Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-188

178 188 országos ülés deezember 12 1876 a múltra vonatkozó intézkedéseket elejthetoknek nem tartom. Ajánlom ennélfogva határozati javas­latomat. (Halljuk!) Horváth Gyula jegyző (olvassa a határo­zati javaslatot.-) Utasítsa a képviselőház a kor­mányt, hogy a keleti vasút alapítása és építése körül netalán elkövetett hibák, mulasztások és visz­szaélések kiderítésére, illetőleg megtorlására a szükséges lépéseket mielőbb tegye meg Ragályi Nándor: T. ház! A sors ugy akarta, hogy én az igen t. előttem szólott képvi­selő ur után már másodszor szólalok fel. Ki kell jelenteni, hogy, ugy veszem észre, hogy az igen t. képviselő ur kissé javul. (Derültség.) — En­gedjen meg, politikai szempontból, a mi nézetünk­ből itélem meg, — de mégsem annyira javult, hogy elfogadhatnám azon határozati javaslatot, melyet most benyújtott, mert nem tudom, vajon nem azért adta-e be, hogy megrontsa azon külön­véleményt, melyet Zsedényi t. képviselő ur adott be Mondom, mivel beszédének ezen feléből ugy látszik, hogy megjavult: kevés észrevételem van. Legfölebb az opportunitásra nézve, a chance, a siker emlegetése adhatna okot az észrevételre. Hanem ez nem a mi szavunk, ezt nem mi hasz­náljuk. Arra nézve pedig, hogy miért fogadja el a törvényjavaslatot: nem hozott fel semmit, tehát erre nem fogok felelni az igen t. képviselő urnák. Hanem az igen t. minister ur azt mondotta, hogy az már nem uj dolog, hanem régi botrány. Igaz, emlékszem rá, hogy már egyszer épen ezen tárgyra nézve azt mondottam; de meglehet, hogy ezt mái­régen elfeledték, hogy nem szabad a kormánynak azon helyzetbe tenni magát, hogy a látszat az le­gyen, hogy a bűnt takargatja. Akkor a t. kormány és megengedem, hogy jogosan, még akkor visszautasította e feltevést. Én azt tartottam, no hisz jól megy minden, ez a tárgy annak idején a maga rendén fog elvégez­tetni. De most, mikor nyilt titok, hogy a kor­mánynak csakugyan az volt a czélja e művelettel, hogy vessünk fátyolt a multakra: én bátor voltam kérdezni, mi különbség van a közt, hogy vessünk fátyolt a multakra vagy a közt, a mit ón mond­tam, hogy a kormánynak vigyázni kell, ne hogy abba a helyzetbe jöjjön, hogy a bűn takartassék? A különbség az volt, hogy az egyik a diplomatia nyelvén, a másik a mi nyelvünkön szólt, a kik nem szoktuk a szavakat diplomatiai mérlegen bil­legtetni. Ha mellőzöm is azon világ-botrányt, azon bűnös fészket egyrészt; másrészről alig tudok sza­vakat találni azon vétkes mulasztásra azon foko­zott egyűgyüségre, — és itt meg fog engedni a köz­lekedési minister ur, hogy én is diplomatiai szó­val éljek, mondom, ha másik részt mellőzöm is, — a vétel kérdése engem arra késztet, hogy én ezt a vasút megvételt ne fogadjam el; mert ha én e nagyszerű uj befektetést tekintem, melynek terhei alatt ezután fogunk nyögni és a további befekte­téseket, melyeknek terhe alatt már most is nyö­günk : akkor e terhek nagy halmaza ugy fog ál­lani az állampénztárhoz, mint egy igen nagy hegy áll egy igen nagy mélységhez. A természetben igen szép látvány a nagy sziklahegy és a tátongó mélység ; de a közlekedési minister ur megfogja engedni, ha azt mondom, hogy a józan nemzet­gazdaság az ily ellentóteket elitéli. Már pedig, hogy ez megvan, az bizonyos. A t. közlekedési minister ur azt hozta fel Zsedényi képviselő ur ellenében, a ki elveti a tör­vényjavaslatot, hogy a főok ilyen meg ilyen előz­mények, ilyen meg ilyen botrányok voltak, de hogy tényleg a dolognak szükségét nem vonta kétségbe ; — dehogy nem vonta! Hisz megmondta világosan, hogy nem bírjuk már most is fizetni azon tőke kamatait, melyre nézve kötelezettséget vállaltunk magukra, hogy hitelhez fordulunk. No már pedig, ha mi annyi kötelezettséget vállaltunk magunkra, hogy kamatjait sem bírjuk fizetni: eb­ből a következtést megvonni, ezt a közlekedési minister úrra bízom. Ha pedig azt mondja a mi­nister ur, hogy eddig birtuk: erre azt felelem, bírtuk, mert kaptunk kölcsön-pénzt; de méltóz­tassék elhinni, hogy abban a perozben, a mely­ben kölcsön-pénzt nem kapunk : az állam fizetési képessége megszűnik. Hogy pedig tisztességes do­log volna az államra nézve egy műveletnél kilá­tásba helyezni ugyan, hogy eleget fog tenni kötelezettségének, holott tényleg aztán bekövet­kezhetik az, hogy kölcsönt nem kapunk, és hogy akkor az állam szavának nem fog eleget tenni: ennek megítélését a t. házra bízom. A tisztelt közlekedésügyi minister ur ugy lát­szik, mintha kérdezni akarná tőlem, hogy honnan vettem én e kifejezésre szükséges bátorságot, hogy a kormány leplet akar vetni a keleti vasút törté­netének egész múltjára. Vettem az indokolásból és vettem a főügyészi jelentésből, melyet a t. közleke­désügyi minister ur — úgy látszik — magáévá tett. Erre nézve ugy látszik, hogy már nem arról van szó, hogy józan nemzetgazdászati politikát köves­sünk, azaz, hogy ne nyújtózzunk tovább, mint a meddig a pokrócz ér; hanem arról van szó, hogy miután minden elveszett, mentsük meg legalább a becsületet. Ha ezzel akarja a t. kormány a becsületet megmenteni, már itt magamnak is vigyáznom kell: nehogy oly szavakat használjak, melyeket az illem és ezen helynek szentsége meg nem en­ged. De visszatérve arra", hogy honnét merítettem előbbi véleményemet? Hát onnét, hogy a királyi ügyész oly véleményt ad e tárgyra nézve, a mely nézetem szerint nem válik az ország tisztességére, a mely az ügyészi fogalommal és kötelességgel

Next

/
Oldalképek
Tartalom