Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-191
238 191. országos ülés deczember 15. 1876. dásra ajánlom a t. háznak. (Helyeslés a széhÖ bald'ilon.) Elnök: Ragályi Nándor képviselő ur a tegnapi ülés végén szóhoz nem jöhetvén, félreértett szavait most kívánja megmagyarázni. {Zaj. Halljuk \) Ragályi Nándor: Szavaim tegnap félreértettek. Én nem azt mondtam tegnap, sőt még csak nem is emiitettem azt, hogy a t. ministerelnök ur jöjjön át hozzánk; íianem egyszerűen azt mondtam, hogy akassza le a szegről elveit. (Zaj) Így tehát a ministerelnök ur mást beszélt, midőn a bor árát kérték. (Zaj.) Nemes Nándor; T. ház! Azt hiszem elég alaposan és nagyobbrészt tényekre hivatkozva bizonyítottam be a költségvetés átaláuos tárgyalásánál, hogy legalább az én meggyőződésem szerint a kormány államháztartásunkban az egyensúlyt helyreállítani nem lévén képes, az általa kitűzött feladatnak és ozélnak megfelelni nem tud. Ily tényekkel szemben, ha én más menekülést nem találok, mint a kormánynak bizalmatlanságot szavazni : ez azt gondolom természetes. En a költségvetés tárgyalásánál nem kértem volna szót; de miután tegnap többen, a mint nekem mondották, Tóth Vilmos észrevételeit a múltkor tett nyilatkozatommal összefüggésbe hozták, most szükségesnek tartom, hogy ha az illető szónok szavaival ón rám czélzott: kijelenteni, hogy felfogásom szerint a hiúság egy egyéni tulajdonság, gyakran túlzott önérzettnek kifolyása. Az irigység, ha a haza szomorú helyzetén segíteni közvetlen közreműködésünk által akarunk, lehet erény; de a mi a léhaság vádját illeti, azt különösen attól, ki a kormányzás terén épen ez irányban nagy szerencsével működött: részemről kénytelen vagyok határozottan visszautasítani. (Mozgás.) Különben a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslés a ház több padjairól.) Gr. Péchy Manó: T. ház! Azok után, a melyek tegnapi napon a szőnyegén levő kérdésre nézve több jeles szónok által fényesen és találóan elmondottak, számomra alig marad valami mondani való. Igyekezni fogok tehát a lehető legnagyobb rövidséggel némely észrevételekre és megjegyzésekre szorítkozni, hogy azok következtében szavazatomat indokoljam. Ha a kormánynak működését szigorúan és részrehajlatlanul bírálat alá akarjuk venni: akkor kérdést sem szenved, hogy komolyan reflectálni kell azon véghetetlen nehéz körülményekre, melyek közt a kormány a kormányzást megkezdette s folytatni kénytelen volt; de egyszersmind reflectálnunk kell azon tárgyaknak nagy halmazára is, a melyeknek megoldása már égető kérdéssé vált és melyet a kormány örökölt. Figyelembe kell venni azt, hogy daczára a fenforgó nehéz körülményeknek, mégis menynyi organicus törvényt kezdeményezett a kormány és hány ily organicus törvényt vitt keresztül annyira, hogy ellehet mondani, miszerint másfél évnek leforgása alatt megtett a kormány annyit, a mennyit ez irányban megtenni lehetséges volt. Azonban a t. ellenzék ugy látszik, hogy mindezeket komoly figyelmére méltatni nem akarja. Nem veszi a t. ellenzék komoly ügyeimébe az országnak komoly financzialis állapotát, a melyet közbevetőleg legyen mondva a kormány szintén örökség gyanánt vett át; nem veszi figyelmébe az államnak majdnem kimerült adóképességét; nem veszi kellőképen figyelembe az egész financzialis világnak nem épen kedvező hangulatát; nem veszi figyelembe külügyi viszonyaink válságos állapotát. Már pedig ezen véghetetlenül fontos tényezők nélkül komoly és részrehajlatlan bírálatot a kormánynak működése fölött hozni nem lehet Könnyű ezen tényezőknek komoly figyelembe nem vétele nélkül pálczát törni a kormány működése felett és még könnyebb azt állítani, habár csak szóval, hogy egy más kormány többet vihetett volna ki az ország érdekében és a fenforgó nehéz kérdések megoldásával szemben ügyesebben járhatott volna ; el. Atalában t. ház, ha a kormánynak működését szigorúan megakarjuk bírálni: parlamentünknek különösen két kérdésre nézve kell tisztába jönni önmagával. Először meg kell győződnie arról : vajon a kormány megtett-e az ország érdekében minden lehetőt, a mit megtenni lelkiismeretes kötelességében áll; és vajon nem mulasztott-e el a kormány semmit, a mi ezen czélt megközelíthette volna. Ezen kérdésekre nézve azt hiszem, hogy közöttünk, a kik a kormány működése iránt bizalommal viseltetünk, vélemény különbség alig fog felmerülni, mert minden ember egy véleményben nem lehet. A másik kérdés a melyre nézve szerintem parlamentünknek tisztába kell jönni önmagával, abból áll: vajon egy más kormány a a fenforgó nehéz körülmények közt képesebb, vagy hivatottabb lett volna a fenforgó nehéz kérdésekkel szemben, ügyesebben eljárni, vagy pedig az ország érdekében többet kivinni ? Erre a kérdésre ón határozottan nemmel válaszolok; mert ha egy ily nagy többséggel rendelkező kormány, a melyet az ország két legtekintélyesebb politikai pártjának fusiója emelt a kormányzás éléire, nem bírt oly eredményeket kivinni, a melyeket tőle többen elég vérmessen követeltek és vártak: ugyan kérdem a t. házat, vajon egy másik kormány ily szembeszökő és ily eelatans előnyök nélkül képesebb, hivatottabb lett volna annyit is kivinni, mint a mennyit a mostani kormány kivitt; vagy pedig ennél pláne többet? Ezen kérdésnek megbirálását bárkinek merem elfogulatlan Ítéletére bizni.
