csakis a hipotheka ós a perre kerülő kölcsön van egyszerűen e rendszabály alá vonva. Ennek eredménye viszont az lesz, hogy azon üzlet-ágakon, melyeken még legtermészetesebb segítség lenne, a magasabb kamatláb elvonul a pénz, — nem mondom, hogy ki megy az országból, mert hisz a valuta oly rósz, hogy a papírpénz másutt ugy sem értékesíthető ; — hanem otthagyja az üzleteket, melyek nyilvánosan a közvélemény ellenőrzése alatt köttetnek, sőt a mi fő, legnagyobb részben productiv czélokra köttetnek és elvonul azon üzlet ágakhoz, melyek titokban űzik az uzsorát és improductivek. E törvényjavaslatnak továbbá visszaható ereje van, a mit én jogállamban el nem fogadhatok. Azt mondják, hogy a jelzálog üzletnél és a magán kölcsönöknél szükség van erre azért, mert különben kijátszanak az intézkedést. Elismerem, de ez is bizonyítja a törvényjavaslat hiányát. Ha az állam telekkönyvi rendszerét berendezte és biztosítékot nyújt a polgárnak, hogy mindaz a mi bevan táblázva, tökében és kamataiban biztosítva van, és most megfordítva azt mondja, hogy nincs biztosítva és leszállítja a kamatlábat: mily jogállamnak mondható akkor Magyarország! eltekintve attól, mennyi bonyodalom és visszaélés fog ebből származni. Ezek azon nézetek, melyeket röviden kifejezni bátorkodtam. Theofeticus vagyok és ezt nem szégyenlem bevallani. Iparkodom más 42