Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-190
190. országos Ülés deczember 14. 1876. 209 Éu, t. ház! azt hiszem, hogy ezen 10 millió frt nem fog befolyni, s ennek a költségvetésbe beállítása csak rontja előirányzatunk reális voltát. Ezzel szemben lehet másnak más meggyőződése ; de ebből még nem következik az, hogy én számításaimban tévedtem, és nem következik az, hogy azon számok, miket idéztem : helytelenek: mert ezt csak a jövő igazolhatja, s nagyon félek, hogy a jövő igazolni is fogja akként, mint igazolta az 1876-iki költségvetés tárgyalása alkalmával mondott észrevételeimet az 1876-iki kezelési kimutatás, és a mint fogja kimutatni, sajnos az 1876-iki zárszámadás. (Helyeslés a szélső jobb oldalon.) A t. pénzügyminister ur felszólalásom ellen intézett további észrevételeiben igen részletesen és alaposan megczáfolja azt, a mit nekem állítani távolról sem volt szándékom. Megczáfolja ugyanis, és pedig megdönthetlenül azon szavaimból kimagyarázott állítást, hogy az irídirect adók éppen oly összeggel csökkentek, a menynyivel felemeltük a direct adókat. Éu t. h költségvetés átalános tárgyalása alkalmával erre vonatkozólag következőket mondtam: „Es nem javult az állam mérlege a kiadások kétségtelen leszállítása daczára, mert a kiadások leszállításából eredő különbözetet és az uj adók bevételeit ellensúlyozta, sőt meghaladta a kiadások más ágaiban felmerült magasabb szükséglet és az általános elszegényedés természetszerű következése: az in direct adók folytonos és következetes csökkenése." Habár ezen mondatban azon állítás, hogy az indirect adók ép oly összeggel csökkentek, a mily összeggel felemeltük a direct adókat, nem foglaltatik is; az igazság előtt mindenkor meghajolva, még akkor is, ha az ellenem bizonyít: készséggel elismerem, hogy a t. minister ur, c mondat egyes részének szószerinti értelméből kiindulva, némi joggal érvelt azon állítás ellen, hogy az indirect adók oly összeggel csökkentek, a mily összeggel felemeltük a direct adókat. Es azért nem tartózkodom rectificálni azon, beszéde után közvetlenül tett felszólalásomat is, hogy a t. minister ur helytelenül idézte szavaimat. A t. minister ur nem idézte helytelenül, de oly értelmet tulajdonított azoknak, a milyet én azoknak soha nem tulajdonítottam; felszólalásomnak és tévedésemnek az volt alapja, hogy midőn érveléseimre visszaemlékeztem, nem e mondat egyes részének szószerinti jelentősége, de egész előadásomnak értelme és szelleme lebegett előttem, és ebben én azon argumentumot valósággal nem is használtam. Hogy az indirect adók, — melyekhez én tágabb értelelemben a határvám-jövedelmeket is számítom, — s az állam egyéb bevételei a múlt idők szomorú közgazdasági viszonyai következtében csökkentek, az tagadhatatlan. De ezen csökkenés az én nézetem szerint sem éri el azon összeget, melylyel felemeltük a direet adóKÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. II. KÖTET. kat. Ezt állítani nem volt szándékom: mert ez a valósággal ellenkezik. Ha tehát szavaim ugy magyaráztattak, miként azokat a pénzügyminister ur magyarázta : ugy e magyarázat, vagyis inkább a szavak, melyek e magyarázatra alkalmat szolgáltattak, helytelenek. Én azokat ugy nem értettem, nem magyaráztam, és nekem megnyugtatásomra szolgál, hogy e házban azok közül, a kik szavaimra hivatkozni kegyesek voltak, a pénzügyminister úron kivül: szavaimra ily értelemben senki sem hivatkozott, következőleg senki azokat igy nem értette. Azért t. ház, midőn beismerem azt, hogy ezen félremagyarázásra alkalmat szolgáltatott szavak helytelenül voltak alkalmazva: magam részéről nem tartom helyesen alkalmazottnak az igen t. pénzügyminister urnák hozzánk intézett azon felszólítását, hogy maradjunk a valónál és ne fessük a helyzetet a valónál sötétebb színben. Ez nem a mi kenyerünk. Nekünk a ház ez oldalán ez nem szerez örömet ós gyönyörűséget, nincs érdekünkben és mi nem is tartjuk feladatunknak az ország helyzetét a valónál sötétebb színben festeni. Nekünk nem feladatunk, a pénzügyminister ur szavai szerint világgá ereszteni oly állításokat, melyek semmivel sem igazolhatók. Nem feladatunk, az ország hitelét még inkább rontani és a kormány tevékenységét nehezíteni akarni Mi feladatunknak és elodázhatlan kötelességünknek ismerjük: feltárni a helyzetet meggyőződésünk szerint a maga teljes valóságában, megbírálni a kormány tetteit, menten minden mellékes vagy pártérdektől és azt csak mélyen sajnálhatjuk, hogy ebbeli feladatunk teljesítésében, a kormány pénzügyi és közgazdasági politikájának megbirálásánál a kétségbevonhatlanul fenálló jó szándék méltatásán túl elismerőleg nem terjeszkedhetünk. Es ezzel átmegyek az igen t. pénzügyminister ur harmadik vádjára. A pénzügyminister ur azt mondja, hogy a zárszámadások adatait helytelenül idézem, a zárszámadások 6. és 7. lapjain vastag fekete számokkal kitüntetett hiányt magamnak feljegyezem és ebből indulok ki további okoskodásomban. Pedig a zárszámadásokat tanulnianyoztam, vagy legalább ha azon lapot, melyben ezen hiány feltüntetve van, végig olvastam volna : magam is rájöhettem volna, hogy az 1875. hiány nem az idézett 44.282,000 frt, hanem 65.518,000 frt, vagyis az általam idézett hiánynál jelentékenyen több. Én t. ház akkor, midőn az 1877. évi előirányzatot az 1874. évi zárszámadásokkal összehasonlítottam: megmaradtam szorosan az 1874. évi zárszámadások első részénél, a költségvetési előirányzat melletti kezelési eredményeknél. Tudtam és tudom azt, hogy az 1874. évi összes pénzügyi kezelésnek hiánya 65.518,000 irtot 27
