Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-191

lift. országos Ülés deczeuiber 16. 18?S. Ő49 Csak egy példát mondok, azt hiszem ez elegendő lesz Funták képviselő ur felvilágosítására. Midőn a t. ministerelnök ur a vám és kereskedelmi egyezségben Bécsben járt, onnan visszajővén, pártjában akként nyilatkozott, hogy az rósz és elfogadhatóan, és ismét vissza menve Bécsbe ugyanazon alapokat elfogadta, és pártjától követelte, hogy az szintén elfogadja. Ekkor pártjából azok, a kik nem fogadták el ez alapokat: kiléptek. Azt hiszem, ez világos bizonyítéka annak, hogy igenis a kormány tüskönbokron keresztül akarja vinni pártját a maga czéljai kivitelére. Ezen megjegyzésem után nem fogadom el a költségvetési törvényjavaslatot, hanem szavazatommal, a Simonyi Ernő t. képviselőtársam által beadott határozati javaslathoz járulok. Elnök: Szólásra t. ház már senki feljegyezve nem lévén, az általános vitatkozást bezárom. Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! Annak oka, hogy ezen vita alkalmával szokásom ellenére a tárgyalás befejezését bevártam felszóllalásommal, abban rejlik, hogy én a jelenleg szőnyegen levő tárgyalást akként fogom fel, hogy az nem folytatása, vagy második kiadása a költségvetés átalános tárgyalásának, hanem a már megállapított költségvetés fölött megindult tanácskozás, a mely jogosult alkalmat szolgáltat arra, hogy a képviselők, mint egyének, és a pártárnyalatok, mint politikai individualitások fejezzék ki véleményüket és nyilatkozzanak az iránt: akarják-e, nem-e ezen költségvetést harmadik olvasásban elfogadni vagy nem? Akár mily mértéket, vagy tért engedjen valaki a jogosultság szempontjából ezen vitánál a bizalmi kérdésnek, bármiként fogja fel valaki magát ezen vita természetét : abban az egyben az előttem szólt képviselő urak egyetérteni látszottak, hogy azon vita, a mely e házban két napig lefolyt, tulajdonképeni költségvetési vitának alig nevezhető; mert hiszen magáról a budgetről, magáról a pénzügyi kérdésekről én mentől kevesebbet hallottam, s a mit hallottam, az uj nem volt. Epén ezen szempontból késtem felszóllalásommal, és épen ezért adhatom a t. háznak azon biztosítást, hogy felszóllalásom hosszú nem lesz. Ha azonban mégis szólanom kell, (Halljuk.') és nem szoritkozhatom azon pár szóra a mire különben talán szorítkoztam volna, annak oka t. ház az, s ezt a t. ház természetesnek fogja találni, hogy tétettek mégis némely állitások a lefolyt vitában, a melyeket én védelmi szempontból — provocálva lévén — hallgatással nem mellőzhetek, nem mellőzhetek annyival inkább, mert ezen állításokon épültek azután conclusiok, a melyekben én előterjesztéseim és a költségvetés tárgyalása alkalmával történt felszólalásom felett a legsúlyosabb Ítéletet találom Annál kevésbé hallgathatom el KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. IX KÖTET. ezen állításokat azért, mert azon állításokban, melyeken e conclusio épültek: osztozkodtak oly jelentékeny és előttem sulylyal és tekintélylyel biro tagjai e háznak, hogy már ezen szempontból is morális kötelességem ezen állitások ellen magamat megvédelmezni. (Halljuk!) Ezen állitások közül legfontosabbak azok, melyeket a tegnapi napon szólott Bujanovics t. barátom hozott fel, a kinek beszédje, ha a t. ház figyelemmel méltóztatott kisérni, tulajdonképen nem is állott másból, mint válaszból beszédem azon részére, melyet a költségvetés tárgyalása alkalmával egyenesen ő hozzá intéztem. T. ház! Nem vagyok barátja a felmelegített, ismétlő vitatkozásnak; nem is tartom ezt nagyon parlamentalisnak, — s bocsánatot kérek, ha én is e hibába esem az által, hogy viszont most arra replikázom. De, ha ezt teszem, teszem azért:. mert a támadott félnek joga van magát védelmezni, védelmezni oly állításokkal szemben, a melyek, ha valók, ha az azokra épített conclusiok megállják a tűzpróbát: akkor én hasztalan beszéltem itt e házban, és hiába tagadtam és czáfoltam azt, a mit az ellenzék mindkét árnyalata hangoztatott, hogy t. i. e költségvetés semmi javulást nem mutat fel. Már ha az általam előadottak Bujanovits t. kép^ viselő ur által megczáfolt ismertetnék el : akkor mindaz, a miből én kiindultam, halomra döl. Az én t. barátom azt állítja, hogy ón három súlyos váddal illettem őt. Bocsánat, t. barátom felcseréli egy kissé a szerepeket. Á vádoló fél akkor sem én voltam. Én voltam, a ki magamat védelmeztem az ő vádjai ellen, a melyek abban állottak, hogy a jelen költségvetés nem tüntet fel haladást, hogy a pénzügyi helyzetben a múlt évekhez képest absolute semmi javulás sem mutatkozik, hogy az jóformán számba sem vehető. Ez volt azon veres fonal, a mely keresztülvonult a t. ellenzéki szónokok felszólalásain. Ez volt azon basis, a melyre kárhoztató itóletöket a kormány politikája lelett építették. Nekem tehát ezzel foglalkoznom kell saját reputatióm, kell foglalkoznom a kormány az országhitelének érdekében, és azért megfogja a t. ház nekem engedni, hogy egy rövid negyed órát e dolognak szenteljek Ha t. barátom azt állítja, hogy én őt sújtani akartam: legyen kegyes nekem megengedni, hogy őt szavaimmal sújtani sem szándékom nem volt, sem nem tettem azt. Ha sújtva érezte magát azon számítással, a melyet én szembeállitottam az ő számításaival: arról ón nem tehetek, az iránt hibáztassa azon számításokat, a melyeket ő felhozott. Három állítást említett ő mint ellenében felhozott legerősebb kifogást. Az egyik az, hogy én, mint ő mondja, igyekeztem megczáfolni. hogy nem 32