Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-190

226 190. országos illés deczember lé. 18Í6. reátehetnék kezeiket a bank kincseire. De ha 1 mondom, én nem látok valami nagy calamitást abban, ha e dualisticus bank létre nem jő; azokra nézve, kik ettől azt várták, hogy ez által meglesz a magyar nemzeti bank, a t. kormányra nézve, mely ugy adta elő mindig a bankegyezményt, mint az összes kiegyezés gyöngyét, mint kárpótlást mindezért, a mit a kiegyezés többi tárgyaira nézve kivinni nem sikerült: igenis nagyfontosságú tény, hogy e bank terve dugába dőlt, s azt hiszem, eonstatálni lehet e szerint azt is, hogy a magyar kormány által az osztrák kormánynyal folytatott egyezkedés nagyban és összességében egyátalában kedvezőtlen, s nincs annak egyetlenegy oly pontja sem, mely a keserű lapdaesot némileg megédesítse. Azok, kik ezt elismeri kénytelenek, azt sem mondhatják, hogy várjuk be a dolog végét: hisz még nincs bevégezve minden. A magyar kormány kijelentette, hogy szigorúan ragaszkodik álláspontjához, bízzunk abban, hogy szigorúan fog hozzá ragaszkodni, s kifogja vinni azt, a mi az országra nézve kedvező. Azt hiszem t. ház, hogy ezt várni az illető urak jogosítva nincsenek, és pedig azért: mert ol} körülmények merültek fel az alkudozásoknak épen a legutolsó stádiuma alkalmával, a mikből világosan kilátszik az, hogy a magyar kormány részéről ezen alkudozásoknál átalában sem a kellő ügyesség, sem a kellő szilárdság nem tanúsíttatott. Mindég azt hallottuk a t. kormány részéről, hogy a kiegyezés különböző részei solidáritásban vannak egymással, s ime most kiderül, hogy e solidaritás nem létezik s az osztrák kormány által egyenesen megtagadtatik. Én t. ház, legkevésbbó sem vagyok hajlandó menteni az osztrákoknak irányunkban elkövetett eljárását, mint arra némelyek itt-ott azon indokból hajlandának látszanak, hogy hisz az önzés hazafiúi szempontból szabad, megengedett dolog, sőt talán kötelesség is: mert én ugy vagyok meggyőződve, hogy vannak az erkölcsiségnek bizonyos szabályai, melyeket a nemzetközi viszonynál épen olyan kevéssé lehet tekintet nélkül hagyni, mint bármely más viszonyoknál; és különösen oly népek közt, a kik egymásra vannak utalva, kik egymásnak érdekeit respectálni tartoznak. Különösen azon szabályt kellene követni: „lében und lében lassen." Fájdalom, hogy az ellenkező irány kapott túlsúlyra a Lajtán tul és nekünk annyi önzést, annyi szükkeblüsóget kellett tapasztalnunk, és a mellett oly kevéssé respectálását a két állam közös vitális érdekeinek, mely nem válik becsületükre a lajtántuliaknak. Ezzel hálálják meg azt, mit Magyal ország részéről évszázadok óta élveztek; ezzel hálálják meg azt, hogy mi törvény által is kimondottuk annak követelését, hogy ott is alkotmányosság legyen, ós törvénybe iktattuk azon készségünket elvállalni az osztrák államadósság egy részét, hogy azoknak terhe alatt Austria le ne roskadjon. Ámde vegyük szemügyre az osztrák kormánynak különösen a legújabb időben tanúsított eljárását a magyar kormánynyal szemben. Bármiképen álljanak is azon egyezkedések a két kormány közt, bármi legyen is azon famosus májusi jegyzőkönyv tartalma : annyi tény, hogy az osztrák kormány a magyar kormánynyal együttesen terjesztette elő a bank tervét és ha tette, a mellett mint tisztességes emberekhez illő, megállani köteles. Ez nem történt meg az osztrák kormány részéről. Egyébiránt a mi azon májusi jegyzőkönyveket illeti, én megvallom, hogy itt igen tartok attól, hogy a t. magyar kormány elmulasztotta azon óvatosságot, melyet azon férfiak irányában tanúsítani kellett volna. Neki látni kellett volna maiakkor is, hogy kikkel van dolga, kikkel egyezkedik és nem kellett volna megengedni, hogy azon kétes igéret irányában, melyet a bankra nézve tettek, más kérdésekben engagiroztassék. És ha azon májusi jegyzőkönyvekben nem lettek volna azon reserváták: nem lehetett volna az osztrák kormánynak a pártok értekezletén megtenni az ismeretes nyilatkozatot, nem lehetett volna Lassernek azt nyilvánítani az osztrák parlamentben, hogy okmányokkal lehet kimutatni, hogy egyik kormány részéről sem forgott fenn a mala fides. A mala fides pedig itt természetesen csak az osztrák kormányra értetett. De mi lett volna teendője a magyar kormánynak most, midőn az osztrák kormány magaviselete nyilván valóvá lett? Én azt hiszem, hogy az ország méltóságának megóvása s a kormány saját állásának megmentése azt hozta volna magával, hogy jelentette volna ki, hogy ezennel felbontottnak tekinti mindazt, a mit a bankra nézve tett Ígéretek fejében a maga részéről concedalt és szakította volna meg a további alkudozásokat. E helyett azonban azt látjuk, hogy a kormány még most is elfogadja azon helyzetet, hogy további alkudozásoknak van helye ; elfogadja annak lehetőségét, hogy ismét engedni fog: elfogadja, hogy a korona vegye kezébe ezen ügyet; holott ezen ügyben a korona arbitriumának nézetem szerint helye nincs. A törvény szorosan meghatározza azon eseteket, a melyekben a korona arbitriumának helye van, ezen esetek közt a bankról szó sincsen: mert a bank ügye olyan, a melyet elintézni Magyarországnak kizárólagos joga van, és a melybe a másik félnek beleszólása s igy kölcsönös kiegyenlítésnek helye nincs. Méltóztassanak felvenni, hogy micsoda benyomást fog tenni magára a koronára az, hogy a