Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-188

[g4 l88- országos iil&s megtorolni komolyan megkísértse: az megfoghatlan, ez az állam érdekeivel és móltóságával össze nem fér. Ezen bűnöket, ezen visszaéléseket fedezni akarni azzal, hogy pénzen megveszünk valamit, pénzbeli kárpótlást adunk azoknak, a kik megkárosittattak: ez erkölcstelenség volna, ez annyit tenne, mint a eriminalitással czimboráskodni, mint a criminalitást még nagyobb áldozatok árán fedezni akarni. A királyi ügyész az ő véleményét 3 részre osztja és kérdezi : ha vajon a kormány, az igazgatótanács vagy az engedélyesek felelősek-e"? és mindegyikre azt mondja, hogy ez sem, az sem, amaz sem; azután ugy végzi be az első pontot: „a kormánynak ez egész ügyben követett eljárása tehát büntető eljárás tárgyát nem képezheti." Erre nézve különösen meg akarom jegyezni, hogy ez a királyi ügyésznek véleményezése alá nem is tartozik. (Igaz! Ugy vau l) Ez nem az ő hatásköréhez tartozik. Hogy mi történjók a ministerekkel, az egyenesen a képviselőháznak a dolga, és nem a királyi ügyészé. Itt világos törvény van: az 1848. III. törvényczikk, mely egyenesen megszabja annak módját, miképen helyeztessék valamelyik minister vád alá és mikóp vonassák felelősségre. Erre nézve tehát a királyi ügyésznek véleményét kikérni, megsértése volt magának a ministerek állásának és a parlamentalis felfogásnak. Az előterjesztő minister ur azt mondja, hogy ezen vasútnál már azóta, mióta a kormánynak véleményadás és intézkedés végett átadatott, felmerült egy uj körülmény, t. i felmerült a társaságnak egy 19 millió írtra menő követelése .; azonban az államnak ellenkövetelése volt és ezekre nézve vita támadt az állam és az úgynevezett keleti vasut-társaság közt. Én először nem látom azt, hogy ezen 19 millióra menő követelés újonnan felmerült körülmény lenne. Hiszen az már az 1874-ben történt tárgyalás alkalmával az igazgatótanács részéről benyújtott memorandumban benfoglaltatik. Péchy Tamás közmunka és közlekedésügyi minister: 9 millió! Simonyi Ernő: Igen, benfoglaltatott először kevesebb, azután több és mindig nőtt, tehát e körülmény nem volt uj és nézetem szerint nem is bir nagy nyomatékkal akkor, midőn tudjuk ós láttuk, hogy más vasutak is 20 millióra menő követeléseket tettek és egy—két millió fúttal beérték kárpótlás fejében. Itt azonban a minister ur azt mondja, hogy körülbelül 4.800,000 frt reális követelésük van. Ha van: az csak a kormányférfiak mulasztása következtében lehet reális; az meglehet, hogy oly körülmények is jöttek közbe, melyek az illető ministereket feljogosították arra, hogy oly változtatásokat tegyenek, a melyek ezen deezember 12. 1876. 4.800,000 frt követelést igazolják. De azt a képviselőháznak nézetem szerint mindenesetre kötelessége kinyomozni : ha vajon azon ministereknek, kik ezen ügyet kezelték, volt-e elegendő okuk azon változtatások megtételére, vagy szükséges volt-e azon változtatás, vagy az illető ministerek hanyagsága, mulasztása következtében támadtak-e azon költségek vagy nem? Mert emlékezem rá, hogy voltak esetek, midőn a kormány által kivánt utasítások még akkor is a minister fiókjában feküdtek, midőn már az illető vasútnak meg kellett volna nyittatnia és a forgalomnak átadatnia. Ez nézetein szerint menthetién eljárás; mert hogy a minister magánál tartsa az ügyiratokat, okmányokat, és az által hátráltassa a munka kivitelét, és jogos igényt adjon a vállalkozónak arra, hogy kárpótlást követeljen : azt teheti a minister saját költségére, de az állam terhére nem, Ha tehát más körülmény nem volna, azon körülmény, hogy a kormány megengedte, hogy a vállalkozó 4.800.000 frtnyi jogos kárpótlást követelhessen az államtól: már ez a körülmény maga megköveteli azt, hogy a képviselőház e tekintetben szigorú vizsgálatot rendeljen el, hogy kik voltak azok, a kiknek hibája, tudatlansága vagy mulasztása következtében támadtak e tollkiadások. Mert azután ahoz képest a mint bűnösség, mulasztás vagy tudatlanság vagy hanyagság következtében történt: ahoz képest az illető biró megszabhatja a büntetést, és vagy erősebben vagy gyengébben rójja meg, ahoz képest, a mint a bűnösség a dologban nagyobb vagy kevesebb. A minister ur hivatkozott a más államokban követett eljárásokra és azt mondja, a birói vizsgálat nem vezetne eredményre. Engedelmet kérek, hiszen eredmény már az is, és nagy morális eredmény, hogy ha azok a kik ellen alapos gyanú létezik : a kik ellen nézetem szerint több mint gyanú létezik, bíróság elé állíttatnak ; mert igen sok embert fog visszatartani az ilyen eljárás, mert az ilyen eljárásnál, ha bár jogilag, bíróilag a bünrészesség be nem bizonyítható is; de a nagy publicum morális ítéletet mondhat: hogy vajon bűnös volt-e az illető, vagy nem? és sokszor ott is, a hol a biró lelkiismeretesen bizonyítékok hiányából fölmenté : a közvélemény ugyanazon meggyőződés alapján, melyet a hallottakból merített, elitéli az illetőt; igaz, hogy nem fogságra, nem pénzbírságra, hanem elitéli közmegvetésre, elitéli erkölcsileg azon büntetésre, a mely őt erkölcsileg megilleti. Azt tehát, hogy eredményre nem vezetne az ilyen efjárás, mondani nem lehet. De sajátságos dolog! — azt mondja a minister ur a különvéleményre reflektálva — a vasutat zár alá venni nem lehet. Itt már nem reflektált külföldi példákra, pedig . . .