Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-194

194. országos ülés űeezember 19. 1876. 295 léptettessék, minélfogva a magyar kormánynak kettős oka és joga van a felett őrködni, hogy Dalmátia, addig is, mig az anyaországhoz visszacsatoltatok : alkotmányosan kormányoztassák; Tekintve végre, hogy szemben a jelenlegi keleti bonyodalmakkal, egyáltalában nem lehet közömbös hazánkra nézve az. hogy mily irányú politika űzetik a monarchia azon részében, mely a fejlődő események bölcsője, Herezegovina és Bosznia tőszomszédságában fekszik; Kérdem a t. ministerelnök úrtól: 1. Van-e tudomása azon panaszokról, melyek részint a sajtóban, részint a lajtántúli országgyűlésen az ez időszerinti dalmát helytartó alkotmánvell enes eljárása ellen, különösen a jelenleg ott folyó képviselőválasztásokkal szemben felmerültek ? 2. Van-e tudomása azon nyilvánosan felhozott súlyos vádról, mely szerint az emiitett helytartó Dalmátiában a pánszláv törekvések előmozdítója V 3. Iparkod ott-e a t. kormány magának e panaszok s vádak alapossága vagy alaptalanságáról meggyőződést szerezni, és a mennyiben alaposaknak bizonyulnának: szándékozik-e jogos befolyását e viszás helyzet megszüntetése czéljából érvényesíteni ? Én t. képviselőház, legelsőbben is megjegyzem azt, hogy igenis igen jól tudom, hogy Magyarországnak virtuális joga Dalmátiára nézve a törvényekben fen van tartva; azonban azt gondolom, a t. háznak minden tagja tudja viszont azt, hogy Dalmátia tényleg ma azon országokkal van egy kapcsolatban, melyek a birodalmi tanácsban képviseltetnek, s így ezen országoknak kormánya alatt is áll; tudom azt is, hogy az 1867. XII. törvényezikk egyik alapfeltételül tekinti, hogy az alkotmányosság ugy Magyarországon, mint ő Felsége többi országai- és tartományaiban fenálljon ; de midőn ezeket consíatálom, akkor meg kell egyúttal a következőket jegyeznem: Először is, hogy miután tényleges helyzet az, a melyet előadni bátor voltam: az ottani kormányzat részleteibe beleavatkozni egyáltalában nem tarthatom feladatomnak és megvallom, nem is egészen értem, hogy épen a t. képviselő úrtól jön hozzám ily modorú felhívás, midőn, ha mi megkezdenék azt, hogy azon országok és tartományok kormányzati ügyeibe avatkozzunk, azok iránt itten részletes válaszokat adjunk és felelősséget vállaljunk: bizonynyal ennek egyedüli jogos és logikai következése az lenne, hogy mások ugyanazt tehetnék a mi belügyeinkkel. (Igaz! n középen.) A másik, a mit megjegyezni kívánok: az, hogyha áll is az 1867. XII. törvény czikkben foglalt alapföltétel, a mint hogy áll, ugy gondolom, hogy még ha történlek is a választásoknál egyes sérelmek: a magyar kormány ezen az alapon csakugyan nem lehet feljogositva a beavatkozásra; mert ha képviselőválasztás alkalmával követtetnek el sérelmek, s e sérelmek ellen az illető képviselőházban lehet felszólalni, ez határozott bizonyítéka annak, hogy az 1867. XII. törvényezikk feltételeinek elég van téve, az az, hogy ottan van alkotmányosság, s ha egyes sérelmek merültek fel: az ottani alkotmányos testületek és kormányzat feladata, ezen sérelmeket orvosolni. (Helyeslés a középen,) Ezekben, azt gondolom t. ház, hogy a mit az adott helyzetben ezen kérdésekre felelhetek: legnagyobb részben feleltem. Egyetlen egy pont van még: az. a melyben a képviselő ur a külügyi helyzet szempontjából intézi hozzám kérdését, a mire még pár szót felelni bátorkodom, s ez az, hogy ottani egyes kormányközegeknek a külügyek irányában követett eljárása sem az én hatáskörömhöz tartozik. Ha a külügyek vezetését olyannak találnám, melylyel egyetérteni nem tudok: akkor igenis ezen irányban felszólalni jogom volna; de miután ma a külügyek vezetésével egyetértek és másfelől a külügyi kormányzatnak mind belátásában, mind erélyében van annyi bizalmam, hogy ha a monarchia másik államának bármely alárendelt hivatalnoka a külügyi politika szempontjából helytelen, törvénytelen, azt veszélyeztető eljárást követne, érvónyesitené helyzeténél fogva a jogot, hogy ez irányban a kellő intézkedés megtörténjék. E tekintetben is tehát részemről egyátalában semmi intézkedést sem tartottam szükségesnek. Ezek azok, a miket felelni bátor voltam. Ismételve megjegyzem, hogy a monarchia másik államának belügyeibe még csak a nyilatkozat által való beavatkozást is hibának tartanám, és épen azért kérem a t. házat, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni, (Elénk helyeslés a középről. ) Helfy Ignácz: T. ház! Legyen szabad mindenekelőtt megjegyeznem, hogy az, a mit én interpellációmban kértem: távolról sem jelenti azt, hogy a t. kormány a túlsó félnek belügyeibe avatkozzék. Indokoltam álláspontomat részletesen interpellatióm előterjesztése alkalmával; indokoltam magában az interpellatió szövegében, midőn kiemeltem azon rendkívüli helyzetet, a melyben vagyunk, épen ezen tartománynyal szemben. Azt magam is tudom, hogy a szóban levő ország tényleg nem a magyar kormány administratiója alatt áll; de engedjen meg épen a t. ministerelnök ur, hogy eszébe juttassam, hogy épen mi ketten, ő és én, egyszer, ezelőtt néhány évvel, ez irányban sokkal nagyobb bűnbe estünk. Ugyanis az akkori ministerelnökhöz inlerpellatiót intéztünk a túlsó félnek egy oly országára vonatkozólag, melyhez a magyar koronának semmi