Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-190

224 190. országos ülés deczember 11. 1876. Az egyik legerősebb vád tehát a kormány ellen: hogy nem csak azt el nem érte, a mit akart, vagy a mit reméltünk ; de az egyezség által — feltéve, hogy létrejő — rosszabb helyzetet teremtett* mint a minő volt. Mi az a rósz helyzet ismét a képviselő ur és a képviselő urak állítása szerint? Az, hogy azt mondják, hogy Magyarország kárával a hasznot zsebredugja Ausztria. Most. midőn az egyezség pontjainak nyilván valóvá-léte következtében a monarchia másik államában a kedélyek elégedetlenek és mint a képviselő ur mondja: ma, mikor legnagyobb szükségünk volna rá, messzebb vagyunk a jó egyetértéstől, mint bármikor máskor: akkor azt mondja ő, hogy ennek pedig oka a kormány. Ugyan hogyan lehet ezen dolgokat összeegyeztetni ? (Tetszés a középen.) Egy módon lehet, ha a t képviselő ur azt hiszi, hogy az osztrák tartományok népei azért haragusznak : mert mi Magyarország rovására nekik több hasznot akartunk adni, mint a mennyit eddig élveztek. Hogy ez feltehető-e? nem tudom. Pedig ha nem igy van: akkor vagy az nem áll, hogy a kormány oly egyezséget kötött, melynek folytán Magyarország többet fog károsodni az osztrák népek érdekében mint eddig; vagy az nem áll, hogy a mostani feszült viszonynak a kormány lenne az oka. (Ugy van! a középen.) De a t. képviselő ur nagy súlyt fektetett arra, hogy ezen helyzet megjavuljon. Tökéletesen igaza van s bizonyosan nem fektet rá nagyobb súlyt mint én. De az eszköz aztán, melyet ajánl, igen különös. Azt mondja, hogy azok haragusznak a kormány eljárása miatt, azon eljárása miatt pedig, mely már maga oly nagyon káros, a mennyiben Magyarország népeit kihagyja zsákmányoltatni a monarchia másik felének népei által s ekkor azután, hogy tehát ne haragudjanak, hogy kibéküljünk, azt proponálja: vegyünk el tőlük mindent, a mit eddig Magyarországtól kaptak. Nem én mondom, hogy kaptak : mert én a viszonyban a kölcsönös előnyöket, keresem, de a t. képviselő ur állította, hogy ők roppant hasznot élveznek a mi rovásunkra. No már valakit, a ki azért haragszik. hogy nem kap eleget, azzal kibékíteni akarni, hogy semmit se kapjon: ez ugyan a politikai logikának nem nagy bizonyítékát képezi. (Helyeslés a középen.) De a t. képviselő ur határozati javaslatában is igen furcsán csoportosítja a dolgokat. Nem beszélek most arról, a mi némileg az 1867. XII. törvényczikket is érinti; mert ha jól vettem ki, e specziális alkalommal a t. képviselő ur sem erre fekteti a fősúlyt. De ő azt mondja, a ház megtagadván a költségvetést, utasítsa a kormányt, hogy a külön vám-terület, önálló bank és personál-unio alapján egyezkedjék. Meglehet, hogy a t. képviselő ur ezen három kérdést olyan egyszerűnek ^tartja, hogy ezek 24 óra alatt megoldhatók, (Elénk derültség.) s akkor igaza van; de ha nem olyannak tartja, valamely kormánytól megtagadni a költségvetést, azaz megtagadni tőle az életet és akkor akarni utasítani arra. hogy ilyen fontos tárgyalásokat folytasson: ez már azután nem is tudom megnevezni, hogy mi. (Elénk helyeslés és derültség a középen.) En nem tudom, kik fogják tovább folytatni az ügyeket: mi-e, vagy mások? De azt az egyet mégis csak tudom, hogy akárki fogja folytatni : annak a megszavazott költségvetésre csakugyan okvetlen szüksége lesz. Tehát ha a t. képviselő ur utasíttatni akarja a kormányt: előbb elégedett volna meg határozati javaslatának egyik részével, azzal, hogy tagadtassék meg ezen kormánytól a költségvetés, hogy ez hadd bukjék meg és azután, a mikor egy másik kormánynak megszavazni proponálja a budgetet: adta volna ennek az utasítást. Ennek van összefüggése, van logikája. (Élénk helyeslés a középen ) Ezek szerint t. ház, gondolom nyilván való, hogy a t. képviselő ur határozati javaslatát nem pártolom. A mi pedig az egész dolgot illeti: ón igen természetesnek tartom, hogy három oldalról is nyilvánítják, hogy az appropriátiót nem szavazzák meg. A t. negyvennyolczasok csak azt teszik, mit 1867. óta mindég tettek s ezt nem is vehetjük ujabb specziális bizalmatlanság jelének, mert hisz ők bennünket is az első percztől fogva ezzel tiszteltek meg. A t. jobboldali ellenzéktől is igen természetes ez, mert hisz ők megalakulások perczétől fogva megmondták, hogy ők akadékoskodó ellenzék nem lesznek: de még sokkal természetesebb a t. független szabadelvű urak részéről, a kik nem igen régen megmondották, hogy ők azon bizonyos kérdéseken felül egyebekben a kormányt pártolják (Tetszés a középen, mozgás a baloldalon. Halljuk!) s uraim, annál természetesebbé lesz ez: mert hiszen az országnak bajai, nehézségei nincsenek, belügyeink rendben vannak, a monarchia másik felével a legszebb egyetértésben vagyunk, semmiféle külháboru nem fenyeget, meg is unnók magunkat, ha egymás közt háborút nem csinálnánk. (Mozgás.) Én t. képviselőház azt, hogy a kormány részére az appropriatió megszavaztassák, nem kérem; többet mondok, teljesen jogosultnak látom minden párt részéről azt, — és ezen esetben visszavonok minden ellenkezőt, a mit mondhattam — ha a kormányt megbuktathatónak tartja, hogy ezt meg is teszi; de engedelmet kérek, — s ezt egész őszinteséggel megmondom — ha erre ma még nincs kilátás, szemben azzal, hogy azok, kiktől önök az ország érdekeit féltik, annyi évi belharez