Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-191

191. országok ülés deczember 16. 1876, 245 mit moudok, hogy a t. kormány, mely a külügyek iránt több ízben nyilatkozatokat tett: oly általánosságban maradt, mely átalánosság Magyarországon a közvéleménynek még helyes irányt adni sem volt képes. Így következtek be azután a tévelygések, sőt hibák a legjobb akarat, a legjobb szándók mellett is. Tudom én azt, hogy a politikában, kivált a lebegő kérdések felett sokat nem szabad, nem lehet mindent elmondani; annyit azonban még is mindig kellene mondani, a mennyi a közvéleménynek a hibák ós tévelygésektől való megóvására szükséges. (Helyeslés.) Antipathiákban, sympáthiakban nyilatkozott a tapogatódzó közvélemény; nem ismerte a körülményeket s végre érzésének adott kifejezést; pedig az antipathiának és sympathiának a politikában, a mely — mint már annyiszor ismételtetett — az exigentiák tudománya, nincs helye. A mi érdekeink találkozhatnak Törökország érdekeivel, s ha velük megyünk: nem sympathiából történik ez ; hanem abból, a mi a politikában egyedül mérvadó, az ország érdekeibői. {Tetszés.) A mi érdekeink ütközhetnek a délszlávok érdekeibe, s ha azért ellentétben állunk velük: nem antipatihából tesszük ezt, hanem ismét érdekcink védelmére. (Tetszés.) Pedig egy kis vezetés mellett, a mit nem a jelen kormánytól, de inkább az előbbiektől, a melyek a keleti kérdés fonalait már régen szövik, méltán lehetett volna várni: nem lett volna nehéz a közvéleményt a helyes utón megtartani s tévelygésektől megóvni. (Helyeslés.) Ki mondja azt, hogy Magyarország nem óhajtja a délszlávok fölszabadulását ; ki mondja, hogy nékik nincsen ép oly joguk az absolutismus alól fölszabadulni, mint volt Magyarországnak ezelőtt már 200 évvel? Ki mondja, hogy a délszlávoknak nincs joguk az egész civilisált Európa támogatására számítani, a mint ez támogatta Magyarországot fölszabadulási küzdelmében? (Tetszés.) és mégis a tévesztett, a hibás tüntetések folytán odajutottunk, hogy Európa közvéleményében itt-ott hangokat hallani, melyek állítják, hogy Magyarország a délszlávoknak az emberi jog nevében emelt követeléseit kárhoztatja, ellenzi, sőt ezek elnyomatását saját fönállásának, létének biztosítására, szükségesnek tartja. Ezen állítást határozottan visszautasítom. (Élénk helyeslés.) Magyarországnak léte nem támaszkodik bármely nemzetnek elnyomására. Magyarország a szomszéd Austriának az alkotmányt kivívni segítette. Magyarország a szabadság és az emberi jogok megszerzésére irányzott törekvéseikben a délszlávokat sem gátolja. De ha azután a délszlávok nevében azoknak avatott vagy avatatlan apostolai egy nemzetet, — ez esetben a szerbet — azon túlzásra ragadják, hogy egy nagy szerb császárság megalakításában a Bánátra, a Bácskára, szóval a magyar korona országaira van szükségük: csoda-e, ha akkor az ellenséges áramlat, mely feltámad azok ellen, nem antipathiából. de Magyarország érdekében tiltakozik ; csoda-e ba ily helyzetben a délszlávok iránti sympáthiákat elveszítjük és őket nem segítjük, nehogy saját magunk éjdekeit veszélyeztessük? (Tetszés.) Szintúgy vádolnak bennünket az európai sajtóban és egyéb nyilatkozatokban azzal, hogy mi a törököket, mint a civilisatió apostolait védelmezzük. Hálás emlékünkben van most is az, hogy szárnüzötteink mint vendégeket szívesen fogadták; de nem feledtük el azt sem, hogy két század előtt Magyarország a török iga alatt nyögött. Mi azt nem állítjuk, hogy ők a civilisatió képviselői; de nem tehetünk róla, ha érdekeink az övékkel találkozván, velők bizonyos eshetőségben kell mennünk; nem a délszlávok elleni antipathia, hanem saját érdekeink megvédése tekintetéből. Ismétlem, nem a szlávok elleni antipathia fogna bennünket ez irányra kényszeríteni, mert ha a szláv felszabadulás csak köpeny, a mely ^latt egy nagy hatalom vágya rejtegetődzik, a mely hatalom Magyarországot karjaiba akarná ölelni, hogy talán megfojthassa : veheti-e akkor valaki rósz néven Magyarországtól ez irányban az óvatosságot? Ezt szükségesnek tartottam azért elmondani. hogy részint a rólunk európaszerte elterjedt tévelygő nézeteket ós kárhoztatásokat rectiflcáljam, részint hogy a t. kormányt kérjem, hogy a közvéleménynek vezetése tekintetéből annyit legalább nyújtson felvilágosításul, hogy az tévedésekbe hibákba ne essék. Helyeslés.) És most már a tárgyra áttérve tudom, hogy a költségvetés megszavazása nálunk, a mi gyakorlatunk szerint bizalmi kérdés, Ámbár már fejlettebb alkotmányos országokban, sőt magában Angliában ezzel a joggal nem igen élnek, s ezt oly rendkívüli eszköznek tartják, a melyet csak alkotmánysértés, vagy alkotmányellenes tendentiák ellenében kell használni. De mivel a mi gyakorlatunk szerint a bizalmi kérdés ily alkalmakkal mindig föl szokott vétetni, és mert ezáltal valóban minálunk bizalmat fejez ki a ház többsége a kormány iránt: én elfogadom ezen állást ós e tekintetben megkövetelem ón is a kormánytól, hogy azon bizalmat megérdemelje, megérdemelje nem csak takarékosság, nem csak azon törekvés által, hogy a hiányt megszüntesse, vagy az ellensúlyt helyreállítsa; hanem abban is, hogy emberileg számítva mondja ki: körülbelől mikor reményli azon idót elórkezendőnek, a mikor a hiány költségvetéseinkből valószínűleg el fog tűnni. Mert én t. ház, ma is ugyanazt vallom, a mit két év előtt e helyen elmondtam, elmondtam az akkori pénzügyminister ur, a ház mostani tisztelt elnökének irányában, megengedem modorban, helytelenül, a mit ma is