Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-185
185. országos ülés deezcmber 9. 187(>. 131 szaporulat nem hogy emelkedett volna; de a korábbinál is jóval alább szállott, a mint azt pénzügyminister ur maga is indokolása 79. lapján bevallja. Pénzügyminister urnák ezt már a törvény áterőszakolásakor megjövendöltük; most ugy látszik pénzügyminister ur akkori biztosításait nem akarván sajátkezüleg meghazudtolni, jelen költségvetésében nem is részletezte a magán használatra termelt dohány engedély-illetékéből befolyó jövedelmet, hanem azt a bevételi engedély-illetékkel egy rovat alá fogva, beburkolva elrejtette a dohánykezelési zavar nagy chaossába; hanem én tudom s vidéken lakó képviselőtársaim mindannyian tudják, hogy a termelési nagyobb adó az államnak e czimen korábban befolyt jövedelmét mulhatlanul csökkentette; mert saját tapasztalataik után győződhettek meg, hogy oly községekben, hol korábban 10 egyén termelt saját használatra dohányt: most termel 1—2, sőt azok is a pénzügyérek boszantó zaklatásai miatt fel akarnak azzal hagyni. Pénzügyminister ur tehát elérte azt, hogy a nagy dohánymonopolium árnyában teremtett egy másik kisebb monopóliumot, vagyis a magán használatra való dohánytermelést a gazdagok monopóliumává tette; de egyszersmind az államot érzékenyen megkárosította. En tehát ép az államkincstár érdekében, azért, hogy annak korábbi jövedelmét biztosítsam, bátor vagyok következő indítványt beterjeszteni. A pénzügyminister utasitta, tik oly törvényjavaslat beterjesztésére, a mely az 1876. IV. t.-czikket oda módosítja, hogy a magánhasználatra termelt dohány engedély-illeték 20 • ől után 4 frtra szállíttassák le. Elnök: Fel fog olvastatni az indítvány. Gulner Gyula jegyző (olvassa az indítványt.) Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! Én valóban semmi által sem tartanám azt indokoltnak, ha még magában a dologban a t. képviselő urnák csak némi igazsága volna is, hogy egy csak pár hónappal ezelőtt meghozott törvényt, melynek meghozatalát a törvényhozás szükségesnek tartotta: egy pár hónap múlva megint visszamódositsuk, visszaváltóztassuk. (Helyeslés a középen.) Vagy volt azon törvényre szükség vagy nem; ha volt rá szükség: be kell várni — még azoknak is, a kik nem akarták a törvényjavaslatot törvénynyó emelni, — hogy mit fog azon törvény az életben eredményezni; de egy meghozott törvényt egy pár hónap múlva eltörülni: nem tartanám helyesnek. Egyébiránt hogy helyes azon törvény, azt már ma is tapasztaljuk: de nem azért, hogy a jövedelmet szaporítsuk vele, mert nem is ez ama törvénynek az intentiója; hanem meghoztuk a törvényt azért, hogy azáltal a dohánymonopoliumban, a melynek jövedelmére annyira szükségünk van; a csempészkedósnek lehetőleg szűk korlátokat szabjunk. Ez volt ama törvény intentiója, ós ez némi tekintetben el is lesz érve, némi részben mondom: mert sok más irányban is kell működni, mig egész eredményt érhetünk el. A mi a t. képviselő ur többi állításait illeti, nem szándékozom azok bírálatába bocsátkozni; egyet azonban kénytelen vagyok rectificálni, ne hogy talán ő vagy más valaki elhigyje, hogy ugy van, a mint a t. képviselő ur mondta. A képviselő ur azt mondta, hogy a mi dohányunkkal kereskednek az osztrák tőzsérek, ós hogy mi méregdrágán vesszük és áruljuk az osztrák gyártmányokat. Már hogy honnan merítette a t. képviselő ur ezt, nem tudom: erre csupán azt felelhetem, hogy nem áll. (Ellenmondás.) Engedelmet kérek, a dolog természetében rejlik, ha egyik vagy másik dohánynemnél, —• szivarnál ez nem történik — a mi fogyasztásunk oly csekély, hogy csak fontokra, nem is mázsára megy, mint például a „latakiah"-nál, hogy akkor azt első forrásból keresni nem érdemes; mondom ez a dolog természetében rejlik, hogy mikor ebből a mi készletünk elfogy: az osztrák regie-hez fordulunk, s a beszerzési áron átvesszük tőle a szükséges készletet. De méltóztassék meghinni, ez csak egy-két kivételes esetben, olyan specialitásoknál történik, melyeknek nagyobb mennyiségben beszerzése épen, mert nálunk absolute nem fogyasztják: nem érdemes. Ha nagy készletet tartunk, az annyi évig tart, hogy nem hozza be a fáradságot. De e kivételes eseteken kivül a külföldi dohányból a beszerzés a magyar pénzügyminister ur részéről önnállóan történik, s történik első forrásból, s az osztrák regie-íől nem veszünk át semmit; annál kevésbbé drágán: mert a latakiah-t is azon áron vesszük át, a melyen ők beszerzik. Méltóztassék eziránt megnyugodni, mert ez így van. Hol hallott a t. képviselő ur ellenkezőt? nem tudom; de mivel ilyen sajátságos állítással méltóztatott előállani: kötelességem volt azt rectificálni. Miklós Gyula: Ha az országban a dohánytermelési engedély minden vidéknek egyformán adatnék: akkor helyesnek tartanám, hogy a saját használatra való termelés illetéke felemeltessék. De mivel, ha az alvidék a föld termését értékesíti s a törvény értelmében a termés egy részét saját használatára fordíthatja: nem tartom helyesnek, hogy az állampolgárok azon része, kik e kedvezményben nem részesülnek, holott az állam fentartására ugy adóval mint megvédésére verőkkel áldozatokat hoznak, ilyen igazságtalan megrovás alá vettessék. 17*
