Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-180

180. országos ülés deczember 4. 1876. 15 mintha a közép és felső közoktatást lehetne jól szervezni és fejleszteni az alsó vagyis népoktatás kellő kifejlesztése nélkül. (Helyeslés.) Mi, kik a tanítással gyakorlatilag foglalkozunk, kik látjuk, mit kellene és mit lehet a növendékeknek taníttatni : azt lapasztaljuk, hogy a népiskolai oktatás fejletlensége miatt nem is lehet középiskoláinkat a kellő színvonalra emelni. A szülék panaszkodnak — nem csak a gymnasiumokban, hol még azt mondhatni talán, hogy a olassicus nyelvek sok időt vesznek igénybe, hanem a reáliskolákban is, hol elassicusokat nálunk nem tanitanak, — mondom panaszkodnak, hogy a növendékeket agyon fárasztják a tanítással; és az eredmény mégis az, hogy a szomszéd Austriában, például Bécsben legkitűnőbb tanulóink alig tudnak bevétetni a tanintézetekbe. Miért? Azért, mert addig mig a népiskolákból kellő képzettségű növendékek nem jönnek ki: nem lehet a növendékek megerőltetése mellett is a középtanodákban azt tanítani, amit nekik tudniok kellene. (Helyeslés.) Hasonlóul mig a középtanodában ifjaink oly képzettséget nem nyernek, mint a minőt ott szerezniük kellene: addig az egyetemeken és akadémiákon valóságos tudományos előadásokról szó alig lehet, mert a növendékek nem képesek azok felfogására. (Helyeslés.) Ezen és egyéb okokból is egyik legtévesebb axióma az, mint ha lehetne a felsőbb oktatást biztos alapon szervezni és fejleszteni anélkül, hogy a népiskolai oktatás rendeztetnék. Véghetetlenül sajnálom, hogy a középoktatásra vonatkozó törvény, mely már az előleges tárgyalások minden stádiumán áthaladt ; a múlt országgyűlésen törvénynyé nem vált. Méltóztassanak elhinni, hogy a gyakorlatban ennek sokkal károsabb következései vannak, mint egyelőre látszik. A többi közt csak egyet emelek ki. Igen sok panasz van a tankönyvek ellen. Kétségkívül nincs ország, hol annyiféle tankönyv hemzsegne, mint Magyarországon, és ezek közt alig van valami eredeti; a legnagyobb rész összetákolt, vagy egyszerű fordítás, vagy 5—6 könyvből összeirott; — tisztelet-becsület a kivételnek — és ezeknél még az a baj, hogy nem tudom hányféle rendszerben vannak irva. Ott van a Thun-féle tanrendszer, aztán egy későbbi provisorialis tanrendszer, most megint a küszöbön egy uj tanterv, és ujabban készülőben van a törvényhozásnak egy törvényjavaslata, melyből már látható volt: minő lesz a tanterv. Erre az emberek nekiiramodtak, tankönyveket irni, mindenik sietett, hogy az övé jöjjön használatba, egy egész tömegtankönyv jelent meg, számítva az uj rendszerre, melynek alapján már előlegesen ki is dolgoztatott a tanterv. Ezek között vannak nemcsak didaktikai szempontból jók és roszak, hanem állami szempontból is károsak. Most ha, a t. kormány intézkedni akar — s amint tudomásom van róla, akar intézkedni. — hogy ezen tankönyvek megvizsgáltassanak, és amint a, jelentés felemlíti, csak a kormány engedélyével használtathassanak, kérdeni: melyik tanterv szerint fognak a tankönyvek engedélyeztetni ? A szerint, mely ma érvényben van? Hisz maga kilátásba helyezi, hogy az legrövidebb idő alatt meg fog változtatni; vagy azon uj szerint, mely készen van? igen, de azt nem lehet promulgálni, mielőtt törvény nincs rá. Mert hátha a törvény egy oly tanrendet állapit meg, ismét uj tantervet s uj tankönyveket kivan ? Méltóztassanak figyelembe venni mindezen gyors átalakulásokat és meggondolni, hogy annak a fiúnak nem volt módjában csak 5—tí esztendeig is egy rendszer szerint haladni elő tanulmányaiban, hanem minden 2-ik, 3-ik esztendőben változik a rendszer. Ily körülmények közt csodálkozzunk-e azon, hogy növendékeink kifárasztva testileg elsanyaritva vannak és mindamellett az eredmény minimalis. (Igaz! Igazi) Ezen ügyek rendezése tehát, ha komolyan akarjuk venni a közoktatásunkat: nem igen halasztható. (hJfnk helyeslés.) Nem akarom a t. ház figyelmét és türelmét fárasztani, (Halljuk! Halljuk!) félek, hogy túlságosan a részletekbe találnék ereszkedni; de legyen szabad csak még az előttem felszólalt Borlea képviselő urnák beszédére egy megjegyzést tennem. 0 mindenféle egyes eseteket hozott fel, hogy nemzetiségi tekintetben valami elnyomási politikát követnénk a nem magyar ajkú lakosok irányában. Én azon egyes esetekről nem szólok, mert azokat — nem ismertem, — megengedem egyes emberek igazságtalanságot követnek el ép ágy a románok, tótok, mint magyar ajkúak között. De legyen szíves nekem hazánkon kivül a mivelt államok közt egyetlenegyet nevezni, melyben a népiskolákra nézve nem rendelték volna kötelezett tantárgyul az állami nyelvet. Ez csak Magyarországon történt. (Igaz!) Magyarország, nem mondom, helyesen, de alkotott népiskolai törvényt úgy, hogy az állam tannyelvét még csak kötelező tantárgygyá sem tette minden iskolában. Én nem kívánom t. ház, hogy arra törekedjünk, hogy ez ország minden lakosát nyelvben is magyarrá tegyük. Azt hiszem, ezen túl is vagyunk. I)e más felől megvagyok győződve: teljesen jogos azon kívánság, hogy iparkodjunk, hogy az ország minden lakosa legalább értse az állami nyelvet és neveltessék úgy, hogy érzületében ezen ország polgárainak tartsa magát, és ragaszkodjék ezen országhoz. (Helyeslés.) Annak pedig, hogy az ország polgárai mily érzületben legyenek, egyik lé-