Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-188

178 188 országos ülés deezember 12 1876 a múltra vonatkozó intézkedéseket elejthetoknek nem tartom. Ajánlom ennélfogva határozati javaslatomat. (Halljuk!) Horváth Gyula jegyző (olvassa a határozati javaslatot.-) Utasítsa a képviselőház a kormányt, hogy a keleti vasút alapítása és építése körül netalán elkövetett hibák, mulasztások és viszszaélések kiderítésére, illetőleg megtorlására a szükséges lépéseket mielőbb tegye meg Ragályi Nándor: T. ház! A sors ugy akarta, hogy én az igen t. előttem szólott képviselő ur után már másodszor szólalok fel. Ki kell jelenteni, hogy, ugy veszem észre, hogy az igen t. képviselő ur kissé javul. (Derültség.) — Engedjen meg, politikai szempontból, a mi nézetünkből itélem meg, — de mégsem annyira javult, hogy elfogadhatnám azon határozati javaslatot, melyet most benyújtott, mert nem tudom, vajon nem azért adta-e be, hogy megrontsa azon különvéleményt, melyet Zsedényi t. képviselő ur adott be Mondom, mivel beszédének ezen feléből ugy látszik, hogy megjavult: kevés észrevételem van. Legfölebb az opportunitásra nézve, a chance, a siker emlegetése adhatna okot az észrevételre. Hanem ez nem a mi szavunk, ezt nem mi használjuk. Arra nézve pedig, hogy miért fogadja el a törvényjavaslatot: nem hozott fel semmit, tehát erre nem fogok felelni az igen t. képviselő urnák. Hanem az igen t. minister ur azt mondotta, hogy az már nem uj dolog, hanem régi botrány. Igaz, emlékszem rá, hogy már egyszer épen ezen tárgyra nézve azt mondottam; de meglehet, hogy ezt máirégen elfeledték, hogy nem szabad a kormánynak azon helyzetbe tenni magát, hogy a látszat az legyen, hogy a bűnt takargatja. Akkor a t. kormány és megengedem, hogy jogosan, még akkor visszautasította e feltevést. Én azt tartottam, no hisz jól megy minden, ez a tárgy annak idején a maga rendén fog elvégeztetni. De most, mikor nyilt titok, hogy a kormánynak csakugyan az volt a czélja e művelettel, hogy vessünk fátyolt a multakra: én bátor voltam kérdezni, mi különbség van a közt, hogy vessünk fátyolt a multakra vagy a közt, a mit ón mondtam, hogy a kormánynak vigyázni kell, ne hogy abba a helyzetbe jöjjön, hogy a bűn takartassék? A különbség az volt, hogy az egyik a diplomatia nyelvén, a másik a mi nyelvünkön szólt, a kik nem szoktuk a szavakat diplomatiai mérlegen billegtetni. Ha mellőzöm is azon világ-botrányt, azon bűnös fészket egyrészt; másrészről alig tudok szavakat találni azon vétkes mulasztásra azon fokozott egyűgyüségre, — és itt meg fog engedni a közlekedési minister ur, hogy én is diplomatiai szóval éljek, mondom, ha másik részt mellőzöm is, — a vétel kérdése engem arra késztet, hogy én ezt a vasút megvételt ne fogadjam el; mert ha én e nagyszerű uj befektetést tekintem, melynek terhei alatt ezután fogunk nyögni és a további befektetéseket, melyeknek terhe alatt már most is nyögünk : akkor e terhek nagy halmaza ugy fog állani az állampénztárhoz, mint egy igen nagy hegy áll egy igen nagy mélységhez. A természetben igen szép látvány a nagy sziklahegy és a tátongó mélység ; de a közlekedési minister ur megfogja engedni, ha azt mondom, hogy a józan nemzetgazdaság az ily ellentóteket elitéli. Már pedig, hogy ez megvan, az bizonyos. A t. közlekedési minister ur azt hozta fel Zsedényi képviselő ur ellenében, a ki elveti a törvényjavaslatot, hogy a főok ilyen meg ilyen előzmények, ilyen meg ilyen botrányok voltak, de hogy tényleg a dolognak szükségét nem vonta kétségbe ; — dehogy nem vonta! Hisz megmondta világosan, hogy nem bírjuk már most is fizetni azon tőke kamatait, melyre nézve kötelezettséget vállaltunk magukra, hogy hitelhez fordulunk. No már pedig, ha mi annyi kötelezettséget vállaltunk magunkra, hogy kamatjait sem bírjuk fizetni: ebből a következtést megvonni, ezt a közlekedési minister úrra bízom. Ha pedig azt mondja a minister ur, hogy eddig birtuk: erre azt felelem, bírtuk, mert kaptunk kölcsön-pénzt; de méltóztassék elhinni, hogy abban a perozben, a melyben kölcsön-pénzt nem kapunk : az állam fizetési képessége megszűnik. Hogy pedig tisztességes dolog volna az államra nézve egy műveletnél kilátásba helyezni ugyan, hogy eleget fog tenni kötelezettségének, holott tényleg aztán bekövetkezhetik az, hogy kölcsönt nem kapunk, és hogy akkor az állam szavának nem fog eleget tenni: ennek megítélését a t. házra bízom. A tisztelt közlekedésügyi minister ur ugy látszik, mintha kérdezni akarná tőlem, hogy honnan vettem én e kifejezésre szükséges bátorságot, hogy a kormány leplet akar vetni a keleti vasút történetének egész múltjára. Vettem az indokolásból és vettem a főügyészi jelentésből, melyet a t. közlekedésügyi minister ur — úgy látszik — magáévá tett. Erre nézve ugy látszik, hogy már nem arról van szó, hogy józan nemzetgazdászati politikát kövessünk, azaz, hogy ne nyújtózzunk tovább, mint a meddig a pokrócz ér; hanem arról van szó, hogy miután minden elveszett, mentsük meg legalább a becsületet. Ha ezzel akarja a t. kormány a becsületet megmenteni, már itt magamnak is vigyáznom kell: nehogy oly szavakat használjak, melyeket az illem és ezen helynek szentsége meg nem enged. De visszatérve arra", hogy honnét merítettem előbbi véleményemet? Hát onnét, hogy a királyi ügyész oly véleményt ad e tárgyra nézve, a mely nézetem szerint nem válik az ország tisztességére, a mely az ügyészi fogalommal és kötelességgel