Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-188

IS*. országos Ülés deczember 12. 1876. 187 Vannak esetek, midőn az állam kormánya a közjó tekintetében kénytelen egyeseknek kárt okozni ; de akkor az államot azon felelősség illeti, hogy mihelyt a lehetőség előáll: az egyes ismét a közérdek rovására kártalanittassék; hanem erőszakot elkövetni a részvényeseken, oly módon, hogy 30

4 milliót elveszünk tőlük, és kárpótlásul 10 milliót adunk neki; ez nem kárpótlás, ez csak egy harmadrészben való kielégítés. Tehát még azon czél sem lesz elérve, melyet ezáltal elérni óhajtanak. Mert én megengedem, hogy azon igazgatótanáososok, kiket a bűn terhel : örvendeni fognak, ha a kormány ezen utat fogja választani; de. hogy a részvényesek is meg fognak-e elégedni: azt én nagyon kétlem. Közgazdászat! tekintetből azt mondják, hogy ezen keleti vasút igen sokba került. Ez igaz. Igen drága vasút, igen sok visszaélés követtetett el a pénz beszerzésénél, igen sok követtetett el az építésnél, hanem mióta az üzletnek át van adva — ón legalább mindenkitől azt hallottam — ez egyike a legjobban administrált vasutaknak. Igaz-e vagy nem ? nem tudom ; de ministerek állították, hogy egyike a legjobban kezelt vasutaknak No, már uraim, a tapasztalat azt mutatja, hogy a legroszabban kezelt vasutak az államvasutak. Azáltal tehát, hogy egy jól kezelt vasutat az állam kezelése alá helyezzünk : egyátalában nem fogjuk annak jövedelmezőségét emelni; legalább a tapasztalat szerint ezen conclusióra jogosítva vagyunk. Azt mondják, hogy nem hozza be az üzleti költséget; én azonban ugy emlékszem, hogy csak igen csekély a hiány és semmi esetre sem oly nagy, mint az államvasutaknál, melyek 150 millió frt befektetés után 2 millió frtot jövedelmeznek. Ennél többet minden esetre behoz a keleti vasút. Hanem ha be nem hoz is: azon én részemről nem csodálkozom. Én már akkor, mikor ezen keleti vasút megszavaztatott, egyedül voltam, a ki szót emeltem ellene, iritődeg, hogy vigyázzon a t. ház mit tesz, midőn ezen vasutat megszavazza ; mert a mint én ismerem ezen vidékeket, ezen vasút 90 éven át nem fogja behozni a kamatot sem, és ezen 90 éven át az ország kénytelen lesz az 5°/

0 garantiát teljesen fizetni. Ha tehát most költségeit sem fedezi, az engem meg nem lep; de, hogy nyerne jövedelmezőségben, azáltal, hogy az állam kezébe megy át: annak feltevésére engem az államvasutaknál eddig tapasztalt eredmények épen nem jogosítanak fel. Ezeket tekintetbe véve, t. ház (Hulljuk!) a mi a keleti vasút létrehozása körül felmerült bűnöknek ós visszaéléseknek mi módoni megfontolását illeti: arra nézve fentartom magamnak a jogot, hogy az ez iránti lépéseket megtehessem, már t. i. akkor, ha a kormány nem teljesiti ebbeli kötelességét, melynek ez különben is morális kötelessége lett volna. Ha a kormán}

7 nem teljesiti ezen kötelességót: én bármilyen gyengének érezzem is magamat, ha ugyan azt más nem fogja tenni — határozott indítványt fogok előterjeszteni. A mi a vasút megvételét illeti, e tekintetben osztozván a különvéleményben előadott nézetekben, ezt elfogadom. (Helyeslés balról). Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Én részemről azokra, a mik itt a fenforgó kérdésben a multakat illetőleg elmondattak, csak igen kevés és átalános észrevételeket akarok tenni, hogy azontúl áttérjek magára a napirenden lévő tárgyra. Mindenek előtt szükségesnek tartom megjegyezni azt, hogy én részemről a két kérdés közt azon összefüggést, hogyha a törvényjavaslat elfogadtatik, akkor a multakban történtekről szó többé nem lehet: nem látom át; mert ezen irányban a helyzet azáltal per absolute semmiképen sem változik. Mert ha az áll, a mit az egyik képviselő ur mondott — gondolom czáfolólag a közlekedési minister ur beszédére — hogy hogyan lehet itten, ha a törvény meghozatott, keresetet indítani, midőn az actionariusok lemondottak ezen jogukról, pedig az állam csak az actionariusok jogába lép : ezen lemondás épen ugy áll, — föltéve, hogy egyátalában áll — ha nem is jő létre a törvény, s ha a vasút nem lesz az államé. Miért? Mert ha a részvényesek lemondásánál fogva az állam, mint a részvényesek utódja nem léphet fel: akkor nem léphetnek fel a részvényesek sem, kik a lemondást kimondották. (Helyeslés a középen.) E tekintetben tehát a kettő között nincsen különbség. Én t. ház, legelső sorban azokkal szemben, miket főleg Zsedényi képviselő ur felhozott, kötelezettnek érzem magamat egy pár szót szólani a képviselőház előtt fekvő jogi vélemény szempontjából. Legelőször is megjegyzem, a mi a dolog természetében fekszik, hogyha nem terjesztem is ki a ministeri felelősséget feltétlenül minden megkülönböztetés nélkül oly szélesen, mint Simonyi Ernő képviselő ur, de mégis kiterjesztem annyira, hogy ha a kormány valamely jogi véleményre támaszkodva mond véleményt: akkor ezen vélemény a kormányé lesz, ós ekkor lehet annak helyességót, vagy helytelenségét teljes joggal megtámadni; de épen az, a ki a ministeri felelősség elvét ugy kiterjeszti, mint Simonyi Ernő képviselő ur: igen csodálkozom, hogy azután az illető közeggel foglalkozik beszédében. (Helyeslés a középen.) A mi különben magát a véleményt illeti, ezt két szempontból támadta meg különösen Zsedényi képviselő ur. Azt mondja : hiszen a királyi ügyész nem tudja, hogy mit beszél, midőn azt mondja, hogy ha elkövettetett valamely cselekvény, arra, hogy bűnügyi keresetet lehessen indítani, az első