Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-199

816 199. országos Ülés január 22. 1877. Nagy részben árt még nekünk a tudatlanság és értelmetlenség is; ha végig nézünk gazdaságain­kon, azt tapasztaljuk, hogy mindenütt sok idő, munka fecséreltetik és a czél, mely sokkal keve­sebb munkával, fáradsággal lett volna elérhető, nagy idő és ez által nagy tőke pazarlás utján ére­tik el ez által. Ami pénzügyi ealamitásunk egy főokozója határozottan azon nagy kamat-összeg, melyet állami papírjaink, adóságaink után fizetünk, különösen pedig hogy ezen kamatok legnagyobb része külföldre szivárog; valamint azon kamat­mennyiség, mely nem állami, de magán papírok, magán vállalatok folytán szintén külföldre kiszi­várog, hogy ott tőkévé fejlődve, ujabb kamatot vonjon maga után. Mindezen tényezőknek öszinü­ködése okozza azt, hogy pénzviszonyaink oly szomorúak, s az uzsora oly magas fokra emel­kedhetett. Meggyőződésem tehát t. ház, hogy mi az uzsorát csak az által fogjuk korlátolhatni, ha ezen okokat egyenként, lassan egymásután, de folytonosan orvosolni fogjuk ; minden egyéb a mit a téren tenni akarunk: palliativ, minden erőszakos beavatkozás a tökeképzés és tőkeforgalomra nézve az állam részéről nemcsak hogy nem enyhíteni, de meg­győződésem szerint még sulyosbitni fogja- e bajt, ennek következtében t. ház, én az előttünk fekvő törvényjavaslatot, ugy a mint a központi bizottság által benyujtatott, el nem fogadhatom s ha már az országnak nagy része orvoslást vár az ilyen javaslattól, én részemről legfölebb is azon határ­vonalig mehetnék, a melyet a t. kormány kitűzött. Kérem a t. házat, méltóztassék ez okokat fon­tolóra venni, méltóztassék nagyobb súlyt fektetni azon körülményié, hogy ha a ini hitel-viszonyaink­nak rendezése czéljából törvényeket hozunk és vál­toztatunk, ez által irántunk tőkénk biztonsága és elhelyezése iránt a bizalmat Európaszerte nem fog­juk megnyerni, és a tőkék nem csak hogy nem .fognak rendelkezésünkre állíttatni, de ellenkezőleg azok is, melyekkel most rendelkezünk, más biz­tosabb helyet fognak müködésök teréül választani és nálunk a pénzhiány fokozódni fog. A törvény­javaslatot el nem fogadom. B. Kemény Kálmán: Mélyen tisztelt kép­viselőház! Az uzsoratörvények eltörléséről szóló 1868-ik XXXI. törvényczikk azon alkotások közé tartozik, mely káros következményekben kiszámít­hatatlan ; nem csak egész vidékek népét anyagi­lag tönkre tette, hanem az erkölcsi érzést is meg­rontotta, mert a törvény védelme alá helyezvén az uzsorát és uzsorásokat, azok felemelt fővel nyilvánosan a törvényszékek köteles segélye mel­lett folytatták — addig csak titokban űzött — mesterségöket; számuk naponta szaporodott, mi­vel a mostoha anyagi körülmények között, más vagyonszerzési módot gondolni nem tudtak. Nem élek azon csalódásban, mintha a kamat­láb törvény általi szabályozhatóságát hinném. Tu­dom, hogy a kamat magassága függ az elhelye­zendő tőkék mennyiségétől, a biztonságtól, a tör­vénykezés gyorsaságától, politikai és közgazdászati viszanyainktól; de mindamellett, hogy ez elméleti­leg igy áll: nem tartom megengedhetőnek, hogy a törvényhozás oly helyzetet tovább is eltűrjön, melyben a biró az erkölcstelen uzsorás vak esz­közévé válik. Nagyon sajnos, de ez alkalommal is tapasz­taljuk, hogy egy elméletileg helyes törvény gyakor­lati hasznát mennyire megmásítják a gyakorlat­ban a viszonyok és a nemzet külömböző rétegei­nek nagyon eltérő miveltsógi foka; az, a mit a miveltebbeknél a szabad elhatározás tiszteletben tartása megkövetelne t. i. hogy felveendő kölcsön­jének kamatját körülményekhez képest önmaga ítélje meg: a miveletlen és szegényebb tömeg­nél oly szabadság, melylyel élni nem tud és önma­gát tönkre teszi; ez nem csak feltevés, hanem az 1868 : XXXI. törvényczikk életbeléptetése óta rövid nyolcz év alatt be lett bizonyítva. Fölösleges lenne különböző vidékekről szo­morú példák felsorolásával untatni a tisztelt há­zat, mert az uzsora pusztításai mindenki előtt — ki nem akar szemet hunyni — ismeretesek; ös­merek oly községet, mely vagyonilag teljesleg tönkre ment, ugy annyira, hogy a nép fekvősége nagy részben elesequaltatott az uzsorások által; hogy az a törvényes formák megtartása mel­lett hajtatott végre, az ezen káros zsaroláson sem­mit se változtat, nem enyhíti azt. Tartózkodom a példák elősorolásától, nincs arra szükség; a képviselőház, a külömböző bi­zottságok azt mind elösmerték, hogy a 1868-ki XXXI. törvényczikk védelme alatt folytatott uzso­rának véget kell vetni. Sőt a kormány megtette az első lépést, beadván az uzsoratörvények eltör­léséről szóló 1868-ik évi XXXI-ik törvényczikk mó­dosítását czélzó törvényjavaslatát. Ezen kezdeménye­zése által nagy érdemet szerzett magának, és be­bizonyította, hogy nem fél az úgynevezett elméleti igazságokkal ellenkezőt tenni, ha a közjó azt meg­kívánja ; ez nagy érdem és mindenesetre alkal­mas a kormányban vetett bizalmat nevelni, inert ilyen nemű bátorságra többször is lesz szüksége: ha gyakorlati alkotásokkal a nemzetben a jövőbeni bizalmat vissza akarja szerezni. A mi magát a törvényjavaslat szövegezését illeti, nézetem szerint helyesen járt el a központi bizottság, hogy a 10°/ 0 kamat maximumot 8%-ra szállította le, mert az bizonyos, hogy ezen törvény életbe lépte után senki is az úgynevezett maxi­mumon alól kölcsönt nyerni nem fog, és igy a 10% megállapítása, a jó hitelű egyéneknek határo­zott kárára vált volna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom