Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-190
190. országos ülés deczember 14. 1876, 229 oly pártok csinálták, melyekben én személyesen legalább soha részt nem vettem. Ez tehát egészen a mostani kormánypárt terére tartozik. Hogy az én igen t. barátom bizalommal viseltetik ezen alakú ásból létrejött párt és kormány iránt: azt múltjánál fogva igen tudom érteni. Előttem fekszik 1873. deez. 21-kén, az akkori appropriátiónál mondott beszéde, ép ugy, mint ma, akkor is a kormány iránti bizalomkérdés gyanánt véte'te fel az appropriátiót, és akkor ép ugy, mint ma, ép oly fényes beszédben szavazott bizalmat az akkori kormánynak Komárom városának érdemes képviselője ellenében, és ép oly fényesen oltalmazta a kormányt, de hasonló argumentumokkal, mint ma. No, miután már akkor ugyanazok az ellenzékben voltak, kik ma a kormány padján ülnek : reménységünk lehet még, hogy az én t. barátomnak ezen periodieus bizalma fellángol tán még mások iránt is. (Elénk derültség.) Az én t. barátom 3 pontot állított oda, mint olyant, melyet a kormánypárt s igy annak kifolyása a kormány, mint elérendőt tűzött ki magának. E három feladat, nem tudom, hiven jegyeztem-e fel: az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, az administrationalis és egyéb költségek leszállítása és a bank és vámkérdés megoldása. E három főfeladat az, melyet tehát a fusio alapján megalakult kormánynak el kellett érni. Az én t. barátom felvetette azon kérdést: vajon a három feladat megoldatott-e, vagy r legalább történt-e valami, hogy az eléressék. 0 mind a háromra igennel felelt. Én t. ház, ezt természetesnek tartom; de épen azért leszek bátor igen röviden vizsgálni a feleleteket. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítását illetőleg, beszédének azon részében, mely arra vonatkozott, azt hangsúlyozta a t. képviselő ur, hogy a kormány megtett mindent, a mit e részben megtenni lehetett ez idő szerint; de azt nem mondta, hogy az állami egyensúlyt helyreállította, hanem megtett mindent, tehát legalább megkísértette azt. Mondotta ezt különösen azon szempontból, hogy a GO milliós defiezitet egy harmadra, tehát 20 millióra szorította le. Én nem akarok a számok analisisébe bocsátkozni; hanem csak arra kérem t. barátomat, nézze meg az 1875. zárszámadásokat, a hol gondolom 40 millióra megy a deficzit és kérdezze meg a miniszter urat, nem most, hanem majd ha egyedül lesznek, hogy a 8 millióra tervezett 1876. deficzit mennyi fog lenni, ugy körülbelül és minthogy a kormány maga is az 1876. defiezitet 8 millióra tervezte, és azon összeg fog kijönni, melyet a minister ur meg fog mondani és minthogy az 1877. évre már 18 millióra, a ház által pedig most elfogadandó törvényjavaslata következtében 20 millióra növekvő deficzit lesz 1877-re : én azt hiszem, hogy ez talán haladásnak még sem nevezhető. Hogy a 20 a 60-al szemben egy harmad az igaz, de a 20 meg majdnem háromszor annyi, mint 8 millió, ha hozzá számithatjuk a rendesen növekedő defiezitet. — Ha volna is tehát apadás 1874-ről 1875-re. onnan ismét emelkedést tapasztalunk. Meglehet, hogy a kormány igenis megtett mindent, a mit tudott; de hogy keveset tudott: ez azokból a számokból is kitűnik. De mondom, számok vitatásába nem bocsátkozom. A mi az administrationalis költségek apasztását illeti, én az elsők között voltam, kik elismerték, hogy a kormány a leszállítást illetőleg elment azon fokig, a melyen tul már le nem szállíthatók. Azt elismerem ma is; de azt hiszem, hogy az én t. barátom nem fogja egyedül e kormánynak tulajdonítani és azt hiszem, hogy az nagy baj volna, ha megtagadnék az eredményt az előbbi kormányoktól, a melyekben gondolom, ő is részt vett: mert ők is igyekeztek e költséget leszállitani. De kérdem: az administratiót illetőleg és ezen sokszor emlegetett és általam szintén elismert leszállítással miképen állunk tulaj dónk épen? Azon összegek leszállítása és törlése, melyeket az alkotmányosság első pár évében bekövetkezett nagy felbuzdulásban minden gondolkozás nélkül ugy a képviselőház, mint a kormányok megszavaztak: később a jobb belátás következtében s a beállott viszonyok súlya alatt csak a luxus kiadásokra vonatkozott. De ebből nem következik, hogy más rendszer más intézkedések mellett még további leszállítások ne lennének lehetségesek. Hivatkozott maga az én t. barátom is egy nemrég életbelépett törvényre, a melynek hivatása az administratiót átalakítani és olcsóbbá tenni. Hogy ez átidomítja a közigazgatást: azon senkisem kételkedik e házban; hogy milyen irányban : azt megmondották sokan és mondattak vélemények, melyekre most nem terjeszkedem ki. A mi ezen törvényjavaslatnak megtakarítási részét illeti, arról nem szólhatok, arra nézve csak hivatkozom az igen t. belügy minister urnák egy nyilatkozatára, mely körül belől igy hangzott, ha jól emlékszem — ós itt ismét nem szószerint fogom idézni, hanemcsak annak értelmét mondom el, — nem ma mondta, hanem egykor régebben, hogy ezen törvényjavaslat által bizony valami rendkívüli költsegapasztés nem fog bekövetkezni. T. barátom az ndrninistratió terén szerzett ezen nagy vívmány mellett még a bank- és vámkérdést emiitette fel. Igen t. barátom csak nagy tartózkodással óhajtott e kérdéshez szólni, Én még tartózkodással sem fogok hozzá, szólni; csak azt az egyet constatálom, gondolom mindenki tudja, hogy ma azon megoldástól, a mely ezékil kitüzetett: távolabb vagyunk legalább egy lépéssel, mint ezelőtt egy hónappal. Hogy miért ? az nem tartozik a jelenlegi vita keretébe, arról nem akarok szólni. Én con-