Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-191
234 191. országos ülés deczember 15. 1876. fordul elő. Ezen uj dolog az, hogy a pénzügyi bizottság figyelmezteti a házat arra, hogy a jelen törvényjavaslat 4. §-ában. melyben a hiány húsz és fél millió kerekszámban állapittatik meg, azon fedezési módon kivül, melyet a bizottság az átalános jelentésben előterjesztett, azon hozzáadást hozza még a pénzügyminister ur indítványára javaslatba, hogy a mennyiben előnyösebbnek mutatkoznék ; ezen hiány esetleg valamely ideiglenes hitelmüvelettel is fedeztethessék. Ez uj t. ház, és igy tehát itt tulajdonképen két kérdés áll előttünk: először egyátalában meg akarjuk-e hatalmazni a jelen kormányt arra, hogy a már megszavazott és megállapított költségvetést végrehajtsa'? másrészről pedig akarunk- e neki olyan korlátlan hatalmat adni, hogy ezen hiányt a maga tetszése, kedve, módja szerint fedezze? Azért említem fel e körülményt t. ház ! mert ebből látszik, hogy itt nem tisztán személyi bizalomról van szó ; de igenis itt egy nagy országos kérdés is forog fenn. Osztozom a t. képviselő urnák azon nézetében, hogy itt bizalmi kérdés forog fenn és hogy szüksége van egyrészről a kormánynak, hogy tisztában legyen a többség bizalma iránt és hogy másrészről az ellenzéknek is szüksége van erre. Csakhogy, a mint helyesen megjegyeztetett tegnap , midőn politikai bizalomról van szó, nem szabad érzelmek, hanem igenis tények után kell indulni; indokolni kell a bizalmat ép ugy, a mint az ellenzék kötelességének tartja, indokolni bizalmatlanságát. Am lássuk, miként indokolta a t. képviselő ur az ő korlátlan bizalmát V Sokszor volt alkalmam a t. képviselő urnák bátorságát bámulni. Kitörülheti eh ül él emlékemben például az a beszéd, melylyel a 48-iki alkotmány szelleme nevében a ház elé terjesztette a választási törvényjavaslatot; emlékezetemben van még azon perez, midőn az össgeférhetlenségi törvényjavaslatot a ház elé terjesztette, a melylyel a fogalmazótól felfelé biztosítani akarta a ministerialis hivatalnokoknak a házban való ülhetést. Bátorsága tehát, alig hittem, hogy valaha meglephetne : de megvallom, hogy tegnap tanúsított bátorsága mégis meglepett. A t. képviselő ur ugyanis kérdezte, hogy mit ígért e ministerium és mit váltott be ígéreteiből ? A kérdés tehát az: vajon azon nagy czél, a mely végett a t képviselő ur kész tüskön-bokron keresztül követni a kormányt, eléretett-e ? azaz beváltotta-e a kormány ígéreteit, megoldotta-e azon kérdéseket, melyek megoldására vállalkozott, vagy legalább jó utón van-e arra, hogy azokat megoldja ? Említette —- igen helyesen — a t. képviselő ur különösen azon három kérdést, melyek megoldását a kormány magának feladatául tűzte ki. T. i. megígérte a kormány, hogy az államháztar-• tás egyensúlyát helyre fogja állítani; megígérte, hogy az administratiót egyszerűsíteni és javítani fogja; megígérte, hogy a bank- és vámkérdést a a nemzet érdekeinek rnegfelelőleg fogja megoldani. De mit felelnek a tények, t. ház ? Hogy az államháztartás egyensúlyát mi kép állította belyre a kormány: arra nem kell. hogy én feleljek; felel rá az előttünk fekvő budget-törvényjavaslat, és még világosabban s még szomorúbban felel rá azon uj záradék, melyet a pénzügyi bizottság most hoz javaslatba, t. i. hogy a hiány fedeztessék bármivel, valamely hitelmüvelettel, mely talán a felhőkből fog leesni. Így állította helyre a t. kormány az egyensúlyt. A második kérdésre, az administratió reformjára nézve, megfelelt maga a t. képviselő ur, azt mondván, hogy hiszen az e körül létesített reformok fölött senki Ítéletet még nem mondhat: mert azok csak most inauguráltattak; de míg a t. képviselő ur egyrészről rósz néven veszi az ellenzéktől, hogy olyasmit bírál, a minek eredménye a gyakorlatban még nem mutatkozik: maga állítja, hogy igenis a kormány beváltotta azon Ígéretét, hogy az administratiót javítani fogja. De hisz ezt még a t. képviselő ur sem tudhatja: mert eddigelé csak zűrzavart látunk magunk előtt Hátra van tehát a harmadik kérdés s erre nézve is megnyugvását jelenti ki a t. képviselő ur: daczára annak, hogy e részben senki, elkezdve a ministerelnöktől le az utolsó polgárig megnyugtatva nem lehet: mert az ismeretlen nem nyugtathat meg senkit. Tehát a t. képviselő ur kimondta, hogy a bizalomnak határtalannak kell lennie, mert szükség van arra, hogy a kormány erős legyen. Engedelmet kérek : ez nem bizalom. A bizalomnak tényeken kell alapulnia. Vannak esetek rá, midőn egy. párt bizonyos emberben megbízik, még mielőtt végrehajtott volna valamit; de akkor kell, hogy legyen ez ember előéletében egy nagy tett, melylyel bebizonyította, hogy a bizalmat megérdemli. Ertem, ha Olaszországban például Cavournak akkor, mikor neki sikerült az olasz kérdést az európai cöngressusba behozni, mikor neki sikerült Lombardiát és Közép-Italiát unificálni: a parlamentben óriási többsége volt, mely vakon követte; mert ő okot, alapot szolgáltatott a bizalomra tényekkel. Ertem, ha a német parlamentben Bismarck oly óriási többséggel rendelkezett s az határtalan bizalommal viseltetett iránta, látván, mily határozottan, erélyesen halad Németország egyesítése felé. De ugy átalánosságban kimondani azt az elvet: nekünk kötelességünk átalában bizalommal viseltetni a kormány iránt — engedelmet kérek: — ez nem bizalom, hanem vak hit, mely tönkre tesz ugy nemzeteket, mint egyeseket. És
