Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-181
181. országos ülés deezemner 5. 1876. 23 Hogy tehát e kérdés minden irányban megnyugtatóan oldathassók meg: nézetem szerint alig van biztosabb ut, mint folytatni a megkezdett munkát. Ezt nemcsak a következetesség igényli; hanem igényli a többi közt azon körülmény is, hogy az általam jelzett idő óta semmi olyan nem történt, a mi parancsolná avagy csak kívánatossá is tenné, hogy az eddig követett eljárást abbanhagyva egy egészen más útra térjünk át; sót ellenkezőleg most már sokkal több ok harezol a mellett, hogy az eddigi utón maradjunk, és a megkezdett munkát folytassuk és fejezzük be. Az 1869—72-iki országgyűlés alatt a vallásalap tárgyában kiküldött albizottság terjedelmes és igen sok fontos okmányokkal támogatott munkálatot terjesztett elő; az 1872 — 75-ik évi képviselőház folyama alatt munkálatát befejezte a tanulmányi alap tárgyában kiküldött albizottság ; előterjesztette munkálatát az egyetemi alapra vonatkozólag kiküldött albizottság is. Az albizottságok és maga a bizottságok plénuma ennél nem állapodott meg, hanem véleményes jelentést kivánt az alapítványi javak ügyigazgatásától és a kincstári jogigazgatóságtól. Mindkét munkálat benyujtatott az illető bizottságokhoz. A t. képviselő urak kezén vannak e munkálatok, és kérdem : szabad-e most mindez munkálatokat, mindez adatokat, melyeket a képviselőháznak bizottságai annyi évek során át gyűjtöttek, egyszerűen ignorálni? Nézetem szerint nem szabad; de nem is lehet. Ugyanazért t. ház, azzal szemben, mit Helfy képviselőtársam előterjesztett, én egy más határozati javaslatot terjesztek be, mely igy szól: ,.A vallás és közoktatásügyi ministerium felügyelete és kezelése alatt álló különböző alapok és alapítványok jogi természetének megvizsgálása végett egy 15 tagú bizottság választatik, mely az eddigi gyűjtött adatok felhasználásával teljesítendő vizsgálat eredményéről a képviselőháznak okadatolt és véleményes jelentést terjeszen elő." Ugyanaz az ut ez, t. ház, melynek nyomán az 1869—72-iki, és az 1872-—75-iki országgyűlés folyama alatt a képviselőház bizottságokat küldött volt ki, és higyje meg a t. képviselőtársam Helfy Ignácz ur, hogy ez egyáltalában nem akar elodázása lenni az általa előterjesztett határozati javaslat érvényesítésének. Nem egyéb ez nézetem szerint, mint ezélszerü eszközlője annak, hogy a megkezdett munkát befejezhessük, midőn aztán a t. ház a felfejtendő körülményekhez képest bölcs belátása szerint intézkedni fog. Ennyit az t. ház, mit határozati javaslatom lehető legrövidebb indokolására előterjeszteni szükségesnek tartottam. A mint ígértem, az általános tárgyalásban nem kívánok részt venni, ugyanazért nem is szólok a polgári házasságról és a vallásszabadságról. Én az ezek mellett tartott szép beszédeket komoly figyelemmel hallgattam, s egész őszintén bevallom, hogy a mostani viszonyok közt ezen beszédek reám azon benyomást tették, mintha Byzanciunban volnánk és a „filioque ; '-ról vitatkoznánk. A mostani idő nem alkalmatos az ilynemű kérdések vitatására. Méltóztassék meggyőződve lenni azoknak, a kik e kérdéseknek égető szükségét oly annyira kiemelték, hogy ezek hazánknak ugy politikai, mint nemzetgazdászati, kül- és belpolitikai jelen vizonyai közt alig egyebek, mint oly magvak, melyek sziklára hullanak, vagy a melyek télen vettetnek el. Ez a főok t. ház : a miért én ezekről szólani most nem kívánok ; hanem miután már felszólaltam, méltóztassék megengedni, hogy egy pár itt hallott megjegyzésre — tekintetbe véve épen az általam említett nehéz viszonyokat, — igen röviden feleljek. (Halljuk.) Az egyik illeti Helfy t. képviselő társam nyilatkozatát, a másik Borlea képviselő úrét. Mielőtt azonban ezeket a lehető legrövidebben megtenném, engedje a t. ház, kijelentenem azok nyomán, miket Molnár Aladár t. barátom tegnapi szép beszédében kifejtett, hogy magam is nagyon szükségesnek tartom, hogy a középtanodákról szóló törvényjavaslat mielőbb törvényerőre emelkedjék. Én is kénytelen vagyok sajnálkozásomat kifejezni a felett, hogy elszalasztatott azon idő, mely e kérdés megoldására nézetem szerint olyan alkalomszerűnek mutatkozott, t. i. az 1874-iki ülésszak, midőn a központi bizottság javaslata a ház előtt feküdt. Én tudom, hogy a bizottság, mely a szóban levő törvényjavaslat megbirálására kiküldetett, mindent el fog követni arra, hogy jelentése a törvényjavaslat lehető legalaposabb megvitatása után mielőbb a ház asztalára letétessék. Csupán azon óhajtásomat fejezem ki: vajha jönne mielőbb oly kedvező idő a jelen borús napok elvonulta után e nagy fontosságú kérdésnek megoldására, mint a minő kedvező volt az 1874-iki időszak. Egyik megjegyzésem Helfy képviselő társam nyilatkozatára vonatkozik, ki azzal vádolta a kormányt, hogy „bukott minisztereket" nevez ki egyetemi tanárokká. Felteszem a t. képviselő ur alkotmányos érzületéről, — bár nagyon hangsúlyozta e szót „bukott" — hogy a bukott ministereket nem sorozza más bukott emberek vagy eridatariusok sorába. T. képviselőtársam bizonyosan tudni fogja, hogy a parlamenti kormányzás rendszerének a ministeri bukás igen természetes corollariuma. Csupán még a képviselő úrral szemben azt jegyzem, hogy nézetem szerint a kormánynak ez eljárása neki nem hibájául, hanem inkább erényéül, érdeméül lett volna felrovandó ; mert
