Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-188
0 188, országos ttlés deczembcr 12. 1876. 175 a német birodalom kanczellára herczeg Bismarck agyvelejében fordult meg ez eszme, csakis a birodalom teljesebb egyesítése érdekében, a többi német országokban erős ellenszenvet szült. Igaz, hogy Angliában voltak vasúti részvényesek, kik a vasutaknak, melyek jobbadán csak 2°/ 0-ot jövedelmeznek, az állam általi megvételét sürgették, hogy ezen pénzzel többet nyerhessenek; de az angol parlament sokkal okosabb volt, mintsem hogy az állam rovására e terhet elvállalná. Legújabban az osztrák pénzügyminister a szűkölködő vasutak megvételét javaslatba hozta, ugy azonban, hogy a részvényesek, kiknek az állam 5°/ 0-nyi kamatokat biztosított: ezentúl 4%-el elégedjenek meg; nem pedig, mint a kérdés alatti vasútnál javasoltatik, hogy a prioritások és részvényektől járó 5°/ 0-en tul még 10 millió arany irtot kapjanak. Ily bőkezűség példája még eddig egy államban sem létezett. romlás utján indulnánk, ha a szerencsétlen vasúiért az állam adósságait 10 millió arany írttal, évi tartozásainkat 600,000 frttal szaporítanánk azért, hogy évenként a vasút kezelésére még reá is fizessünk. A prioritások és részvények után megállapított 75 millió frt után fizetünk évenként 3.750,000 frtot, a pálya befejezéseért és a tordai szárnyvonalért az illető szerződésben 425,000 frt számíttatott fel, valószínűleg erre egy millió nem lesz elegendő. Oda ajándékozzuk a társulatnak azon 2.180,534 frtot, melylyel az előlegezések után még mindig tartozik; oda eddigi garantia fejében már is előlegezett 15 millió frtot és igy a vétel 103 millió frtba kerülne. A ministeri jelentés azt állítja, hogy a megvétel nélkül is az állam 4.850,600 frtnyi kárpótlást fizetne a vasúti társulatnak ; azonban maga a ministeri bizottság jogi szempontból csak 1.015,000 frt. a többit egyedül méltányossági indokokból hozta javaslatba, a mely méltányosság tekintetéből a ministerium a részvényeseket is kártalanítani kívánná. Ily méltányosság — az ország szine előtt mondhatom — ki nem állja az ország latoló mérlegét. (Igaz! balfelül) Adózó polgáraink zsebéből kivenni az utolsó garast és azt odadobni a könyelmü részvényeseknek, kik éveken át a vasút kezelésével, igazgatásával semmit sem gondoltak, azon 75 millióhoz, melynek kamatait az állam magára vállalta, még 10 milliót adni, hogy a részvényeseknek, kik most 28 frttal vehetik a tőzsdén a részvényeket, egy-egy részvényért 50 frtot fizettessünk : azt saját polgártársaink iránti méltányossággal nem tudom megegyeztetni, (Helyeslés balfelöl) tessék széttekinteni hazánkban és ha az uralkodó pénzügyi nyomor elég hangosan nem szól az indítványozott vétel ellen: akkor az én szavam is el fog hangozni; de ezen vételérti felelősséget hazám előtt magamra nem vállalhatván, különvéleményt voltam benyújtani kénytelen, melyet elfogadásul ajánlok. (Élénk helyeslés balról.) Hegedüs Sándor: T. ház! Én a keleti vasút megvételéről szóló törvényjavaslatot elfogadom a részletes tárgyalás alapjául: mert szükségesnek tartom, hogy a keleti vasút ügyei tisztáztassanak ; mert szükségesnek tartom, hogy egy oly vonal, melyből nemzetközi vonalat lehet csinálni, az állam kezébe jusson és igy nemzetgazdasági és pénzügyi tekintetben is előnyösnek tekintem ezt az államra nézve, mivel ezen utón vélem elérhetőnek azt, hogy az állam egy, érdekeinknek megfelelő szerencsésebb tariffa-politikát kövessen. De midőn a törvényjavaslatot elfogadom: ezzel a keleti vasút ügyeit elintézettnek nem tekintem. Két része van ezen ügynek. Az egyik tisztán azon törvényjavaslat, melyet a kormány beterjesztett és a mely a megvételről szól. Ez ellen nincs Tessék tanácsot kérni saját államvasutaink kezelése eredményeitől. A 137 mértföldnyi állami vasutak felépítése valóságos értékben 10G millió, névérték szerint 150 millióífrtba kerültek, mely összegtől 10 millió frtnyi kamatot fizetünk. A jövedelem 1873-ik évig semmi sem volt, 1873-ban 1 millió, 1874-ben 334,000 frt, 1 875-ben 1.500,000 frt volt, a kezelés költségei a bruttó jövedelem 80 százalékára ragnak, sőt a fiumei vasút saját üzleti költségeit sem fedezheti. A ministeri jelentésben az mondatik, hogy a keleti vasút körül történtek igen károsan hatottak államunk hitelére: azért meg kell szüntetni a vasút egész társulatát a vasút megvétele által. Ugylátszik, hogy a ministerium vagy tisztában nincsen azok iránt, mik ártottak valódilag államunk hitelének; vagy bizonyos kímélet folytán el akarja hallgatni. Megmondom én tisztán és őszintén. Először, hogy a vasúti engedmény ily rósz hirü Waringféle dibdáb embereknek adatott; 2-szor, hogy az igazgató tanács, a kormány szeme előtt, a rósz hiszemü engedélyesek és vállalkozók hitelműveleteire és eljárására nem ügyelt, sőt a frankó-magyar bankkal gondolatlan pénzügyi összeköttetésbe bocsátkozván, annak zálogosba el a részvényeket, a részvényesek beleegyezése nélkül; 3-szór hogy midőn ezen frankó-magyar bank a zálogba, vett részvényeket megint az osztrák nemzeti banknál, mint másod rendű elsőbbségi kötvényeket elzálogosítani kénytelen volt, a magyar pénzügyminister az állam nevében jót állott-e zálogvi szaval tásért; és 4-szer hogy a törvényhozás maga ezen pseudo-prioritásokat, mint államkötvényeket az állam vállaira nyomta, E könnyelmű, egy roszhirü vasúti társulat ós egy bank érdekében tett hitelmüveletek rontották államunk hitelét és miután épen ennek helyreállítása végett egyesültek a pártok: megint a
