Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-191

860 191. országos illés fleezernber 15. 1876. iránti teljes és absolut jogát, az országnak hangoztatták. Beszédeikben hangsúlyozták, a fejedelmi trónbeszédbe belefoglalták, hogy nincs semmi akadály, hogy mindenki által el van ismerve ezen jog, s aztán mégis feladták e jogot és gyakorlása felett alkuba bocsátkoztak a másik féllel. Ez jogfeladás : mert önök közös ügyet csináltak legalább 10 esztendőre a szomszéd osztrák kormánynyal abból, a mi eddig nem volt közös ügy, hanem az önök programmja és a fejedelmi trónbeszéd szerint is mindenki által elismert ós senki által kétségbe nem vont jog volt. Tehát jogfeladás mindenesetre volt. A ministerelnök ur azt neheztelte mindig, hogy nem ugyan tegnap, hanem máskor a kormánynak szemére hánytuk azt, hogy oly egyességre lépett, mely roszabb az előbbi állapotnál. Méltóztassék megengedni, ón roszabbnak tartom. Ez appretiatió dolga; én azon egyességet, melyet a kormányelnök májusban bejelentett: rosszabbnak tartom az előbbi állapotnál. Ugyanis röviden összefoglalva, a vám és kereskedelmi szerződésre nézve három pontban culminál azon egyessóg. Az egyik a vámtételek megállapítása, a másik a fogyasztási adók kérdése, a harmadik az adórestitutió. Az elsőre nézve, hogy rosszabb az egyesség, mint az előbbi volt: azt a ministerelnök ur sem vonta kétségbe. Beismerte, hogy nevezetes vámemelések fognak történni részint azért, hogy többet jövedelmezzenek, részint azért, hogy az osztrák gyáripar több protectióban részesüljön. Ilyenek a szövetek, ilyen a petróleum, a kávé, a rizs és más hasonló czikkek. Én tehát ezen vámtételek megváltoztatásában azt látom, hogy Magyarországra nézve az uj egyesség rosszabb, mint az előbbi. Es a mi a fogyasztási adókat illeti, erre nézve nem kell egyebet mondanom, mint hivatkoznom a ministerelnök kijelentésére, ki azt monda, hogy e tekintetben Magyarország még csak a jogos, méltányos követelését sem fogja elérni. Ez minden esetre rosszabb, mint az előbbi állapot. A mi pedig a harmadikat, az adó-restitutió kérdését illeti: a ministerelnök ur előadása szerint itt bizonyos előnyt nyer Magyarország. laegengedem, hogy e harmadik pontban van vaMmi előny; de ón ezen előnyt nem becsülöm oly nagyra, mint becsülöm azon kárt, mely az első két pontnál a megoldásból származik, nem pedig én magam becsülöm, de becsülte a pénzügyminister ur is, midőn a pénzügyi bizottságban a vám ós kereskedelmi szerződésről beszélt, hogy mit kapunk ebből, azt mondván, hogy a vámtarifa emeléséből :> és fél milliót remél realisálni; de e három és fél milliót az eddigi vám után is megkaptuk és a mint most állanak a dolgok: az a három millió nem egyéb, mint az eddigi vámtarifa megkettőztetésének eredménye. Ha tehát a vámtarifát megkettőztetvén, csak ennyit kapunk, akkor az, a mit az adórestitatiónál nyerünk, a pénzügyminister becslése szerint is — ezen nyereség nem éri fel azon veszteséget, melyet a másik oldalról a szerződés eredményezni fog. Azt hiszem tehát, hogy tökéletesen jogosulva voltam mondani, hogy rosszabb az egyesség, mint előnyösebb. Azután a ministerelnök ur nekem tesz szemrehányást, az általain benyújtott határozati javaslatot következetlennek mondván. Először ugyanis azt mondja, hogy én megszüntetni kívánok minden alkudozást az osztrákokkal, és ezáltal akarom elkerülni azon viszályt, mely most köztünk kiütött. Igenis e viszálynak, mely köztünk most létezik: a közösügy az oka, ez az oka azon viszálynak, mely a magyar nemzet ós a lajtántúli nemzetek közt, a mi a magyar kormány és az osztrák kormány, a mi a magyar országgyűlés ós a lajtántúli országgyűlés közt kiütött, és minthogy ezek voltak az okok: ezeket nézetem szerint máskép gyógyítani nem lehet, mintha e közösügyeket megszüntetjük és mindegyik fél a maga ügyeit saját belátása, saját tetszése és saját érdekében rendezi. Megengedem, hogy ez az első pillanatban visszatetszést szül és remonstratiót fog előidézni: de végre megszűnik oka a sajnos viszálkodásnak ós sokkal jobb egyszerre gyógyítani a bajt. habár nagyobb amputatióval, mintha ujabb és ujabb fölmerülő viszályokba keveredne oly néppel, melylyel hivatva vagyunk a viszonylagos és kölcsönös védelem tekintetéből a legjobb egyetértésben élni. Azután azt mondta a ministerelnök ur, hogy én igen furcsa logikával előbb proponáltam a háznak, hogy ne fogadja el a költségvetést, azután pedig utasítani kívánom a kormányt, hogy a personal-unió, az önálló bank ős külön vámterület alapján alkuba bocsátkozzék. Először megjegyzem, hogy én nem arra kívánom utasiitatni a kormányt, hogy alkudozzék; hanem arra, hogy ez alkudozásokat szakítsa félbe. De midőn én először azt mondtam, hogy a ház ne fogadja el a költségvetési törvényt: azzal azt mondom, hogy adja ki az útlevelet a jelen kormánynak ; én nem azt mondom a háznak, hogy ugyanazon kormányt azután utasítsa ezeknek, meg ezeknek keresztülvitelére; mert bármily igaz az. hogy a jelen kormány magaviselete sokra feljogosít bennünket, gondolni és feltenni; de arra még sem hiszem képeseknek, hogy még azon a hasison is akarna kormányozni, a melyet én határozati javaslatomban proponáltam: mert ez annyit tenne, miszerint csináljon bárki hasist, bármilyet a világon, azért mégis mi kormányozunk. Ez a parlamentalis felfogással ellenkezik. Ha tehát ón azon propositiót teszem a háznak, hogy a jelen kormánjnak bizalmatlanságot szavazzon, és azután utasítsa a kormányt bizonyos politika követésére,